Soha nem akartam folytatást írni A vizsgához.
Az ember nem gondolná, hogy A vizsga című, 2011-es, nagy sikerű film írója pont ezzel a kijelentéssel indít, amikor A vizsga folytatásáról kérdezzük. Pedig ez a helyzet: korabeli díszletek közt épp forog Budapesten A játszma, amely hat évvel az 1957-ben játszódó előzmény után veszi fel a fonalat. Abban a 56-os forradalom után tesztelték az ávósok, mely ügynökeik mennyire megbízhatóak. A játszmában pedig épp inog Hruscsov széke, már feltűnt Brezsnyev, nálunk meg nem tudni, vajon marad-e Kádár az ország élén a változások után is.
A képre kattintva galéria nyílik
Fazekas István
„A vizsga egy kerek, frappánsan lezárt sztori volt, nem igényelt folytatást. De aztán öt évvel később elkezdett bennem motoszkálni egy ötlet, akkor még teljesen más, mint ami végül lett belőle” – folytatja Köbli Norbert, mindkét film forgatókönyvírója. „Az Árulók című filmet Kulka Jánosra írtam, de jött a sztrók, és nem tudta eljátszani. Akkor még nem is tudtuk, vajon felépül-e valaha. Aztán nagyon gyorsan látszott, hogy nemcsak meggyógyult, de vissza is kaptuk őt: ugyanaz az ember maradt, a humora, a szelleme, minden. Már akkor tudtam, hogy újra filmet szeretnék írni rá, de nem néma szerepet, hanem igazi beszélő főszerepet. Egy éve jött a gondolat, hogy miért ne Markó Pál szerepe legyen az megint? Aki az első rész óta eltelt időben sztrókot kapott. Így nem kell hazudnunk, sőt, a filmtörténetben talán egyedülálló módon egy sztrókon átesett színész játszana el egy ugyanilyen karaktert.”
Köbli ezért eleve úgy írta meg Kulka mondatait, ahogyan a színész a hétköznapokon beszél: mivel a sztrókkal együtt járt az afázia nevű beszédzavar – amikor az ember tudata tiszta, érti és ismeri a szavakat, de nem vagy csak nehezen tudja kimondani őket –, tőmondatokban, szavakban írta meg a forgatókönyv rá eső részét.
Ezzel nagyon szikárrá vált a játéka. Clint Eastwood lett belőle
– utal Köbli arra, hogy a hollywoodi színészóriás a legendák szerint ha kézhez kap egy forgatókönyvet, a legelső dolga, hogy kihúzza belőle a saját szövege nagy részét. „Helyette inkább csak néz, amitől magasztosabb, misztikusabb, még legendásabb figura lesz belőle. János is így van vele: többet beszél a filmben, mint Arnold Schwarzenegger a Terminátorban, de nem többet, mint Clint Eastwood bármelyik filmjében. Fantasztikus élmény nézni őt. És ott van a szemében, hogy ő járt a túloldalon. Ez hoz egy olyan réteget a filmbe, ami az elsőben még nem volt meg.” Köbli hozzáteszi: Kulka – aki sajtónyilatkozatokat nem vállalt a forgatáson – egy percig sem hezitált, elvállalja-e a szerepet, sőt. „Amikor elmondtam neki, megölelt és megköszönte. Pedig megtehetné, hogy hátradől, de ő ezt szeretné csinálni: filmekben szerepelni.”
Kulka János
Fazekas István
A játszma végül mégis A vizsga klasszikus értelemben vett folytatása lett, de Köbli szerint érthető lesz a 2011-es tévéfilm ismerete nélkül is. „A játszmát teljesen új filmként kezeljük, amelyhez A vizsga egy háttérsztorit ad, hozzátesz egy másik dimenziót azok számára, akiknek van kedvük azt is megnézni” – fogalmaz Fazakas Péter rendező. A vizsgát még Bergendy Péter rendezte, és persze eredetileg a folytatásra is őt kérték fel, de elhúzódtak a Post Mortem című horrorfilmjének utómunkái, ráadásul a filmet és a rendezőt több fesztiválra is meghívták, így Köbli és a producerek a szintén az íróhoz kötődő Árulók rendezőjét kérték fel a feladatra.
Fazakas azt mondja, esze ágában sincs azon gondolkodni, egy-egy jelenetet vajon hogy rendezett volna meg Bergendy, de ezt szerencsére senki nem is várja el tőle. És bár persze az adott volt, hogy az első részben is főszerepet játszó színészek – Kulka, Nagy Zsolt, Hámori Gabriella és Scherer Péter – visszatérnek, („Mázli, hogy nagyon jó színészekről van szó”, mondja), de a többi színész, például a fiatal főszereplő lányt játszó Staub Viktória kiválasztásában már nagyon is részt vett.
Scherer Péter
Fazekas István
Ahogy a forgatáson mindenki, úgy Fazakas is azt mondja: hatalmas élmény Kulka Jánossal együtt dolgozni. „Jó egy ilyen nagy színésszel dolgozni, aki ennek ellenére nem azt mondja, hogy majd ő tudja, mit csináljon, hanem abszolút partner a karakter és a jelenetek kidolgozásában, kéri és akarja az instrukciókat.” Fazakas úgy fogalmaz, Kulka sztrókjának utóhatása keretet ad annak, milyen amplitúdóval tudunk dolgozni”, de ez nem jelent problémát: „Épp attól fantasztikus színész, hogy ebben az ici-pici amplitúdóban, egyetlen nézésében vagy mozdulatában tökéletesen megvan minden.
Mint annak idején az idős Marlon Brando, amikor már nagyon nehezen mozgott: kettőt lépett jobbra, kettőt balra, de ebben is megvolt minden. Na ilyen nagy színész Kulka is.
A film sztorijáról egyelőre nem árultak el sokat a produkciónál, mivel az első részhez hasonlóan ez is sok csavarra épülő, szövevényes kémthriller lesz, A vizsga hatásmechanizmusával: abban is az volt a lényeg, egyik szereplőről sem lehetett tudni, kinek az oldalán állnak, vagy kik is egyáltalán valójában. Hámori Gabriella azt mondja, számára az a legérdekesebb a történetben, hogy arról szól, mi van, ha valakinek olyasmit kell tennie, olyasmihez adja a nevét, ami erkölcsileg egyébként számára is erősen megkérdőjelezhető – nem ismeretlen téma ez a mai Magyarországon sem. De Köbli Norbert hozzáteszi, nem akart semmilyen aktuális áthallást írni a szövegbe: „A stand up comedy műfajában ez remekül működik: ha kimondod, hogy Gyurcsány, máris röhög a közönség, mert mindenki tudja, miről van szó. De ha egy időtálló művet akarsz készíteni – mert a filmeket végső soron az örökkévalóságnak csináljuk –, a korszakra utalás idővel elveszti a szavatosságát. Egy film akkor jó, ha egyetemes témákról, például az emberi gyarlóságról szól, a bizalomról, vagy arról, hogy mit ér mindaz, amit megszereztem, ha nem bízhatok senkiben.”
Hámori Gabriella
Fazekas István
Hogy egy magyar filmhez tíz év után készül folytatás, az a legkevésbé sem számít szokványosnak.(A vizsga magyar pályafutása után nemcsak a torrentoldalakon szerzett jelentős pluszközönséget, de felkerült a Netflixre és az Amazon Prime-ra is, ezzel nemzetközileg is aránylag ismertté vált.) „Nem szeretem a folytatásokat, de ez annyira extra helyzet volt, Kulka visszatérésével, hogy azt mondtam, ez szuper” – emlékszik vissza a felkérésre Nagy Zsolt, aki ráadásul akkoriban épp Kulka Jánossal próbálta a Trojka Színházi Társulás Dekameronját. „Nagyon sűrű volt vele játszani, mert ő maga is besűrűsödött, és ez nekem nagyon tetszett, pláne, hogy filmről van szó, ahol felejthetetlen jeleneteket lehet csinálni. És igazam is lett: ha bejön a díszletbe, megáll a levegő. Jó lenne, ha Magyarországon is megjelenne, legalább köztünk, színészek között, hogy a legnagyobb cápáknak minden helyzetben respektje legyen. És itt egyértelműen minden köré rendeződik. Miközben nagyon feszes a kotta, amit be kell tartani, és ebből ő sem lóghat ki.”
Hámori Gabriella részben épp Nagy Zsolttal indokolja, miért kifejezetten jó, hogy ennyi idő eltelt az első rész óta: „Így bennünk, színészekben is megjelenik minden, ami azóta történt velünk, ami azóta a személyiségünkbe ivódott. Zsolttal például azóta mindketten az Örkény Színházban játszunk, rengeteget voltunk együtt színpadon, így egy egészen másfajta minőségben tudunk együtt lenni a jeleneteinkben.” De persze más is történt az elmúlt évtizedben: a színésznő például anya lett, ami szintén beépülhet a szerepébe.
Minderről az ötven évvel ezelőtti képére átalakított Tátra utca közepén beszélgetünk: egy teljes utcaszakaszt visszaöregítettek a forgatáshoz, kirakatokkal, újságosbódékkal, rengeteg korabeli autóval, ami már csak azért is nagy dolog, mert ehhez az utcaszakasz minden egyes lakójának engedélyére szükség volt. És persze a pénz miatt is. A játszma a legnagyobb szabású magyar filmek között van: csaknem 1,3 milliárd forint lesz a költségvetése, amiből 883 millió forint a Nemzeti Filmintézet támogatása. „Az első rész után jöttek olyan kritikák, hogy miért nem voltak autók az utcákon, és legfeljebb azzal tudtunk védekezni, hogy hát pont karácsony volt, nem volt senki odakint. Persze a valós ok az, hogy nem volt pénzünk rá. Most egészen más ambíciókkal vághattunk neki a forgatásnak” – mondja Köbli.
Fazekas István
Az eddig egy kisköltségvetésű mozifilmet (Para), két tévéfilmet és sorozatokat jegyző Fazakas Péter is úgy fogalmaz, ekkora összegből forgatni szintugrást jelent. „De még így sincs mindenre pénz: ez egy drága forgatókönyv, 140 jelenettel, sok helyszínnel, 42 napos forgatással. Tény, hogy ritkán tud ilyen környezetben, 360 fokban felépített díszletekkel dolgozni az ember, de akármit is csinálunk, a nézők úgysem a kisebb költségvetésű magyar filmekhez, hanem mondjuk a München látványvilágához fogják hasonlítani a végeredményt” – utal Fazakas Steven Spielberg 2004-ben részben Magyarországon forgatott, átszámítva 21 milliárd forintos (70 millió dolláros) költségvetésű filmjére.
A rendezőt a nagy szakmai lehetőségen kívül az izgatta leginkább a projektben, hogy a sztori arról beszél, „milyen az, amikor valamilyen erő kikezdi azt, amit egy ember a világnak szeretne mutatni magából; amikor valakinek a személyisége, identitása szembekerül egy másik belső indíttatással”. A forgatás előtt mindennek minél pontosabb elsajátítása érdekében hosszú próbaidőszakot tartottak. „Fantasztikus volt nézni, ahogyan napról napra változott a színészek arca. Hogy először bejött mondjuk Nagy Zsolt Nagy Zsoltként, de két héttel később már Jung Andrásként, átrendeződött vonásokkal és mozgással érkezett a próbára.”
Ez volt eddig a legnagyobb élmény: hogy sikerült átlépni ezeket a határokat, ahogy a színészek valóban más emberekké váltak a kamera előtt.
