Vegyünk egy szép nagy szőlőterületet, erős napsütést, jó talajt, megfizethető munkaerőt és némi irigységet a franciák iránt, adjunk hozzá 150 évet, és máris megvan a világ legjobb árértékű pezsgőit termelő terroir. A helyszín a Penedès borvidék, és annak is cavatermő (a cava pincét jelent, és így hívják Spanyolországban a pincében – no meg palackban – érlelt, hagyományos eljárással készült pezsgőket), központja Sant Sadurní d’Anoia, ami bő félórányi autóútra van Barcelonától.

Betoppan az ember a 10 ezres nagyságú, álmosnak tűnő városkába, és mindenütt boldog arcokkal találkozik. Ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy még a súlyos bipoláris depresszióval küzdő emberek is a reggeli mellé elszürcsölnek egy pohár cavát, a másik pedig az, hogy irigylésre méltó hatékonysággal, ám tökéletes nyugalommal és barátságos tempóban élik az életüket. Azért itt megjegyeznénk, hogy reggelin a 9-10 között elfogyasztott harapnivalót, érlelt sonkát, epepróbáló cukros-vajas-csokoládés süteményeket értjük, ebéden a 3 körül felszolgált, többnyire cavában főtt tengeri herkentyűket, vacsorán pedig az este 9 körül elkezdődő családi fiestát, amikor több palack cava is megy a levesbe – de legalábbis a sültek mellé.

És ez még csak a kezdet. A következő sokk akkor éri az embert, amikor az ott élő Németh Ágnes borszakíró értő vezetésével – be-bekukkant a városkában működő uszkve 80 pincészet valamelyikébe. Amennyiben szereti a kihívásokat, akkor bejárhatja Spanyolország legnagyobb cavatermelőjének, a Freixenet-nek a vasútállomás melletti komplexumát, ahol nagyjából 200 millió palack cava várja a földbe vájt 26 emeletes pincerendszerben, hogy valaki megszabadítsa a dugótól. A lustább turisták az építészzseni Gaudí egyik munkatársa által tervezett Codorníu pezsgőházba térjenek be, ahol mindössze 45 millió palackban tudnak gyönyörködni, ám kisvasút viszi őket végig a 25 kilométeres pincén.

S még mindig nincs vége a „megpróbáltatásoknak”. Németh Ágiék ugyanis rengeteg olyan aprócska, alig 100 ezer palackot készítő kistermelőt kutattak fel, akik magyar viszonyokhoz képest is hihetetlen áron értékesítenek kiváló minőségű cavát. Már 3 és fél euróért lehet több mint korrekt brut nature pezsgőt kapni (figyelem! ezért az árért mifelénk még korrekt gyöngyözőbort sem mindig!), 4 euró felett pedig már a 15 hónapos érlelést kapott reserve cavák világába érkezünk. A savak csodálatosak, és kicsit barátságosabbak Champagne-nál, és talán több gyümölcsöt is találunk a kortyban – a buborékokba sem lehet belekötni. És tizedáron hozzájuk juthatunk – már ha valóban Champagne a mérce. Személyes kedvencünk a Rosmas pince, ahol az El Raco (szó szerint: a sarokból) származó reserve brut nature pezsgő konkrétan 4,35 euró. (Azért is ilyen olcsó helyben a cava, mert sok termelő nem hajlandó kifizetni a minősítést jelző plecsniért a több eurós árat, de hát minek is tenné, mikor a helyi értő közönség így is megveszi tőlük az italt?!) A Rimarts vagy a Recaredo csúcsminőségű pezsgőit szintén érdemes megkóstolni. (Recaredo dugókkal egyébként a Sagrada Família egyik termében is találkozhatunk, a környezettudatos márka ugyanis a használt parafát odaajándékozta a templomnak, így a padlót cavadugókkal borították be.)

Természetesen sokáig Champagne volt a mérce Spanyolországban is. Egészen addig, míg a filoxéravész ki nem pusztította az 1860-as években a híres francia borvidéken a szőlőt, és megjelentek a francia borkereskedők, akik felvásárolták a penedési szőlőt, majd a pezsgőházak abból állították elő a champagne-t. Ennek nagyon megörültek a spanyol termelők, és néhány év alatt leesett nekik, hogy ha a franciák tudnak spanyol szőlőből pezsgőt készíteni, akkor talán nekik is sikerülhet ez a bravúr. Innen aztán már nem volt megállás.

Csoda-e hát, hogy ekkora becsben tartják a szőlőgyökértetűt?! Külön kiállítótermekben emlékeznek meg az áldott rovarról, akinek a tiszteletére minden év szeptember 8-án óriási fiestát tartanak: lárvajelmezbe bújt gyerekek, kifejlett rovarhacukát magukra húzó izmos férfiak és tankméretű fémvázas óriásízeltlábú jár-kel a város utcáin, amelyet változatos és ötletes gyújtószerkezetekkel tűzlángba borítanak és zajosan ünnepelnek. Az ünnep során arról persze keveset beszélnek, hogy a filoxéra az 1870-es években az ő szőlőiket is letarolta, de hát kit érdekel ez, ha közvetve mégiscsak az undok tetű indította el a cavaforradalmat?!

Szóval, Sant Sadurní d’Anoiát egyszer az életben minden pezsgőszeretőnek fel kell keresnie. 15 euróért Michelin-kalauzokban jegyzett éttermekben háromfogásos menüt ehetünk (egy pohár cavával együtt!), mert ez a felfedezetlen gyöngyszem még nem a gazdag turisták pénztárcájához igazította az árait. Végigjárhatjuk az egyik legjobb spanyol csokikészítő, a Simón Coll modern manufaktúráját, miközben azt számolgatjuk, hány palacknál érné meg egy platós Ifával kimenni…

Akinek azonban nincs ismerőse platós Ifával, az se csüggedjen. Több cavaház kiváló termékét megkóstolhatja a május 3-án megrendezendő budapesti Fiesta de Vinón, ahol a pezsgők mellett még akár Salvador Dalí kedvenc borából is kortyolhat.