hvg.hu: Hogy tudsz jelen lenni a magyar zenei színtéren, ha Angliában élsz?

Luke Benz: A távolság legfeljebb a klipek szempontjából okoz nehézséget. Itt is meg tudnám oldani a forgatást, mégis inkább hazamegyek, mert a magyarok jobban megértik a koncepciót, amit meg akarok csinálni, mint egy angol videós. Már csak azért is, mert értik a dal szövegét is. Egyébként a zenei munkámban nem látok sok különbséget a között, hogy Magyarországon vagy itt lakom. Az utóbbinak annyi a hátránya, hogy így nem tudok koncertezni, de azt nem is akarok egyelőre.

hvg.hu: Mennyire vagy otthon külföldön és mennyire kötődsz Magyarországhoz?

L. B.: Olyan nagyon nem kötődöm. Az emberek hiányoznak, meg maga a hely, de közben meg van egy csomó dolog, amiről látom, hogy itt jobban működik. Jobban érzem magam Angliában, viszont nagyon szívesen laknék Magyarországon megint.

Ha lenne rá lehetőségem, nem gondolkoznék rajta, hogy hazaköltözzek.

Sipos Bálint

hvg.hu: Miért költöztél külföldre?

L. B.: Egyetemre szerettem volna menni, földrajz alapszakra. Érettségi előtt nem sokkal viszont kiderült, nem biztos, hogy lesz mögöttem bármilyen támogatás. Ha fel is vettek volna állami ösztöndíjjal, akkor is muszáj lett volna diákhitelt felvennem mellette, vagy dolgoznom. Mindenki le akart beszélni, nehogy tönkre menjek. Ez egy másik dolog egyébként, ami szarabbul működik otthon. Angliában csak akkor kell visszafizetned a diákhitelt, ha később már elértél egy bizonyos bérminimumot.  

Az egyetemre végül fel is vettek, de úgy döntöttem, hogy nem megyek el beiratkozni. Elmentem egy évre felnőttképzésre, de azt nem lehetett komolyan venni. A második félévben már otthon maradtam zenélgetni. Akkor szeptemberben ki is költöztem az unokatestvéremhez. Azért jöttem ki eredetileg, mert finanszírozni akartam a zenélést.

hvg.hu: Teljesen lemondtál az egyetemről?

L. B.: Igen. Az elején még az volt a terv, hogy egy-két évet dolgozok Angliában, aztán hazamegyek és elvégzek valamit, de nem így alakult. A kezdeti indíttatásomban, amiért elköltöztem, nem volt semmilyen politikai indok, nem azért hagytam el az országot, mert utáltam a Fideszt, vagy mert nem tetszett a légkör. A megélhetés volt az elsődleges szempont.

hvg.hu: Nem támadtak amiatt, hogy elköltöztél az országból, mégis kritizálod az itthoni történéseket?

L. B.: Sokáig ért ez a vád, de amióta zenélek már nem kapom meg. A két dolog – az elköltözés és a kritika – között ok és okozati viszony van. Én mindig azt mondom, hogy aki külföldön él, az több mindent lát, mint aki egy helyen éli le az egész életét. Van valami összehasonlítási alapod, hogy mi működik jól itt, vagy mi működik jól otthon.

hvg.hu: Amióta kint élsz, nem távolodtál el a magyarországi eseményektől.

L. B.: Nem. Sőt, inkább jobban belefolytam. Otthon nem követtem ennyire a közéletet. Itt szokásommá vált, hogy munkaszünetben, vagy vacsora közben ránézek a hírekre. Otthon ez nem volt benne ennyire a mindennapjaimban. Talán azért is van így, mert bennem van, hogy szeretnék hazaköltözni. Az is bennem van persze, hogy ami otthon folyik, az elképesztő. Minden napra jut valami.

hvg.hu: Van valami ellentmondás abban, hogy Magyarországon sok minden nem tetszik, ennek ellenére mégis hazaköltöznél.

L. B.: Attól, hogy az ember nem foglalkozik vele, a szar még ott van.

hvg.hu: Mik a terveid? Dolgozol egy ideig, hazajössz és zenével foglalkozol, vagy maradsz?

L. B.: Ez még sok mindentől függ. Kíváncsi vagyok a választások után következő egy évre. Mert előbb-utóbb elfogy az a sok uniós pénz. Meg attól is függ, hogy mi lesz Angliában 2019 márciusa után. Terveim vannak, mint általában mindenre, ha nincs, akkor gyorsan összerántok egyet. Vagyok én magam, amit tudok befolyásolni, és van a többi tényező, amit meg nem.

hvg.hu: Milyen lehetőségeket látsz angliai magyarként a Brexit után?

L. B.: Jövőre meglesz az ötödik itt töltött évem, és kaphatnék állampolgárságot, ha szeretnék, tehát rám nem lenne hatással a Brexit úgy, mint egy EU-s bevándorló munkásra. Nem biztos, hogy akarok állampolgárságot, de elgondolkoztam rajta. Másrészt még kormányzati levelet is küldtek, hogy erősen számítanak az EU-ból érkező munkásokra. A kilépéspárti kampány ráfogta ezekre az emberekre, hogy elveszik a munkát, és ez a probléma. De sokkal több az EU-n kívüli bevándorló, főleg a Brexit óta. Nem attól félek, hogy az EU-s munkavállalók lehetőségei megváltoznak, hanem attól, amitől az angolok is félnek, hogy az ország helyzete fog megváltozni a Brexit miatt. A kilépésért folytatott egész kampány hazugságokra épült, és ezek szép sorban kiderülnek. Van egy elég komoly gazdasági vonzata is, és a fene tudja, mi lesz még másfél év múlva.

hvg.hu: Milyenek az angliai magyar közösségek?

L. B.: A személyes tapasztalatom az, hogy szemtől szemben segítőkész mindenki. Vannak emberek viszont, akik nem értem, miért laknak itt. Araboznak, zsidóznak. A lakótársaim amúgy magyarok, de korábban éltem együtt mindenféle emberrel. Szerbbel, törökkel, angollal, jöttek-mentek.

hvg.hu: Erősebb az összetartás abból fakadóan, hogy külföldön vagytok?

L. B.: A jó válasz az, hogy igen. Az őszinte válasz meg az, hogy a legtöbben pénzt keresni vannak itt. Bár, ha valaki megírja a problémáját, például, hogy ki akarják rakni a lakásából, segítenek neki. Vagy ha valaki kijött, és az utcán kötött ki, befogadják, amíg haza nem tud menni. Ha arról van szó, hogy valaki bajban van, akkor lehet számítani a magyarokra.

hvg.hu: Mint előadó milyen lehetőségeket látsz itthon továbblépésre, fejlődésre?

L. B.: A magyar piac – ha már üzleti szempontból közelítjük meg – nagyon kicsi és fejletlen. Nekem álmom, hogy a streaming elterjedjen, mert ez lesz a zene jövője. A technológia miatt a piac túltelített. Lehet, hogy már közhely, de évekkel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy most már mindenki rapper akar lenni, énekes, meg popsztár. Tíz éve elég volt annyi, hogy jó vagy és akkor már meghallgattak. Most ott tartunk, hogy ez nem elég, hanem fektetned kell a reklámodba anyagilag, és ez végül is azt jelenti, hogy fizetnem kell, hogy meghallgassanak.

Abban a helyzetben vagyok, hogy amíg csinálok valamit, addig nem tekintek rá termékként, viszont miután kész van, már muszáj.

Az előrelépési lehetőségeket egyrészt a tehetségkutatók adják, másrészt a támogatások, de ez megint egy kényes téma. Nem mennék bele, mert meg fognak utálni. Vannak emberek, akik minden áron el akarják érni a céljukat, és igénybe vesznek ilyen eszközöket, és vannak, akik úgy vannak vele, hogy ilyen emberektől inkább nem kell, és ez is torzít a piacon.

hvg.hu: Te is írsz magadról zenéket, de a magyar rap-előadókhoz képest sokkal inkább önkritikus a szöveged.

L. B.: Szerintem muszáj az embernek reflektálnia magára, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék. Ha előadod, hogy te vagy a messiás, akinek nincsenek hibái, akkor egyből lejön, hogy hülyeség.

hvg.hu: Mégis sok előadó csinálja ezt Magyarországon.

L. B.: Az „egózás” persze része a műfajnak. Ezt mindenki csinálja valamilyen szinten. Ha viszont nem akarod, hogy előbb-utóbb egy véleménybuborékba kerülj, muszáj magadra is reflektálni. Ez a conscious-rap lényege.

Hogy tudnál mondani másokról kritikát, ha magaddal szemben nincs semmilyen kritikád?

Hogy ők jól érzik így magukat, arra nem tudok mit mondani. Néha le kell törni a szarvukat, ennyi az egész.

hvg.hu: Vannak erősen politika kritikus zenéid. Mi a célod ezekkel?

L. B.: Nem tudom, hogy a politikai témákkal van-e több célom a „gőz kieresztésnél”. Leginkább elgondolkodtatni. Az a baj mostanában a közbeszéddel, hogy nincs vita sehol. Van „A” vélemény meg „B” vélemény. Mindenki kurva biztos abban, hogy igaza van, és nem az a baj, hogy senki nem vallja be, hogy nincs igaza, mert azt nagyon nehéz kimondani. Hanem hogy nem is feltételezi, hogy tévedhet. A politikával kapcsolatban egy három-négy perces dallal senkinek nem fogom megváltoztatni a világnézetét, egy rapdal nem erre való. Ugyan próbálkozom belevinni építő gondolatokat is, de általában több a destruktív. Szeretem inkább elviccelni.

hvg.hu: Tervezel koncerteket most? Korábban elzárkóztál ettől.

L. B.: A koncertekre fel kellene készülni, de egyelőre nem adottak a lehetőségeim hozzá. Egy-két évet még ráér, és ha lesz elég érdeklődő, akkor érdemes tervezni. Valóban sokáig gondoltam úgy, hogy nem koncertezek. Mondtam, hogy én inkább stúdiópatkány akarok lenni. A zenével is úgy vagyok, hogy jó lenne, ha sokan megismernének, de nem akarok ettől függeni.