szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A színész szerint talán az idő segíthet abban, hogy feldolgozza a történteket.

Veiszer Alinda legújabb műsorának Benedek Miklós Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező volt a vendége – írja a Telex. Az egyórás beszélgetésben szó volt a színművészeti főiskoláról, az oktatói pályáról és a tavaly elhunyt fiáról, Benedek Tiborról is.

"Amikor én a főiskolára jártam, az volt az egyetlen színészképző. Aztán láttam, hogy kezd szaporodni a színészeket tanító iskolák száma, amik bárkit felvettek, akik meg tudták fizetni a tandíjat" – mondta az idősebbik Benedek. "Fejbekólintotta", hogy a színészet rangja lefelé fog zuhanni, bár hozzátette, hogy akkoriban még volt rendes állami tévé, sok tévéjáték és film készült.

Beszélt a Színház- és Filmművészeti Egyetemről (SZFE) is, ahol több mint 15 évig tanított. Aztán 2007-ben az akkori rektor közölte vele, hogy amit ő tud, az most nem kell. "Gondolt a két világháború közötti irodalomra, a kabaréra, a sanzonokra, gondolom" – mondta.

A beszélgetés legmegrázóbb része az volt, amikor Veiszer Alinda a fiáról, Benedek Tiborról kérdezte őt. Nyáron azt mondta, nem tud, nem akar próbálni. Most mégis próbálni fog. Ez mintha egy előrelépést jelentene a feldolgozási folyamatban – vetette fel a riporter. Benedek erre azt mondta,

Igen, valószínű, hogy az idő is segít. Az érzés semmiben nem változott, hogy mindennap eszembe jut és gondolok rá, az nem változott.

Azt is hozzátette, hogy minden eszébe jut a fiáról. "A mosolya, az okossága, a tudása, az unokáim. És hát az önzés. Az elmúlás."

Az önzés – mondta – olyan értelemben, hogy

egyszer vége van. Mindannyiunknak. És nem azokkal, akikkel kéne. Hogy egy Börcsöknek miért kell meghalni? Nem tudom, igazságtalanság. Vagy hogy a Tibornak meg kellett halni, az igazságtalanság. Ebben nem léptem tovább".

A teljes felvétel Veiszer Alinda Patreon-oldalán nézhető meg.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!