Ürge-Vorsatz Diána: Az a ciki, ha karácsony másnapjára tele a kuka csomagolópapírral
Hogyan lehet környezettudatos karácsonyt tartani ott, ahol hét gyereket nevelnek? És milyen karácsonyfát választ egy klímakutató? Ürge-Vorsatz Diánával, a CEU professzorával, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának egyik alelnökével otthonában beszélgettünk fenntartható karácsonyról, a jó ajándékozásról, a műanyaggal teleszórt jövőről és egy kicsit a CEU-ról is.
hvg.hu: Hogyan telik az adventi készülődés egy hétgyerekes családban?
Ürge-Vorsatz Diána: Bár nálunk ebben az időszakban sok a születésnap is, nekünk már az advent is nagyon fontos, ilyenkor igyekszünk sokat együtt lenni. Járunk kulturális eseményekre, ha vannak hagyományőrző adventi programok, azokon is igyekszünk részt venni. Ilyenkor már elkezdjük a mézeskalácssütést az iskolai sütivásárra, a karácsony előtti napokban pedig nagy sütés-főzés van, együtt rendet rakunk, takarítunk. A nagyobb gyerekeket már kicsit nehezebb rávenni erre, de ha sikerül, akkor nagyon klasszul benne vannak.
hvg.hu: Gondolom, a mézeskalácsot nagyipari mennyiségben kell készíteni, és a főzés sem lehet kispályás.
Ü-V. D.: Abszolút, összesen négy hatalmas fazékban szoktuk előre megfőzni az ételt, és nagyon örülök, amikor hideg van kint, mert hűtőszekrény helyett télen a verandát használjuk.
hvg.hu: És mihez kezd a maradékokkal?
Ü-V. D.: Kamaszfiúk mellett nem igazán marad meg semmi. (nevet) Még nem nagyon fordult elő olyan, hogy ne fogyott volna el az étel.
hvg.hu: Hová jár vásárolni?
Ü-V. D.: Amikor tudok, akkor piacra megyek, de sajnos én elég messze lakom a legközelebbi piactól is, így az az üzemanyag-kibocsátás is sok, amíg elmegyek a piacra. Ha viszont eljutok, akkor sokat vásárolok egyszerre, és azt próbáljuk eltenni. Ahogy mondtam, télen az a jó, hogy kint tudjuk tárolni az élelmiszereket, a zöldségeket is lefedjük, és így sokáig eláll.
Az is teljesen jó egyébként, ha termelőtől vásárolunk, nem kell mindenkinek az abszolút maximumra törekednie. Ha meg tudnám venni a biót, az azért messze a legjobb lenne, mert akkor a vegyszereket kiiktattuk mind a szervezetünkből, mind a talajból, vízkészletekből. A vegyszerek ugyanis egy idő után visszakerülnek az ivóvízbe, az étrendünkbe, és károsítják az egészségünket, például a hormonrendszerünket. Összefüggésbe hozható velük az is, hogy a férfiak spermaszáma a felére csökkent az elmúlt közel negyven évben, a korlátlan vegyszerhasználat számlájára írható sok immunbetegség és daganatos megbetegedés is.
hvg.hu: Mi az álláspontja a karácsonyfáról?
Ü-V. D.: Igazi fenyőfából állítunk karácsonyfát, mert igaz ugyan, hogy nagy monokultúrákban termesztik ezeket a fákat, de addig is erdővel keresi az a földtulajdonos a kenyerét egy lebetonozott ipari létesítmény – például műfenyőgyár – vagy irodapark helyett, és így otthont ad madaraknak, bogaraknak, állatvilágnak, létfontosságú talajlakó gombáknak és baktériumoknak, tehát kialakul egy természetes közeg körülöttük. Míg a műfenyő előállítása és eldobása, mint minden műanyagé, borzasztóan környezetszennyező, még ha többször használjuk is.
Adventi kalendárium helyett pedig van két szokásunk. Az egyik, hogy szeretetlisztet gyűjtünk egy edénybe: mindenki beletehet egy kanállal, ha valami jót cselekedett, aztán végül ebből sütjük a karácsonyi kalácsot. Szerencsére jó sok liszt össze szokott gyűlni. A másik, hogy egymást meglepjük valami kis nem tárgyi kedvességgel anélkül, hogy ezt elmondanánk a másiknak.
hvg.hu: Hogyan lehet fenntartható karácsonyt szervezni egy nagycsaládban?
Ü-V. D.: Én azt gondolom, nagyon jó ötlet, ha az ember az ünnepnek lényegéről gondolkodik, és nem megy bele abba, hogy az egész csak a vásárlásról szóljon, és még több cuccot halmozzon fel.
Nagy divat most a hatalmas díszkivilágítás is, pedig az az igazság, hogy az advent eredetileg pont a sötétség, a fény várásának korszaka volt.
Talán a szeretteink nagy része boldogabb lesz, vagy több örömöt okozunk nekik, ha egy kicsit több időt töltünk velük; ha leülünk a gyerekkel játszani egy-egy karácsonyi vásárlás helyett, sütünk valamit együtt, vagy csak leülünk vele együtt díszt csinálni. Lehet, hogy ennek jobban örül, mint a huszonötödik játéknak. Nem biztos, hogy a szeretteink egy újabb nyakkendőre vagy bonbonra vágynak, viszont egy rájuk szánt óra, amikor meghallgatjuk őket, csodákat tehet mindkettőnkkel. Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne vegyünk ajándékokat, csak gondolkozzunk el, hogy a társunk nem örül-e jobban egy hátmasszázsnak.
Szerintem nagyon jó ajándék a színházjegy, operajegy, hangversenybérlet, kiállításbelépő, mert azzal együtt közös élményt is ajándékozunk. Alapvetően nálunk nem olyan hangsúlyos, hogy a szülők is kapjanak ajándékot, inkább a gyerekekről és a szeretteinkről szól ez. Fontos nekünk az együtt töltött idő, mi nagyon sokat játszunk karácsonykor, néhány napra bezárkózunk, és ezt nagyon szereti mindenki.
hvg.hu: Milyen a fenntartható ajándékozás?
Ü-V. D.: A Szeretünk Raymond című amerikai sorozatnak van egy olyan epizódja, amelyben a család próbál megszabadulni azoktól a ajándékoktól, amelyeket kaptak, de senkinek nem kellenek, aztán ezen az egy helyen összefut az egész család – rettenetesen vicces. Szóval fontos lenne, hogy ne a vásárlásról szóljon a karácsony. Én igyekszem a műanyagot kizárni a háztartásból, az ajándékokat legtöbbször nem csomagolom, csak egyet-egyet, és kevésbé színezett, nem fehérített papírt próbálok használni. Legtöbbször újrahasznált papírzacskóba teszem az ajándékokat, ha másoknak megy, újba, de ráírom, hogy „Menő újra felhasználni! Vigyázz rá!”!
És azt is őszintén bevallom, hogy én általában jó állapotú, de használt játékokat szoktam vásárolni a gyerekeknek az internetről, és minden mást is szívesen veszek például garázsvásárokban is, tehát szinte nincs is vadonatúj játékuk, új ruhájuk sem.
hvg.hu: És erre ők rájönnek?
Ü-V. D.: Tudják, persze. Nem gondolom, hogy ez szégyen, sokáig ez természetes nekik, aztán nagy ritkán felmerül bennük, hogy ez mégsem olyan, mint a többieké. Például amikor ősszel az ikreim kezdték az iskolát, lelkesen összerakták a táskájukat, és minden használt volt vagy kinőtt. Kicsit később mondták, hogy mindenkinek vadonatúj az iskolatáskája, de olyan nagyon nem estek emiatt kétségbe, túljutnak ezen. Ha a nagyobb gyerekeimmel beszélek, ők már értékelik ezt. Mondjuk az is lehet, hogy lesz olyan gyerekem, aki ha egyszer kiszabadul innen, akkor soha többé nem vesz majd magának használt dolgot, csak vadonatújat. (nevet) De én azt remélem, hogy a többség ezt értékelni tudja. Nagyon fontos lenne, hogy itthon is megváltozzon a vásárlási kultúra, hiszen
nem ciki a használt.
Sokáig éltem Beverly Hillsben, ott a legnagyobb sztárok is elmennek a garázsvásárra, és maguk is csinálnak garázsvásárt. Imádnak turkálni és kincseket kutatni. Általában a szegényebb országokban ciki használt dolgokat vásárolni, de talán fel fogunk nőni oda, hogy megértsük, a túlfogyasztás, a felhalmozás az, ami inkább ciki.
hvg.hu: Azért a gazdagok is elég sokat tehetnek a környezetszennyezésről.
Ü-V. D.: Abszolút. A Magyarországon és a világon is nagyon erős felső-közép réteg rengeteget tehet a környezettudatos, fenntartható életért. Általában egyébként az édesanyák azok, akik rájönnek, hogy a gyereküknek lesz nagyon rossz, ha ez így megy tovább. Ha ennek a cikknek az eredményeképpen is akár csak pár édesanya is lemond arról, hogy szuper műanyagdobozba csomagolja az ajándékot karácsonykor, vagy ha kialakulna, hogy az a ciki, ha valakinek karácsony másnapjára megtelik a kukája csomagolóanyaggal, akkor már hasznos volt ez a beszélgetés. Ide kellene eljutni.
hvg.hu: Hogyan látja, milyen környezeti körülmények között fognak karácsonyozni a gyerekei, ha felnőnek?
Ü-V. D.: Nagyon aggódom emiatt, ahogyan mindenki, aki hajlandó belátni, hogy mekkora veszélyben van a környezetünk. Sorolhatnám a fajok pusztulását, hiszen elég csak arra gondolni, hogy Magyarországon feleződött a madárállomány, idén nyáron pedig a méhállomány is, de én a legjobban az ismeretlen vagy ismert egzotikus betegségek terjedésétől féltem az emberiséget, a gyerekeimet pedig a környezetszennyezés okozta rengeteg ráktól, immun- és hormonális betegségtől.
Függetlenül attól, hogy Donald Trump hisz-e a klímaváltozásban vagy sem, az Egyesült Államok biztonsági kérdésként kezeli a témát, hiszen a Pentagonban egy külön részleg foglalkozik az éghajlatváltozás problémájával.
hvg.hu: Az elmúlt időszakban kénytelen volt egy másik problémával, a CEU sorsával is foglalkozni. Hogyan írja át a jövőjét a hír, hogy az egyetem, ahol tanít, Bécsbe költözik?
Ü-V. D.: Nagyon rosszul érint, borzasztóan elkeseredett vagyok. Bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy ez be fog következni. Az egyetem vezetése is nagyon remélte, hogy nem ez lesz a vége, hiszen akkor nem hirdettük volna meg a kurzusainkat Budapestre szeptemberben. Csalódott vagyok, és egyelőre még nem tudom, hogy fogom ezt megoldani, hiszen itt a családom, mi a férjemmel tudatosan hagytuk ott jól fizető amerikai állasunkat azért, hogy Magyarországon, szülőföldünkön nevelhessük fel a gyerekeinket.
Sok másik oktatónak is nehéz lesz megküzdeni ezzel a „végzettel” – szerintem soktucatnyian vagyunk a CEU-n, akik tudatosan jöttünk ide azért, mert itt szerettünk volna élni, ezt az országot szerettük volna szolgálni, segíteni a fejlődését. A CEU mint intézmény az egész szakmai életem nagy beteljesült álma volt, és biztos, hogy Bécsben már egy kicsit más CEU lesz, mint ami Budapesten van, kicsit más küldetéssel és szakmai értelemmel.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
