A cavakészítés szívcsakrájában, a katalán Sant Sadurní d’Anoiában jártunk, ahol gyöngyöző bor áron kínálnak világszínvonalú pezsgőket. Az őrült spanyolok filoxérafiestát is tartanak.
Vegyünk egy szép nagy szőlőterületet, erős napsütést, jó talajt, megfizethető munkaerőt és némi irigységet a franciák iránt, adjunk hozzá 150 évet, és máris megvan a világ legjobb árértékű pezsgőit termelő terroir. A helyszín a Penedès borvidék, és annak is cavatermő (a cava pincét jelent, és így hívják Spanyolországban a pincében – no meg palackban – érlelt, hagyományos eljárással készült pezsgőket), központja Sant Sadurní d’Anoia, ami bő félórányi autóútra van Barcelonától.
Betoppan az ember a 10 ezres nagyságú, álmosnak tűnő városkába, és mindenütt boldog arcokkal találkozik. Ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy még a súlyos bipoláris depresszióval küzdő emberek is a reggeli mellé elszürcsölnek egy pohár cavát, a másik pedig az, hogy irigylésre méltó hatékonysággal, ám tökéletes nyugalommal és barátságos tempóban élik az életüket. Azért itt megjegyeznénk, hogy reggelin a 9-10 között elfogyasztott harapnivalót, érlelt sonkát, epepróbáló cukros-vajas-csokoládés süteményeket értjük, ebéden a 3 körül felszolgált, többnyire cavában főtt tengeri herkentyűket, vacsorán pedig az este 9 körül elkezdődő családi fiestát, amikor több palack cava is megy a levesbe – de legalábbis a sültek mellé.
És ez még csak a kezdet. A következő sokk akkor éri az embert, amikor az ott élő Németh Ágnes borszakíró értő vezetésével – be-bekukkant a városkában működő uszkve 80 pincészet valamelyikébe. Amennyiben szereti a kihívásokat, akkor bejárhatja Spanyolország legnagyobb cavatermelőjének, a Freixenet-nek a vasútállomás melletti komplexumát, ahol nagyjából 200 millió palack cava várja a földbe vájt 26 emeletes pincerendszerben, hogy valaki megszabadítsa a dugótól. A lustább turisták az építészzseni Gaudí egyik munkatársa által tervezett Codorníu pezsgőházba térjenek be, ahol mindössze 45 millió palackban tudnak gyönyörködni, ám kisvasút viszi őket végig a 25 kilométeres pincén.
S még mindig nincs vége a „megpróbáltatásoknak”. Németh Ágiék ugyanis rengeteg olyan aprócska, alig 100 ezer palackot készítő kistermelőt kutattak fel, akik magyar viszonyokhoz képest is hihetetlen áron értékesítenek kiváló minőségű cavát. Már 3 és fél euróért lehet több mint korrekt brut nature pezsgőt kapni (figyelem! ezért az árért mifelénk még korrekt gyöngyözőbort sem mindig!), 4 euró felett pedig már a 15 hónapos érlelést kapott reserve cavák világába érkezünk. A savak csodálatosak, és kicsit barátságosabbak Champagne-nál, és talán több gyümölcsöt is találunk a kortyban – a buborékokba sem lehet belekötni. És tizedáron hozzájuk juthatunk – már ha valóban Champagne a mérce. Személyes kedvencünk a Rosmas pince, ahol az El Raco (szó szerint: a sarokból) származó reserve brut nature pezsgő konkrétan 4,35 euró. (Azért is ilyen olcsó helyben a cava, mert sok termelő nem hajlandó kifizetni a minősítést jelző plecsniért a több eurós árat, de hát minek is tenné, mikor a helyi értő közönség így is megveszi tőlük az italt?!) A Rimarts vagy a Recaredo csúcsminőségű pezsgőit szintén érdemes megkóstolni. (Recaredo dugókkal egyébként a Sagrada Família egyik termében is találkozhatunk, a környezettudatos márka ugyanis a használt parafát odaajándékozta a templomnak, így a padlót cavadugókkal borították be.)
Természetesen sokáig Champagne volt a mérce Spanyolországban is. Egészen addig, míg a filoxéravész ki nem pusztította az 1860-as években a híres francia borvidéken a szőlőt, és megjelentek a francia borkereskedők, akik felvásárolták a penedési szőlőt, majd a pezsgőházak abból állították elő a champagne-t. Ennek nagyon megörültek a spanyol termelők, és néhány év alatt leesett nekik, hogy ha a franciák tudnak spanyol szőlőből pezsgőt készíteni, akkor talán nekik is sikerülhet ez a bravúr. Innen aztán már nem volt megállás.
Csoda-e hát, hogy ekkora becsben tartják a szőlőgyökértetűt?! Külön kiállítótermekben emlékeznek meg az áldott rovarról, akinek a tiszteletére minden év szeptember 8-án óriási fiestát tartanak: lárvajelmezbe bújt gyerekek, kifejlett rovarhacukát magukra húzó izmos férfiak és tankméretű fémvázas óriásízeltlábú jár-kel a város utcáin, amelyet változatos és ötletes gyújtószerkezetekkel tűzlángba borítanak és zajosan ünnepelnek. Az ünnep során arról persze keveset beszélnek, hogy a filoxéra az 1870-es években az ő szőlőiket is letarolta, de hát kit érdekel ez, ha közvetve mégiscsak az undok tetű indította el a cavaforradalmat?!
Szóval, Sant Sadurní d’Anoiát egyszer az életben minden pezsgőszeretőnek fel kell keresnie. 15 euróért Michelin-kalauzokban jegyzett éttermekben háromfogásos menüt ehetünk (egy pohár cavával együtt!), mert ez a felfedezetlen gyöngyszem még nem a gazdag turisták pénztárcájához igazította az árait. Végigjárhatjuk az egyik legjobb spanyol csokikészítő, a Simón Coll modern manufaktúráját, miközben azt számolgatjuk, hány palacknál érné meg egy platós Ifával kimenni…
Akinek azonban nincs ismerőse platós Ifával, az se csüggedjen. Több cavaház kiváló termékét megkóstolhatja a május 3-án megrendezendő budapesti Fiesta de Vinón, ahol a pezsgők mellett még akár Salvador Dalí kedvenc borából is kortyolhat.
David Zucker, a Naked Gun rendezője biztosan nem nézi meg a Liam Neesonnal készült negyedik részt, mert az szerinte ötlettelen másolat lesz csupán. A ZAZ-trió egyharmadával Leslie Nielsen fingógépéről, a pilótás pedofilpoénokról, a Top Secret bukásáról és O.J. Simpsonról is beszélgettünk. És persze a Csupasz pisztoly 4-ről, amiből kihagyták.
Nem világos, hogy a leginkább szablyacsörgetésnek tekinthető kereskedelmi háború átmegy egy langymeleg állapotba, vagy augusztus elsején totális káosz lesz a vége.
Vajon eljön az idő, amikor a boltok nekünk fizetnek majd azért, hogy náluk vásároljunk? Nem tudni, de tény, történelem során volt néhány furcsa példa arra, mi miért került kevesebbe és ennek mi lett a következménye. Elek Péter hozott is párat a Duma Aktuál közönségének.
