Kínában 1,4 milliárd ember él, ezzel a világ legnépesebb országa, hajszállal megelőzve Indiát, így legalábbis furcsának tűnhet, hogy a kínai vezetés demográfiai katasztrófát vizionál, és az Orbán-kormányt szinte megszégyenítve próbálja meg gyereknemzésre rávenni az embereket – most épp azzal, hogy az eddig kétgyerekes limitet három gyerekre emelte. A furcsaságra a tízévenként esedékes népszámlálás eredménye ad magyarázatot, ebből ugyanis az derül ki, hogy Kína népessége az ötvenes évek óta nem növekedett ilyen lassú ütemben.
NOEL CELIS / AFP
A kínai termékenységi ráta 2020-ban 1,3 gyereknél járt, ami olyan mutató, mint amilyet az elöregedő Japán vagy Olaszország tapasztal. Éves bontásban pedig 15 százalékkal esett vissza a születések száma 2020-ban. Peking pedig megkongatta a vészharangot.
Míg Magyarországon Novák Katalin Facebook-videókban biztatja családalapításra és gyerekvállalásra az embereket, addig Kínában a kommunista párt mutatja az irányt. Ráadásul ezek az irányok elég drasztikusan változtak az elmúlt évtizedekben, ami drasztikus következményekkel is járt. A kínai társadalomnak nemcsak az elöregedéssel kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy nemi arányaiban kibillent: az alapvetően férfiközpontú országban az emberek többsége úgy gondolta, hogy ha csak egy gyereket engedélyez a hatalom – és csaknem negyven éven át ez volt a helyzet –, akkor az legyen fiú. Ez számokban ma már úgy néz ki, hogy tavaly 34,9 millióval több férfi élt Kínában, mint nő. Talán nem kell magyarázni, hogy ennek milyen hatása van a párkeresésre vagy a családalapításra.
STR / AFP
De feltehetően a társadalom pszichéjében is nyomot hagyott a sokszor erőszakkal érvényre juttatott egykepolitika. Kötelező abortuszok, erőszakos sterilizációk, súlyos pénzbüntetések vártak azokra, akik szembementek a kommunista párt családalapítási szabályaival.
| Négy évtized legintimebb traumái |
Emberi jogi szervezetek szerint a mostani lépés hiába tűnik bizonyos szögből lazításnak, a kínai vezetés korábbi demográfiai döntéseihez hasonlóan kimeríti a szexuális és reprodukciós jogokkal való visszaélést, egy kormánynak ugyanis semmi joga ahhoz, hogy szabályozza, hány gyereke lehet az embereknek – véleményezte a döntést például az Amnesty International. A bejelentés az ezzel a visszaéléssel járó traumákat is a felszínre hozta. Vidékre menekített „illegális” gyerekeket rejtegettek a hatóságok elől, nők szenvedtek éveken át fertőzésektől a kierőszakolt abortuszok miatt, vagy épp köldökzsinórral fojtották meg az egészséges lány újszülötteket, hogy halva születettként regisztrálják, mert a családok úgy gondolták, jobban járnak egy fiúval. Az internetes oldalakon sokan idézték fel az elmúlt negyven év fájdalmait és történeteit. Például Feng Csian-mejét, akit csaknem tíz évvel ezelőtt, 27 évesen hét hónapos terhesen kényszerítettek abortuszra, mert nem tudta kifizetni a második gyerek megszületéséhez szükséges pénzbüntetés összegét, és akinek a horrorisztikus története csak azért vált ismertté, mert a rokonai nyilvánosságra hoztak egy fotót, amelyen a kimerült nő mellett fekszik hét hónapos, halott magzata a kórházi ágyon. A szigor eredményeként ma mintegy 150 millió egygyerekes család él Kínában, lényegében egy egész társadalom vette alapvetésnek az elmúlt évtizedekben, hogy le kell mondania a testvérekről, és ennek több tízmillió (sokszor szelektív, vagyis a lánymagzatokat diszkrimináló) abortusz és sterilizáció volt az ára. |
1979-ben tették kötelezővé, hogy egy családnak csak egyetlen gyereke lehet. A lazítás egy korábbi fázisában, hat évvel pedig két gyerekre emelték a limitet. A kommunista párt az elmúlt évtized népesedési csökkenését látva, és az ebből adódó gazdasági károkat és hátrányokat mérlegelve érezte tehát ismét szükségét a beavatkozásnak, és engedélyt adott arra, hogy a párok akár három gyereket is vállaljanak.
Az állami hírügynökség demográfiai és gazdasági indoklásra fókuszál, hangsúlyozva, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának gondoskodnia kell az emberi erőforrásról, márpedig az egyre öregedő társadalom és a kevesebb megszületett gyerek épp ez ellen dolgozik. A munkaerő csökkenése a gazdasági csökkenést is maga után vonja.
AFP
Az extrém kínai családpolitika súlyos következményeivel próbál tehát kezdeni valamit az ország, de sok jel szerint már késő. Hogy a kormány mostani nagyvonalúságának lesz-e érdemi hatása a demográfiai problémákra, az elemzők szerint legalábbis kérdéses. Sok érintett pedig már most jelezte, hogy nem kíván élni a lehetőséggel, amely néhány évtizeddel ezelőtt még milliók álma volt.
A téma tarolt a kínai Twitteren, a Weibón, az állami hírügynökség pedig még egy online felmérésen is érdeklődött, hogy mennyire dobta meg a kormány döntése a gyerekvállalási kedvet, a szavazás azonban több mint kínos végeredménnyel zárult: fél órán belül több mint 30 ezren válaszoltak, és
90 százalékuk jelezte, hogy abszolút nem fontolgatja a gyerekvállalást.
A szavazást aztán szép csendben leszedték az oldalról.
Nem a limit a gond
Az embereket nem a kétgyerekes korlátozás tartja vissza a nagy családtól, hanem az, hogy ma Kínában hihetetlenül sokba kerül egy gyerek felnevelése – magyarázta egy szociológus a Reutersnek. A CNN még két éve készített egy valóban elijesztő számvetést arról, hogy mekkora anyagi terhet jelent a gyerekvállalás egy kínai párnak. Egy, a délkeleti Csiangszu tartományban élő házaspár – egy középiskolai tanárnő és egy sales-es dolgozó – büdzséjéből kiindulva például az derült ki, hogy a 2 éves kisfiú nevelése a család éves bevételének legalább a harmadát felemészti. Az ő anyagi küzdelmeik középosztálybeli kínai családok millióinak az életében visszaköszönnek.
Egy 2017-es tanulmány szerint a kínai családok több mint felének nem áll szándékában még második gyereket sem vállalni, nemhogy harmadikat. És ennek leginkább anyagi okai vannak. Az anyagi okoknak pedig megint csak érdekes és tanulságos magyarázata van. A gyereknevelés költségei egyrészt az életszínvonal növekedésével párhuzamosan emelkedtek, miközben a középosztálybeli szülők bizalma csökkent a kínai termékekben. A kínai babatápszerek iránti keresletnek például kifejezetten nem tett jót, hogy 2008-ban hat gyerek meghalt, több százezer gyereknél pedig súlyos károsodásokat diagnosztizáltak egy melaminnal szennyezett tejpor miatt.
Ez a bizalmatlanság azt jelenti, hogy sok szülő inkább importtermékeket vásárol, ha a gyereke táplálásáról van szó, ami viszont azzal jár, hogy többet kell költenie.
Az egykepolitika egyik szintén költséges következménye volt, hogy a szülők sokkal többet költöttek az egy szem gyerekük taníttatására is. Az egyre erősebb társadalmi versenyszellem maga után vonta, hogy a gyerekek egész kicsi korától a lehető legjobb tanítást akarták biztosítani nekik – fejlesztő foglalkozások, nyelvórák, hangszerórák, edzések. Ezt megdobják még az egészségügyi költségek – nyilván a gyereknek a legjobb orvosi ellátásra van szüksége. Ezek a költségek már egy gyerek esetében is komoly anyagi erőfeszítést követelnek a családoktól, amelyek éppen ezért inkább egyetlen utódra összpontosítják az anyagi forrásaikat.
AFP
Egy, a BBC-nek nyilatkozó szakértő szerint a nagy család elutasításában – legalábbis a városokban – szerepet játszik az is, hogy az élet sikereit ma már nem feltétlenül olyan mérföldkövek elérése jelenti, mint a házasság vagy a család. Ezért is gondolja úgy sok szakértő, hogy a liberalizációval elsősorban a vidéken élők élnének, aki jobban ragaszkodnak a hagyományokhoz és a nagycsaládokhoz, mint a városiak. Ez azonban egy másik következménnyel járna: elmélyítené a szegénységet és a munkanélküliséget a falusi családok körében.
Negyven évvel ezelőtt Kína részben épp az elszegényedés ellen vezette be az egygyerekes családmodellt. Ma már sokan azért nem akarnak több gyereket vállalni, mert az épp az elszegényedéssel járna együtt.
Ha a kétgyerekes családmodellben nem született több gyerek, miért vállalnának több utódot az emberek a háromgyerekes modellben
– tette fel egy szakértő a költői kérdést, amelyre mintha a kínai vezetésnek se lenne válasza.
A modell hatékonyságához nyilvánvalóan olyan ösztönzőkre is szükség lenne, mint az adókedvezmények, az oktatási, lakhatási támogatások, a gyerekfelügyelet és a kellően nagyvonalú szülési szabadság biztosítása, és persze mind fontosabb szempont az is, hogy a gyerekvállalás ne tegyen keresztbe a nők karrierjének. Márpedig a mostani bejelentésben hasonló konkrétumok nem nagyon hangzottak el. Ezért is jegyezhette meg az egyik Weibo-felhasználó, hogy engedélyezhet ugyan a kormány öt vagy nyolc gyereket is akár, a lakbérárak attól még nagyon hatékony sterilizációs módnak fognak bizonyulni.
Persze a kínai kormány eddigi éles népesedéspolitikai kanyarjait figyelembe véve a kommentelők között felvetődött az is, hogy ha a demográfiai helyzet nem javul, talán még attól sem rettennek majd vissza a vezetőik, hogy büntessék azokat, akik nem vállalnak gyereket.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
