Az RTL Klub a XXI. század című műsorában a Kieselbach Galéria tavaly novemberi A csábítás fegyvere című kiállítása kapcsán annak járt utána, hogy mitől volt olyan lehangolóan szürke az ötvenes évek Magyarországon.
A maga díszegyenruha-mániájával még Horthy Miklós is izgalmasabban öltözködött, mint bárki Rákosi Mátyás idején, amelynek persze, az egész magyar népre kiterjedő, erősen megideologizált öltözködési stílus volt az oka. Simonovics Ildikó művészettörténész szerint a ruházatával példát mutató Rákosi általában egyszerű öltönyben mutatkozott, nyakkendőt sem mindig viselt. A Rákosi-korszaknak meghatározó és követendő trendje lett ez a puritánság, úgy volt divat öltözködni, ahogy régen, a két világháború között a munkásosztály tagjai a szabadnapjaikon öltözködtek.
Az egykori pártfőtitkár egyhangú ruhatárával akkor volt gond csupán, amikor esetleg a jobban öltözködő, nyugati vezetőkkel kellett tárgyalnia. Ilyenkor – árulja el a művészettörténész – Rákosi és közvetlen köre ruhakölcsönzőkből voltak kénytelen öltözködni, hiszen az otthoni gardróbban nem tartottak frakkot vagy szmokingot.
Az ötvenes években a divatban olyan nagy hangsúlyt fektettek a szürke egyformaságra, hogy már az is nagy dolognak számított, amikor a tipikus viseletből, a lódenkabátból kijöttek a szürke és a zöld változatok után az első acélkék színű darabok. Az egyhangúságot szolgálta az is, hogy ekkor jelent meg hazánkban a konfekcióipar – egészen addig a férfiak szabók által készített ruhát viseltek, a tehetősebb nők pedig szalonokban vásároltak.
Simonovics Ildikó azt mondja, hogy a konfekciótervezők azonban elég esetlenül bántak szabványruhákkal, nem nagyon sikerült kitalálniuk, hogy milyen méretek szerint kellene a népnek legyártatni a ruhákat. Strandokra jártak ki, ahol leméregették a különböző testalkatú embereket, és ezen mérések alapján próbálták kialakítani később az egyenméreteket.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
