A forradalmárok gyerekeinek is határozott véleménye volt a politikáról
Ritka és különleges alkalom, amikor a régmúlt időket gyerekek feljegyzéseiből is megismerhetjük. Márpedig Szendrey Júlia gyerekei lelkesen számoltak be leveleikben és az ajándékba készített újságukban a korabeli történésekről. A zömében most először kiadott levelezésekből nemcsak egy 19. századi értelmiségi család mindennapjai rajzolódnak ki, hanem a tragikusan fiatalon elhunyt Petőfi Zoltán személyiségét is árnyaltabban ismerhetjük meg, mint ahogy azt a kritikusai megörökítették az utókornak.
Amikor Ferenc József és Erzsébet császárné 1866 farsangján Magyarországra látogatott, a tiszteletükre csodálatosan feldíszítették Pest-Budát. A császári pár látogatása nemcsak a sajtót és a felnőtt lakosságot tartotta lázban, hanem a gyerekeket is. Ahogy egy kisfiú a féltestvérének írt levélben beszámolt róla, például a Váci utca is “gyönyörüen fel van diszitve lobogókkal, szőnyegekkel”.
A kisfiú a császári látogatás körüli felhajtást azzal együtt is élvezte, hogy politikailag nem volt éppenséggel rajongója a rendszernek – a levélben a “felséges” szót is idézőjelben használta csupán. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a fiú Horvát Attila volt, Szendrey Júlia második házasságából született egyik fia. Szeretett bátyja pedig Petőfi Zoltán, híres költőnk, Petőfi Sándor fia.
Igaz, Zoltánt sem kellett félteni, ő úgy jelezte köztársaságpárti nézeteit, hogy mikor körberajzolta a levélpapírját díszítő címert, kihagyta belőle a koronát.
A markáns családi örökség a gyerekek egész életére hatott. Kiváltságosok voltak a kiváltságosak között, hiszen nemcsak a viszonylag szűk polgári réteghez tartoztak, hanem azon belül is a kor “észarisztokráciájához”. Ezt ma úgy mondanánk, hogy vezető értelmiségi családba születtek. Rengeteget és sokfélét olvastak, színházba és cirkuszba jártak, és jó iskolákba.
Másfelől viszont pont olyanok voltak, mint amilyennek a gyerekeket ismerjük ma is. Izgatták őket az új közlekedési eszközök, szerették, ha a séta mellé édesség is jár, mondjuk forró csoki a Városligetben. És élénk fantáziával, büszkén hasonlították össze az egyre gyorsabban növekvő Pest-Budát Londonnal – ahol amúgy nem jártak.
Mivel az egész család grafomán volt, az utókor szerencséjére az élményeiket részletesen meg is örökítették leveleikben, naplófeljegyzéseikben. Ez a sok írott anyag ráadásul egy olyan korban született, amikor a gyermekkorhoz egyre inkább önálló értékként viszonyultak. Ekkor kezdett például elterjedni a külön gyerekszoba, a gyerekbútor vagy például elindult a gyerekeknek szánt játékok gyártása is.
Egy ilyen intenzíven változó időszakot mindig izgalmas többféle nézőpontból megvizsgálni. Míg a történetírás hagyományosan a hatalommal bíró férfiakra koncentrált, az utóbbi évtizedekben a kutatók elkezdték felderíteni a női szemszöget is. Szendrey Júlia életéről hosszasabban is beszélgettünk már Gyimesi Emese történésszel. A Horvát család bőséges írott hagyatékából most a gyerekek tapasztalatait is megismerhetjük a kiegyezést megelőző évekről a kutató új, Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyvéből.
Kulcs a múlthoz: grafomán polgárcsalád különleges helyzetben
Miután Szendrey Júlia férjhez ment az elismert történészhez, Horvát Árpádhoz, négy gyerekük született: két fiú, Árpád és Attila, és két lány, Ilona és Viola (aki egészen kicsi korában meghalt). Egy ideig Petőfi Zoltán is velük lakott, később a több évszázados nevelési szokás szerint egy rokonhoz küldték élni, tapasztalni. A jó testvéri és szülői viszony megmaradt, ami a Horvát család és Zoltán közötti sűrű levélváltásból is kiderül.
A Horvát gyerekek életét meghatározta, hogy szüleik a pest-budai értelmiség elismert tagjai voltak – Szendrey Júlia költőként és műfordítóként (az ő tolmácsolásában ismerhette meg először a magyar közönség többek között Andersen meséit). Így lehetett magától értetődő, hogy a Horvát gyerekek még folyóiratot is szerkesztettek ajándékba. A szülők más szempontból is kifejezetten haladó szelleműnek számítottak, hiszen az 1860-as években sokszor még a náluk sokkal jobb módú, nagypolgári családoknál sem volt külön gyerekszoba, és a gyerekek a szüleikkel vagy a cselédekkel egy szobában aludtak.
Nyaranta Szendrey Júlia és húga, Mária (ő a befolyásos irodalomtörténész, Gyulai Pál felesége lett) a gyerekekkel kiköltöztek a “Rózsahegyre” (a mai Rózsadombra), de Horváték összejártak a kiterjedt értelmiségi és művész baráti társaságukkal is. Így a gyerekek megírták, hogy többek között a drámaíró legenda, Szigligeti Ede családjához is mentek locsolni húsvétkor, vagy hogy a házi tanítójuk is velük töltötte a karácsonyt. Ez utóbbi amúgy nem számított szokatlannak, mivel akkor a karácsonyt nem olyan szűk családi körben ünnepelték, mint most, ennél rugalmasabb közösségi alkalom volt.
Apropó karácsony. Horvát Ilona visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Szendrey Júlia szerette megadni a módját az ünnepeknek, a fiúk viszont főleg az ajándékokról számolnak be, amelyek között már drága játékok is voltak. Például szoba-tűzijátékot, amely a leírásuk szerint két skatulya por volt, amivel a „legszebb bengali világítást vagy görögtüzet” lehetett előidézni.
Mai szemmel kifejezetten tűzveszélyes mulatság lehetett, a cirkuszért rajongó fiúk mindenesetre odavoltak érte.
Ezeknek a játékoknak a leírása azért is izgalmas, mert megmutatja, hogy maga az ipar is csak ekkor kezdte el felderíteni, hogy a babák és katonák mellett milyen gyerekjáték kerüljön a kereskedések polcaira. A régi fotókon már látható babaházak, hintalovak majd csak évtizedekkel később, a századfordulón kerülnek a boltokba – sőt a századfordulóra elterjedtek a gyerekjátékra szakosodott boltok is.
Persze a boltban megvehető játékok mellett személyesebb meglepetésekkel vagy komoly, világképformáló ajándékokkal is kedveskedtek a gyerekeknek. Egy alkalommal az apjuk például nekik ajándékozta azt a zászlót, amely a 48-as forradalom idején lógott az ablakából.
A haladóbb felfogású családnak is megvoltak viszont a maga korlátai. A felnőtt életben markánsan eltérő nemi szerepek ugyanis az ajándékozásban is tetten érhetőek. A kis Ilona rendre babákat és főzőedénykéket kapott, a fiúk leveleiben pedig többször előkerült, hogy a húguk már köt és horgol – például egy táskát Attilának.
Persze kaptak a gyerekek mesekönyvet is: Andersent, amit az anyjuk fordított, vagy az Ezeregyéjszaka meséit. És sok-sok íráshoz való ajándékot is. Utóbbiakat a fiúk sokat használták, hiszen a buzgó levelezés mellett majdnem minden jeles alkalomra írtak például köszöntő verset. Aztán egy nap szerkesztőséget alapítottak.
Játsszunk sajtót!
A Tarka művek hét kis füzete 1865-66 fordulóján jelent meg, az első számot Szendrey Júlia születésnapjára szerkesztette ifj. Horvát Árpád és Attila, a későbbiekből küldtek Zoltánnak és a baráti családoknak is.
Ez a kis házi játékújság számos ponton árulkodik arról, hogy értelmiségi gyerekek állították össze, akik tisztában vannak azzal, hogy néz ki egy “képes lap”, és milyen jellegű cikkek, műfajok léteznek. A színes címlapon cirádás betűkkel tüntették fel a címet, és kettejük írói álnevét mint szerkesztő és főmunkatárs: Brown Tom és Black Dick.
Az angol álnév azért is érdekes, mert az iskolában a német, latin és az ógörög volt kötelező tantárgy, és a szülők sem beszéltek angolul. Az újságok viszont már sokat írtak Londonról, Amerikáról, és a fiúk több írásában visszaköszön, mennyire izgatták őket a távoli tájak: a tenger, Afrika, Amerika, az indiánok vagy az oroszlánok. El is kezdtek angolul tanulni, majd elszontyolodva írták Zoltánnak: meg akarták lepni azzal, hogy olyan nyelvet tudnak, amit ő nem ért. Csakhogy közben kiderült, hogy Zoltán is tanul angolul.
A Tarka Művekben képek nem voltak, mindenféle műfajú szövegek viszont igen. Versek, naplószerű bejegyzések, mesék és fiktív párbeszédek is. Az utolsó lapszámban a fiúk eljátszották azt is, hogy a lap csődbe ment, ezért szerkesztőváltás lesz, így a lap olcsóbb lehet, de nagyobb hasznot hoz majd. Ez a Hajnal című újság később nem valósult meg.
Ahol a gyerekkor véget ér
A Horvát fiúk a Tarka Művek “kiadásakor” 10 és 14 évesek voltak, Zoltán 17, de ő ekkor már nem élt otthon. Zoltán leveleiből egyébként egy kifejezetten kreatív, jó humorú fiú alakja rajzolódik ki, aki empatikusan és szórakoztatóan írt a testvéreinek. A későbbi életrajzai az iskolai kudarcait és a kallódó életmódját emelik ki, amolyan tékozló fiúvá fokozva le őt, aki nem méltó Petőfi Sándor örökségéhez. A levelei viszont sokat árnyalják, milyen személyiség volt valójában.
A gyerekek élete aztán jórészt szomorúan alakult.
Petőfi Zoltán a 22. születésnapja előtt egy hónappal meghalt tüdővészben, és ez a kór vitte el Horvát Attilát is 22 évesen.
Ifjabb Horvát Árpádból elismert orvos lett. Sokoldalúságának bizonyítéka, hogy részt vett a budapesti telefonhálózat kialakításában is Puskás Tivadar mellett. Nem sokkal később Árpád élete is tragikus véget ért, 31 évesen öngyilkos lett. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy nem tudta feldolgozni első felesége korai halálát, és egyes források szerint morfinista lett.
Az idős kort csak húguk, Horvát Ilona érte meg, ő 1945-ben halt meg. A harmincas években több interjút is készítettek vele, amelyekben többek között megemlítette azt is, milyen büszke volt arra, hogy olyan mesekönyvet kap karácsonyra, amelyet az anyja fordított. Ilona családja 1944-ben emigrált, az idős nő Salzburgban hunyt el. Egyetlen élő leszármazottját Buza Péter újságíró kutatta fel néhány éve: a nő Németországban él, és már nem tud magyarul.
Gyimesi Emese irodalomtörténész, történész, Szendrey Júlia-kutató. Témái Szendrey Júlia családjának térhasználata a korabeli Pest-Budán, valamint irodalmi karrierjének társadalomtörténeti szempontú vizsgálata. Kutatásának eredménye a Szendrey Júlia összes verse című kötet, amely a költeményeinek első, kritikai igényű kiadása. Második kötete, a Gyerekszemmel Szendrey Júlia családjában az olvasók elé tárja Szendrey Júlia eddig kiadatlan, gyerekkori leveleit, valamint első és második házasságából született gyerekeinek levelezését, verseit, feljegyzéseit. A kötetekben szereplő helyszínek bejárására sétát is szervez. |
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Szendrey Júlia: Egy nő több, mint csak asszony
Szendrey Júlia alakjához máig szorosan tapad a hűtlenség bélyege épp úgy, mint az, hogy állítólag az elsők között volt Magyarországon, aki rövidre vágatta a haját, nadrágot hordott és szivarozott. A ma 190 éve született Szendrey Júliáról kevesen tudják, hogy költőként és műfordítóként is elismerték a kortársak. Költői hagyatékának jelentős része viszont elveszni látszott, míg 2010-ben Gyimesi Emese meg nem találta. Az első, teljes kiadás alkalmából beszélgettünk az irodalomtörténésszel.
