Háború a garázsban, avagy hogy lett egy német horogkeresztes ingből a macskák takarója

Zamárdiban a hetes út mentén a családi házak szokványos sorát meglepő látvány váltja fel, égnek meredő őrtorony, világháborús ágyú és mindenféle militáriák díszelegnek a szárazságtól kornyadozó virágok mellett egy kertben. Világháborúk múzeuma, hirdeti a kapun a felirat.

  • Lakos Gábor Lakos Gábor
Háború a garázsban, avagy hogy lett egy német horogkeresztes ingből a macskák takarója

Sok embert elkap gyerekkorban a gyűjtőszenvedély, van aki a matchboxokra esküszik, másokat a bélyegek világa ejt rabul, a Zamárdban élő Tarr Péter történelemtanár-iskolaigazgatót a háborús relikviák gyűjtése szippantotta be több mint három évtizede.

Már gyerekkorában felismerte, hogy a múltat könnyebb megérteni és feldolgozni, mi miért és hogyan történt, ha azt kézzelfoghatóvá tesszük. Így kezdte az erdőt-mezőt, környékbeli padlásokat járni, letűnt idők tárgyi emlékeit kutatni. Vágyott egy motorkerékpárra is, de nem a Verhovinák, Rigák mozgatták meg a fantáziáját, ő ennél korosabb járgányt képzelt el magának. Később gimnazistaként édesapjától kapott egy muzeális értékű, elöltöltős csappantyús pisztolyt, de mire elkezdte a főiskolát, korszakot váltott, álmaiban már egy második világháborús, a német hadseregben rendszeresített BMW R-75-ös oldalkocsis motorkerékpár beszerzését dédelgette.

 

Tarr Péter gyűjtő, a múzeum tulajdonosa
Lakos Gábor

Ám ha elvétve akadnak is hasonló gépcsodák falusi fészerek mélyén, azzal még tulajdonosaik is tisztában vannak, mekkora érték van birtokukban.

Idővel önmaga is rádöbbent, túl nagy fába vágta fejszéjét, ez a relikvia az átlag földi halandó számára hozzáférhetetlen, gyűjtői körökben, ha ritkán felbukkan, csak a motor oldaltáskája több százezer forintért cserél gazdát.

Ezért hagyta inkább a kétkerekűt tovagördülni álmaiból, így lett egy vésésekkel gazdagon díszített gépágyúhüvely gyűjteménye legelső darabja 1990-ben. Kilenc év kutató-gyűjtő munkát követően 1999-ben nyitotta meg a kiállítást, mára pedig a két garázst zsúfolásig megtöltik a militáriák.

 

Minden talpalatnyi helyen háborús relikviák
Lakos Gábor

Házigazdám a hőségtől bágyadt mosollyal invitál beljebb, a vakító nyári napsütésből a garázs félhomályába lépve szemben, a sarokban egy amerikai B-24-es Liberator bombázórepülőgép csillagmotorja és csillagos-sávos oldalának lenyűgöző látványa tölti be teret. Péter tárlatvezetést tart nekem, így tudom meg, hogy az 1945-ben Somogyegres térségében kényszerleszállt repülő törzsét – hiánygazdaság lévén- a falusiak fejszével feldarabolva széthordták és újrahasznosították. Eleinte azt tervezték, hogy a repülő 14 hengeres motorjából 14 házi készítésű motorbiciklit építenek majd, aztán végül nem így lett, az egyik hajtómű mászókává avanzsált egy tyúkudvarban, amit Péter később alig tudott megtisztítani a rárakódott csirkeürüléktől, hogy azt kiállíthatóvá tegye. Az oldaldarabra egy silógödör fedeleként bukkant, mosolyra késztet, hogy az egyik gépágyúcső egy ruhaszárító tartóoszlopaként funkcionált egy falusi portán. A bejárat felett függő P-38-as Lightning vadászrepülő hosszában félbevágott üzemanyag-póttartálya csónakként született újjá, a háborút követően évtizedeken át szelte a Balaton hullámait.

 

A Liberator bombázó csillagmotorja, bal sarokban a repülőgép törzsének egy csillagos-sávos darabjával
Lakos Gábor

Az egyik jobb oldali tárló tetejére felpillantva elhallgatok a megilletődéstől. Egy vaskeresztet formázó, fából készült katonai fejfa arról tanúskodik, hogy Kurt Fehgl közkatona élete 1944 decemberében, pár nappal karácsony szentestéje előtt egy somogyi erdőben ért véget. A keresztet egy erdész találta az avarban kidőlve a hetvenes évek végén, elvitte magával az erdészházba, így megmentve azt az utókornak.

A gyűjtemény napjainkban már több mint ezer tárgyat foglal magába, lőszerek, lövedékek és kézifegyverek sokasága, repeszvágta rohamsisakok, személyes tárgyak tömkelege, melyek rémisztő közelségbe hozzák a háború kegyetlen mivoltát, elmélkedésre késztetve a látogatót.

 

A német katona fejfája
Lakos Gábor

A halált hozó gyilkos eszközök mellett akkurátus rendben sorakoznak a tárlókban kitüntetések, érdemrendek garmadái, katonakönyvek emlékeztetnek olyan férfiakra, akiket unokáik már csupán elbeszélésből ismerhettek. Egyenruháik üresen lógnak az üvegezett szekrényekben, próbálom elképzelni viselőiket.

 

Magyar csendőr szakaszvezető egyenruhája
Lakos Gábor

Vannak fényképek ismeretlen katonákról, kézzel írt, az otthon maradt szeretteiknek hazaküldött levelek, Péter a sárgás fényben csillogó üvegvitrinben személyes vonatkozású emlékeket is mutat, felmenői, Tarr János és testvére, Ferenc megfakult portréit. Péter nagyapja, Ferenc – aki barettsapkában tekint a magasba a felvételen- repülőkatonaként szolgált a szovjet fronton, Dnyepropetrovszkban,1941. szeptember elsején vesztette életét, Zamárdi legelső hősi halottjaként vonult be a város történelmébe, míg fivére, János szerencsésen túlélte a háborút.

 

Tarr Ferenc, Péter nagyapja a barettsapkás katona a tablón
Lakos Gábor

A kisebbik helyiségben furcsa, kopott alsónadrágra emlékeztető ruhadarab látható, a német Afrika Korps katonájának trópusi rövidnadrágja, körbejárta a fél világot mire kikötött a zamárdi gyűjteményben. Egy, az afrikai hadszíntérről Magyarországra átvezényelt katonával került hazánkba, akinek a forró somogyi nyárban is jól jött a szellős viselet, de aztán fordult a kocka, és a nadrág hadizsákmányként egy szovjet katona málhazsákjában kötött ki. Egy helyi kisfiú összebarátkozott a Vörös Hadsereg katonájával, majd nagyon megtetszett neki a ruhadarab és egy óvatlan pillanatban elcsente azt.

A harci gatya kiváló minőségűnek bizonyult, új tulajdonosa évtizedeken át hordta nyaranta, majd amikor az már túl viseltes lett, a szőlőben kapáláshoz még tovább szolgált. A nadrágtolvaj kisfiú időközben nagypapává öregedett, személyesen ő ajándékozta Péternek az ereklyét.

 

Az Alpenkorps katonájának kalandos életű rövidnadrágja
Lakos Gábor

A harcoló felek előszeretettel vették használatba az ellenfél fegyvereit, ruházatuk kiegészítőit, mutatja tenyerében Péter a német hadsereg övcsatját, melyet „nácitlanított” új tulajdonosa, annak közepéből ötágú csillag formájúra reszelte ki a horogkeresztes sast, ez ritkaságnak számít, magyarázza házigazdám, mert nem ez volt a bevett gyakorlat, a szovjet katonák egyszerűen csak ráforrasztották a vörös csillagot az övcsat közepére. A tárlóban lévő, kék színű német hadihajós inget már a háború után tették szalonképessé, ezen meghagyták a szárnyas sast és csak a horogkeresztet fejtették le róla, történetének kedves vonatkozása, hogy miután nem hordta már gazdája, jó hőszigetelő képessége lévén cicák alatt lett puha takaró.

Láthatunk itt kuriózumnak számító dolgokat, melyekről az iskolai történelemkönyvek nem szólnak, de általuk jobban bepillantást nyerhetünk a katonák mindennapi életébe. Ilyen például az a gyógyszer, amit a katonáknak a péniszükbe kellett fecskendezzenek a tábori bordély látogatása előtt, ha nem akartak elkapni bármiféle nemi betegséget.

 

Az amerikai P-38 Lightning vadászrepülő póttartályából fabrikált csónak az ajtó felett
Lakos Gábor

A múzeumba került javak kisebbik része felajánlásként került oda, nagyobb hányada csere és vásárlás eredménye. A gyűjtő egy relikvia történeti értéke, ritkasága mellett esztétikai szempontokat is figyelembe vesz, tehát arra törekszik, hogy a már tulajdonába került, de rosszabb állapotban lévő tárgyat idővel jobb minőségűre cserélje, a kopottabb, sérültebb darab így kerül más gyűjtőhöz.

A gyűjthető militáriák nem mindig drágulnak az idő múlásával, múltunk tárgyiasult emlékeinek árát is a kereslet-kínálat elve határozza meg. Igy történhetett meg, hogy a korábban ritkának számító, borsos árú Szent László Hadosztály jelvényből egy bunker megtalálása során előkerült vagy száz darab, és a jelvény piaci ára rögtön hatvan százalékot zuhant.

 

Adományként kapott, a normandiai partraszállásnál használt amerikai ejtőernyős bakancs
Lakos Gábor

Megdöbbenek, amikor vendéglátóm megemlíti, hogy a piacon közelmúltban felbukkant egy kiváló állapotban fellelt Hungaria SS igazolvány, komoly gyűjtői körökben unikumnak számító ritkaság, melyből korábban nem létezett ilyen minőségű példány, egy gyűjtő egy az egyben felajánlott érte egy kisebb budai lakást. De akadnak szép számmal előforduló, megfizethető árú relikviák, ilyen például a szovjetek elleni téli hadjáratban (1941-1942) részt vett német katonák kitüntetése (Winterschlacht im Osten), melyet több százezren kaptak meg annak idején, és amelyet némi malíciával „Fagyott Hús Érdemrendnek” neveztek el maguk a katonák.

 

Egy második világháborús szovjet katonának beöltözött látogató
Lakos Gábor

A látogató, akit elszédít a lokál kolőrje és egy szelfi erejéig világháborús katonának szeretné látni magát, az - ahogy Péter elnevezte - a "fegyversimogatóban" magára öltheti valamelyik harcoló fél uniformisát, korabeli fegyverrel a kezében pózolhat a kertben a kimiskárolt, örökre elnémult ágyú előtt.