A jobb kognitív képességekkel rendelkező emberek általánosságban kevésbé azonosulnak az erkölcsi értékekkel, függetlenül attól, hogy férfiakról vagy nőkről van szó – derül ki az Intelligence című folyóiratban megjelent új kutatásból. A jelenség két, egymástól független vizsgálatban is megfigyelhető volt. Ez az eredmény ellentmond annak az elterjedt nézetnek, miszerint az intelligensebb emberek erkölcsösebbek.
A korábbi kutatások ellentmondásos eredményeket állapítottak meg a témában. Egyes tanulmányok szerint a magasabb intelligenciájú emberek fogékonyabbak a liberális értékek – például az együttérzés és a méltányosság – iránt, míg más kutatások azt találták, hogy az „okosabb” egyének kevésbé hajlamosak az olyan erkölcsi alapelvek elfogadására, amelyek a lojalitáson vagy a hagyományokon alapulnak.
Eltérés a liberális és a konzervatív gondolkodású emberek között
A mostani kutatás ezt próbálta meg tisztázni. Ezúttal a korábbiaknál pontosabb módszerekkel vizsgálták az erkölcsi alapokat, valamint egy jól bevált kognitív képességtesztet alkalmaztak. A vizsgálat a Morális Alapok Elméletére (Moral Foundations Theory) épült, amely szerint erkölcsi döntéseinket hat alapvető, ösztönös érték vezérli. Ezek közül kettőt – a gondoskodást és az igazságosságot – „individualizáló” alapoknak neveznek, mivel ezek célja az egyének védelme és a méltányosság biztosítása.
A másik négy erkölcsi alapelvet – az arányosságot, a lojalitást, a tekintélyt és a tisztaságot (mely alatt tisztességet, romlatlanságot, ártatlanságot érthetünk) – „közösségépítő” értékeknek tekintik, mivel ezek a társadalmi összetartozást, a hierarchiát és a közös értékekhez való ragaszkodást szolgálják. Az emberek eltérő mértékben azonosulnak ezekkel: a liberális beállítottságúak általában jobban magukénak vallják az egyéni jogokat hangsúlyozó, individualista értékeket, míg a konzervatívok mind a hat alapértéket fontosnak tartják – különösen a közösségi jellegűeket. Az elmélet szerint ezek a különbségek nem tudatos gondolkodáson, hanem mélyebb, ösztönösebb megérzéseken alapulnak.
A kutatók két vizsgálatot végeztek, hogy kiderítsék, van-e kapcsolat az intelligencia és ezen erkölcsi alapok között. Az első kutatásba 802 résztvevőt vontak be. Először mindenki kitöltött egy erkölcsi kérdőívet, amely az említett hat alapértékhez való viszonyukat mérte. Körülbelül két héttel később a résztvevők közül 463-an kognitív teszteket is kitöltöttek – ezek a nyelvi-logikai gondolkodást, a számok közti mintázatok felismerését és az absztrakt gondolkodást mérték. A tesztek egyszerre vizsgálták az egyes részterületeket és az általános intelligenciát is.
A második vizsgálatban egy új, nagyobb létszámú csoport – 857 felnőtt – vett részt. Eltérően az első tanulmánytól, a résztvevők ezúttal ugyanazon alkalommal végezték el az erkölcsi és a kognitív teszteket is. A kutatók már a tesztek előtt elárulták, mit fognak vizsgálni, ezzel is csökkentve az esetleges torzító eredményeket. Ugyanazokat az eszközöket és módszereket használták, mint az első alkalommal, ezzel biztosítva az eredmények következetességét.
A négy elmélet közül az egyik magasan kicsúcsosodott
A kutatók mindkét vizsgálatban statisztikai elemzéseket végeztek, és összesen négy különböző elmélet mentén dolgoztak. Az első azt feltételezte, hogy nincs kapcsolat köztük. A második szerint az intelligencia minden erkölcsi értéket erősít. A harmadik azt jósolta, hogy az intelligensebb emberek inkább az egyéni jogokat hangsúlyozó értékeket támogatják, miközben elutasítják a közösségi alapokat. A negyedik elmélet, az úgynevezett „erkölcs-elnyomás modell” (Morality Suppression Model) pedig azt állította, hogy a magasabb intelligencia általánosan gyengébb erkölcsi elköteleződéssel jár.
Az eredmények egyértelműen az utóbbi modellt támasztották alá. A vizsgálatokból az derült ki, hogy hogy minél magasabb valakinek az intelligenciaszintje, annál kevésbé ragaszkodik az erkölcsi értékekhez. Azok, akik jobban teljesítettek a nyelvi, numerikus és absztrakt gondolkodást mérő teszteken, kevésbé érezték meghatározónak a gondoskodás, az egyenlőség, az arányosság, a lojalitás, a tekintély és a tisztaság értékeit a saját erkölcsi identitásuk szempontjából. A tanulmány egy speciális összefüggésre is rámutatott: a magasabb verbális intelligenciával rendelkezők sokkal kevésbé tartották fontosnak a testi-lelki tisztasághoz vagy az erkölcsi szabályokhoz való ragaszkodást.
Az intelligencia nem egyenlő az érzelmi intelligenciával
A kutatók azt is megvizsgálták, az intelligencia és az erkölcsi értékek közötti kapcsolat eltér-e a férfiak és a nők esetében. Kiderült, hogy bár a két nem eltérően vélekedik bizonyos erkölcsi kérdésekről, az intelligencia és az erkölcsi értékek közötti kapcsolat mindkét nemnél ugyanúgy működik.
Ezek az eredmények tovább erősítik azt az elképzelést, hogy a magasabb intelligencia miatt az emberek kevésbé hagyatkoznak az ösztönös megérzéseikre. Azok, akik jobban tudnak érvelni és összefüggéseket átlátni, kevésbé hajlamosak arra, hogy a társadalmilag elfogadott erkölcsi normákat feltétel nélkül elfogadják, inkább megkérdőjelezik vagy újraértelmezik azokat. Ez összhangban van korábbi kutatásokkal is, amelyek azt mutatták, hogy az elemző gondolkodás gyakran felülírja a zsigeri, érzelmi reakciókat.
Ugyanakkor ez szembemegy azzal a közkeletű hiedelemmel, hogy az intelligens emberek erkölcsösebbek vagy együttérzőbbek lennének. A kutatás inkább azt mutatja, hogy a magas intelligenciájú emberek egyfajta távolságtartással viszonyulnak ezekhez az értékekhez. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy az analitikus gondolkodás – amely a magasabb intelligenciával jár együtt – kevésbé hagyatkozik az ösztönös megérzésekre, inkább a logikus, nyugodt mérlegelésen alapszik.
Bár az eredmények szignifikáns egyezést mutattak a minták között, a kutatásnak vannak korlátai. Először is, az adatokból nem derül ki, hogy az intelligencia okozza-e a gyengébb erkölcsi elköteleződést, vagy esetleg fordítva van. Például elképzelhető, hogy azok, akik kevésbé fogadják el ösztönösen az erkölcsi normákat, inkább az elvont gondolkodást igénylő területekhez vonzódnak. Másrészt pedig az erkölcsi értékeket önbevalláson alapuló kérdőívekkel mérték, ami nem mindig a legmegbízhatóbb módszer. Végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy csak nyugati, angolul beszélő embereket vizsgáltak, ezért nem tudjuk, hogy más kultúrákban is ugyanez lenne-e az eredmény.
