Martin Scorsese nagyot robbantott októberben, mikor cseppet sem hízelgő kritikákkal illette a Marvel-filmeket: többek között például vidámparki szórakozáshoz hasonlította őket. “(A Marvel-filmek) nem filmművészeti alkotások, amelyek érzelmi, pszichológiai tapasztalatokat próbálnak közvetíteni egy másik ember felé” – mondta az Empire-nek.

A hamarosan érkező Az ír (The Irishman) rendezője később tovább részletezte a véleményét: “Nem szabad hagynunk, hogy (a Marvel-filmek) elárasszanak minket...”

Scorsese véleménye nagy felbolydulást generált, több filmes elmondta a véleményét pró és kontra, többek között Robert Dowley Jr., Samuel L. Jackson és Francis Ford Coppola is.

Hétfőn a New York Times lehozta Martin Scorsese saját véleménycikkét: “I Said Marvel Movies Aren’t Cinema. Let Me Explain.” (Azaz: Azt mondtam, a Marvel-filmek nem filmművészeti alkotások. Hadd magyarázzam meg.)

A cikkben Scorsese alaposabban is kifejti, mire gondolt. Azzal érvel, hogy bár kétségtelenül van nagyfokú technikai kifinomultság a Marvel filmes univerzuma és a szuperhősök testvérisége mögött, ezek a filmek nem nyújtják a rejtély és a felfedezés érzését olyan mértékben, ahogy azok a filmek, amelyekkel ő maga felnőtt.

Sok franchise-filmet figyelemre méltóan tehetséges és művészi érzékkel rendelkező emberek készítenek. Ez látható a vásznon. A tény, hogy ezek a filmek nem érdekelnek engem, személyes ízlés és vérmérséklet kérdése. Tudom, ha fiatalabb lennék, ha később váltam volna felnőtté, talán én is izgatott lennék ezektől a filmektől, és talán én is akartam volna forgatni egyet. De akkor nőttem fel, amikor, és kifejlesztettem egyfajta filmes érzékelést – hogy mik a filmek, és mik lehetnek –, és ez olyan messze esik a Marvel-univerzumtól, mint a Föld az alfa Centauritól.

Scorsese szerint a filmművészet az esztétikai, érzelmi és spirituális felfedezésről szól, továbbá a karakterekről, akik összetettek és gyakran ellentmondásosak. A rendező szerint viszont mindez hiányzik a Marvel-univerzum filmjeiből. “Nincs meglepetés, rejtélyesség vagy valódi érzelmi veszély. Semmi sem forog kockán. A filmek azért készülnek, hogy kielégítsenek egy sor specifikus igényt, és véges számú sablonok variációiként tervezik meg őket.

Ezután rátért arra is, hogy a Marvel-filmek tulajdonképpen vállalati termékek.

“Ez a modern filmes franchise-ok jellemzője: piaci kutatások és közönségtesztek alapján készülnek, ellenőrzik őket, aztán változtatnak rajtuk, újra ellenőrzik, újra megváltoztatják őket, mielőtt fogyasztásra késznek nyilvánítják.”

Máshogy fogalmazva ezek a filmek mindazok, amik Paul Thomas Anderson vagy Claire Denis vagy Spike Lee vagy Ari Aster vagy Kathryn Bigelow vagy Wes Anderson filmjei nem.

A teljes cikket itt olvashatja el.