Egyetlen pofon valószínűleg nem fog életre szóló traumát okozni, de ha rendszeresen adják, akkor már egyértelműen rombol – magyarázza a HVG interjújában az ELTE tanára. A kutatások szerint nem az ütés súlyossága a kritikus, hanem a rendszeressége és az, hogy a szülő elvet csinál belőle.

A leggyengébb rácsapás is kárt okoz, még ha a nadrágra, pláne ha pelenkára adják. Ne szépítsük: az is veri a gyerekét, aki „csak” indulatosan rácsap a pelenkás fenekére.

„Eufemizmus, amikor azt mondjuk, hogy a nevelési célzatú testi fenyítés, elfenekelés nem ugyanaz, mint a verés. Persze súlyosságában nem mérhető ahhoz, mint fakanállal vagy szíjjal verni egy gyereket. És ettől nem feltétlenül lesz bűnöző a gyerek – bár van összefüggés a két dolog között –, de a kutatások arra is rámutatnak, hogy az emiatt megromló szülő-gyerek kapcsolat mennyire ártalmasan hat a gyermek társas kapcsolataira.”

Ráadásul Lassú szerint azok, akiket vertek, maguk is hajlamosabbak lesznek arra, hogy ők is azt tegyék. A testi fenyítéssel pedig megágyazunk a testi erőszak elfogadottságának is. Így felnőttként – főleg a nők – nagyobb eséllyel válnak családon belüli erőszak áldozatává is. Hiszen ők is attól kapták, akit szerettek, és ezért gondolják, hogy ez természetes.

A teljes interjút az e heti HVG-ben olvashatja.