A budapesti Pride az a rendezvény, amelyen két társadalmi csoport szokta büszkén megmutatni magát: a kordon egyik oldalán azok, akik elfogadják magukat, a másikon pedig azok, akik nem. Ők azt hiszik, hogy ha elég dühösen szidják az előbbieket, akkor nem tételezi fel róluk senki, hogy melegpornót néznek titokban. Ha minden évben elmennek rácsot rázni, talán még magukat is becsaphatják.

Mivel Magyarországon az áltudományos elméletektől a primitív buzizásig nincsen olyan sötét nézet, amelynek hívei ne kapnának a NER legmagasabb szintjeiről bátorítást, az itteni Pride hagyományához az is hozzátartozik, hogy az esemény kapcsán valamelyik fideszes szellemi kordonrázó büszkén a fizikai kordonrázók szintje alá süllyed.

Egykor Tarlós főpolgármester hozta a szalonhomofób nyárspolgár jellegzetes figuráját („az egész jelenség nem természetes és visszataszító”), idén Kövér László és Boldog István képviselő vitte színre az előadást hasonló kifinomultsággal. Senkit ne kergessen őrületbe a kétségbeesés, ha a második név hallatán nem jut eszébe semmi, képzeljen maga elé egy bőgatyás betyárnak öltözött Kövér Lászlót bajusz nélkül, és nagyjából képben lesz.

Az intellektuális arzenálját eddig szerényen takargató frakcióvezető-helyettes a következő használati utasítást tette közzé a Pride napján: „A családhoz egy férfi és egy nő kell. Ez a követendő példa, ez a nemzet jövője! Ezt kell erősíteni gyermekeinkben!”

Valami miatt egyes politikusok meg vannak győződve arról, hogy ha szerelem és dugás dolgaiban nem mutatják a helyes irányt, akkor a tanácstalan nép elfelejtene fajt fenntartani. Mivel a statisztikák szerint 10-ből 9 ember következetesen heteroszexuális, joggal feltételezhetjük, hogy tíz olvasónkból 9-ben egyáltalán nem kell politikusi szónoklatokkal erősíteni a másik nem iránti vonzódást, hanem az jön magától is. A férfiak és a nők utódokat fognak nemzeni a fideszes életmódcoachok intelmei nélkül is, ahogyan azt az elmúlt cirka 300 ezer évben egész ügyesen megtették.

Csupán a szexuális identitásukban elbizonytalanodott, igazi érdeklődésüket elfojtó egyedek érzik úgy, hogy folyamatosan emlékeztetniük kell a többieket (valójában magukat) az egy férfi – egy nő leosztásra. Nekik nem evidens, 10-ből 9-nek igen.

Boldog képviselő már egy hónappal ezelőtt is követelte a Pride betiltását, ami azt sejteti, hogy jobban rá van cuppanva erre a témára, mint plebejus miniszterelnök lánya a Gucci-kiegészítőkre. Beszédében annak megakadályozását követelte, hogy „Budapest utcáin félmeztelen embereket lássanak a gyermekek. Mert ha valami rossz dolgokat hoz egy gyermekben, rossz gondolatokat, akkor azt gondolom, hogy ez.”

Nézzük, mi zaklatja fel a képviselő urat.

HVG/Vári Tibor

Nos, ez itt valóban elég durva, az angyaljelmezes meztelenkedés kétségkívül csúfot űz a kereszténységből, mert azt hirdeti, hogy a földi örömök fontosabbak az égi tisztaságnál. Az ilyesmit joggal ítélik el az erkölcseikben tántoríthatatlan polgárok.

HVG/Vári Tibor

Nyilván nem kell részletezni, hogy miért felháborító az, amit látunk. Miközben migránsok százezrei próbálják elfoglalni a hazánkat, a szexuális eltévelyedés különféle formációit hirdető prájdosok egyenesen a vágy titokzatos tárgyának állítják be a négereket. A megtévedt, fehér lányok (talán valamilyen szer hatása alatt) egy izmos, fekete férfi testét fogdossák, amivel nemcsak Hollik István faji megfigyeléseit hagyják figyelmen kívül, de még azoknak az éberségét is elaltatják felelőtlenül, akik az erőszakos bevándorlóktól féltik az asszonyainkat.

HVG/Vári Tibor

Ezt inkább nem is kommentáljuk. Az európai civilizációnak vége, valamit tényleg tenni kell.

Hopp, ebben a pillanatban szólt a képszerkesztő, hogy a fenti fotók nem a Pride-on készültek, hanem a vele egy időben zajló Balaton Soundon, ahol a NER uralkodó osztályának képviselői szoktak büszkén parádézni. A fesztiválra gyerekek is beléphetnek, a tizenegy évnél fiatalabbak ingyenesen.

Ajaj.

Eközben ez történt Pesten:

Reviczky Zsolt

Teljesen össze vagyunk zavarodva. Most akkor melyik programot kéne betiltani, mert veszélyes a gyerekekre?

Boldog, boldogtalan

Amikor Boldog képviselő arról szónokol, hogy meg kell védeni a gyerekeket „a szexuális aberrációtól, a provokatív vonulások látványától”, akkor abból a hiedelemből indul ki, hogy a szexuális irányultság eltéríthető. Azaz, potenciálisan mindannyian melegek vagyunk, ezért ha két azonos nemű felnőttet látunk csókolózni („szexuális aberráció”), vagy félmeztelen embereket ünnepelni („provokatív vonulás”), akkor rossz gondolataink támadnak, amelyek átcsábítanak minket a sötét oldalra.

Ezzel szemben valamennyi, a szexuális identitásában megingathatatlan olvasónk pontosan tudja, hogy:

• heteró férfiként/nőként akármennyi meztelen testet mutogathatnak neki a saját neméből, nem fogja őket megkívánni, és az egymással csókolózó férfiak, illetve nők látványától sem támadnak „rossz gondolatai”.
• meleg férfiként hiába néz női testeket vagy meleg nőként férfiakat, ettől nem alakul át heteróvá, ahogy a csókolózó férfiak és nők látványától sem, amivel amúgy is találkozik eleget.

Mindebből az a tanulság vonható le, hogy az egész betiltós, „családvédős”, Pride-ellenes őrjöngést az a pár százaléknyi szerencsétlen tartja napirenden, aki nem jött még rá, hogy melyik csoportba tartozik, és a saját belső küzdelmeit vetíti ki az egész társadalomra. Nekik jelent kísértést a félmeztelen melegek látványa, őket kavarja fel az azonos nemű párok csókolózása, ezért úgy szabadulnának meg a vívódásaiktól, hogy társadalmi szinten tiltják be azt, amit magukban nem képesek elrendezni.

Az eddigiekből természetesen nem következik az, hogy aki nem megy el a Pride-ra, vagy nem lelkesedik a melegmozgalmakért, az látensen homoszexuális. Erről szó sincs. Rengeteg oka lehet annak, ami miatt valaki idegenkedik ettől az eseménytől. Egyesek a vallási meggyőződésük vagy a neveltetésük miatt nem óhajtanak a tudomásulvételnél erősebb támogatást kifejezni, másokat a rendezvény harsánysága riaszt el, számos indokot lehet felsorolni a távolságtartásra.

Ezekben az esetekben azonban az adekvát magatartás azé a közömbös kívülállóé, akit nem érdekel különösebben a téma. Felőle vonulhat bárki bárhova. Ha nem tetszik neki a műsor, akkor nem megy oda. Ily módon nem is hangoztatja azt a kínos baromságot, hogy a melegek csináljanak, amit akarnak, de a négy fal között, mert a Balaton Sound közönségének sem tanácsolna ilyesmit. Márpedig azok, akik egy júliusi napon szivárványszínű zászlókat lengetve átsétálnak a Belvároson, még annyira sem korlátozzák mások szabadságát, mint a balatoni esték opálos csendjét széttrollkodó fesztiválozók. Akkor sem, ha vonulás közben megcsókolják egymást. Akkor sem, ha később összeköltöznek. És még akkor sem, ha családként tekintenek magukra. Az ő dolguk, az ő életük. Nem kell mindenbe kívülről beledumálni.

Aki a szexuális irányultságban biztos, az nem kerül harci állapotba pusztán attól, hogy szóba kerülnek a melegek, és ezen az sem változtat, ha fenntartásai vannak a Pride-dal kapcsolatban. Ezért nem kommenteli tele az összes közösségi oldalt azzal, hogy miért kell neki ilyet néznie, mert nem kell ilyet néznie. Az a vicc, hogy direkt akarni kell látni őket, annyira nincsenek szem előtt. Aki tehát azon kapja magát, hogy visszatérően a melegek menetével foglalkozik, netán ki is megy a helyszínre, vagy csak klikkel és különös indulattal posztol, annak érdemes eltöprengenie az életén. Mindig van lehetőség újrakezdeni, végül is erről szól a Pride.

Szabadság, szerelem

A semleges hozzáállás persze csak azoktól várható el, akiket nem tesz boldoggá mások elnyomása olyan cél érdekében, amelyből semmi hasznuk nem származik. Attól ugyanis senkinek nem lesz jobb, ha két egymást szerető ember nem élhet boldogan. A boldogan élésbe beletartozik az is, hogy megfoghatják egymás kezét az utcán, és közösen alkotnak családot.

Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik a Pride-ban észrevesznek egy általánosabb célt, ami miatt a viszonyulásuk nem semleges lesz, hanem támogató. Ez szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogy számos országban miért ünnepelnek rengetegen olyan ügyet, amely a társadalom néhány százalékát érinti.

Azért, mert a melegek elfogadása azt jelzi, hogy az adott helyen mennyire lehetnek szabadok azok, akik az életmódjuk bizonyos aspektusaiban eltérnek a többségi szokásoktól. Ez egy indikátor. Ha két férfi vagy két nő is alkothat családot, akkor azoknak sem kell tartaniuk a közvélemény haragjától, akik nem hajlandók meleg étellel várni a férjüket, de azoknak se, akik ezt a szerepet önként választják; nem éri hátrány azokat, akik az egyház előírásait nem követik a nemi élet gyakorlása terén, de azokat se, akik igen; szabad gyereket csak heti háromszor fürdetni, de lehet minden nap kétszer is, röviden: van privacy.

A világ migrációs térképe mindennél pontosan tükrözi, hogy hol jó élni és hol nem. Nem véletlen, hogy azokból az államokból vándorolnak el tömegek, ahol a Pride is be van tiltva, és olyan országokba igyekeznek, ahol a melegjogokat is elismerik.

Azért örülnek a heteroszexuális polgárok máshol annak, hogy a Pride náluk népünnepély, mert ez azt jelenti, hogy szabad országban élnek, ahol őket sem fogják börtönbe zárni a senkinek nem ártó szokásaik miatt. Emiatt álságosak a „nem vagyok a melegek ellen, de én sem büszkélkedem azzal, hogy barna a hajam”, vagy a „mikor lesz heteró büszkeség mentet is” jellegű kommentek. A melegek ugyanis nem arra büszkék, hogy melegek, hanem arra, hogy felvállalják azt az adottságukat, amiért még néhány évtizede is meghurcolták és börtönbe zárták őket. A barna hajnak ilyen következménye sosem volt, ami pedig a heteró büszkeséget illeti: az esti meséktől a reklámokon át a társas érintkezés valamennyi rituáléjáig a nap minden pillanata a heteró büszkeségről szól, és ezzel a ténnyel a komplexusokkal nem küszködő nők és férfiak tisztában is vannak.

Ezen a ponton térünk vissza Boldog képviselőhöz, aki az alábbi képen egy padon fekszik a bő gatyájában, miközben a társa a fenekét paskolja egy ostorral. Ő így Boldog. Nagyon elutasítónak kell lennünk Freud munkásságával kapcsolatban, ha ebben a szadomazó kellékekkel bemutatott beöltözős jelenetben nem vennénk észre a mélyebb összefüggéseket, amely még a gyerekeknek is könnyen elmagyarázható.