A napokban jelentette be Czunyiné Bertalan Judit digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztos, hogy 45 milliárd forintos állami tablet programot indít a kormány, amelynek a keretein belül az 5. évfolyamokat mindenhol ellátják eszközökkel, illetve 40 ezer tanárt képeznek ki digitális pedagógussá.

„Azért azt leszögezhetjük, hogy az is komoly előrelépés hogy nem a digitális eszközöket az iskolából kiszorító rendeletről beszélt Czunyiné. Az is előfordulhat, hogy sok iskolában a vezetőség ennek fényében a pl. az okostelefonok használatát általában tiltó házirend passzust akár megváltoztatja, hiszen most már ’hivatalból’ kell szeretni ezeket az eszközöket” – írja a Tanárblogon Prievara Tibor, aki szerint önmagában a tabletek használata miatt soha nem történik oktatási modernizáció.

Emlékeztet, hogy Czunyiné büszkén emlegeti, hogy sok kísérleti tankönyv PDF-ben is letölthető a Nemzeti Köznevelési Portál oldalán. De valóban azért van szükség a digitális eszközökre, hogy a papír helyett egy képernyőn, PDF-ben nézegessük a lapokat, és egy-két fotót, animációt?

Prievara szerint inkább arra a kérdésre kellene választ adnunk, még mielőtt ismét elköltünk sok milliárd forintot bármilyen eszközre, hogy valóban mi teszi az iskolai oktatást 21. századivá?

Szerinte a tabletek megjelenése az iskolában, csupán a belépőszint. „Ennek ismérvei: tabletet használunk, prezentációkat vetítünk ki, online keresést használunk az órán. Netán letöltünk a tabletekre bizonyos appokat, amelyeket a saját korlátozott területükön alkalmazunk is, játszunk velük. Mindez – hangsúlyozottan – nem baj, pusztán azt mondom, hogy ezzel a meglévő – tanár előad, diák hallgat, jegyzetel, néz, esetleg kérdez – oktatási paradigmát konzerváljuk.” A probléma ott van, ha az innováció megreked ezen a szinten.

A második szint az lenne, amikor a tanár elkezd saját tartalmat fejleszteni, azaz például teszteket, interaktív feladatokat gyárt, használ visszajelző rendszereket, tehát a digitális eszközök használata már nem csupán a tartalomfogyasztásra szolgál.

A harmadik szint pedig már kilép a tudástranszferen alapuló, 20. századi oktatási modellből. Ennek ismérvei: a diákok digitális osztályteremben dolgoznak, ezt minden órán használják. „Ezzel digitális kollaborációs tér nyílik, lehetőségük lesz online beadni a házi feladatokat, a javítás, értékelés folyamata átalakul, a tananyag is elérhető online. Megvalósul a kifordított osztályterem, a diákok a ’tényanyagot’ akár otthon, vagy az órán, de önállóan is elsajátíthatják, Skype kapcsolatban lehet az is, aki hiányzik, de szeretné tudni, hogy mi történik az órán.” Mindehhez már nem elég egy tablet, vagy egy e-olvasó, számítógépek kellenek.

„Ha maradunk a tableteknél, akkor a mostani oktatási paradigmát mélyítjük el még jobban, ráadásul a modernizálás mázát festve rá. Ha sikerül a kormánynak valóban tízmillárdokat elkölteni ilyen eszközökre, látványos technológiai fejlesztéssel sikerül még messzebbre lökni a közoktatást a 21. századtól. „