Még a koronavírus-járvány környékén született az az adat, hogy a világon minden hetedik gyerek él diagnosztizálható mentális zavarral. Most, 2025-ben már inkább minden ötödik – hangzott el az Egy nap a gyerekek és fiatalok mentális egészségéről című konferencián az MTA Székházban.
A megnyitón a szervező UNICEF Magyarország igazgatója, Mészáros Antónia arról beszélt: a gyerekek mentális jólléte nem valamiféle kiváltság vagy szerencse, hanem alapjog, ugyanolyan, mint a biztonsághoz vagy az egészségügyi ellátáshoz való jog. Hiszen test és lélek nem létezik egymás nélkül. A konferencián százas nagyságrendben vettek részt szakértők, gyermekpszichológusok, gyermekpszichiáterek, pedagógusok – Mészáros szerint a nagyszámú érdeklődés arról árulkodik, hogy a gyerekeink nincsenek jól, ezt pedig egyre többen érzik. És miközben egyre több a segítségre szoruló gyerek, globális jelenség a szakemberhiány.
Magyarországon is sokkal több gyereknek lenne szüksége segítségre, mint amennyit a gyerekpszichiáterek el tudnak látni: a legfrissebb adat szerint körülbelül ötven–hatvan szakember rendel az országban. A konferencia előadásait a gyerekeket érintő legfontosabb problémák köré szervezték: iskolai túlterheltség, evészavarok, önsértés, bullying, családi krízisek, az állandó digitális jelenlét veszélyei. A kerekasztal-beszélgetések résztvevői közül többen felvetették, hogy bár rengeteg szó esett az elmúlt időszakban a gyermekvédelemről, nem csak a nevelőszülőknél vagy az állami gondoskodásban élő, hanem a családban élő gyerekekre is figyelni kell.
Amit a magyar gyerekekről biztosan tudunk, hogy 20 százalékuk gyakran érzi magát magányosnak, a harmaduk pedig szinte mindig vagy gyakran lehangolt. És úgy tűnik, az utóbbi években nagyon megemelkedett a pszichoszomatikus tüneteik gyakorisága is. A szakemberek szerint ez egyáltalán nem is csoda, mondhatni, tempósan értek minket a válságok.
Pászthy Bea gyermek- és ifjúságpszichiáter, a Semmelweis Egyetem pszichoterapeutája arról beszélt, hogy 2019-ben a pszichológusoknak még a klímaszorongás kezelésére kellett felkészülniük, a következő évben viszont minden elsöpört a koronavírus-járvány. A gyerekek nemcsak a bezártsággal küszködtek, hanem a számukra létfontosságú szociális, iskolai helyzetről maradtak le, amelyben próbálgathatták volna, kik is ők valójában.
Mire kikászálódtunk a járványból, megérkezett a háború, most pedig a gazdasági nehézségek terhe nyomja a vállunkat. Márpedig a gyerekek érzékeny szeizmográfként reagálnak a világ történéseire – hívta fel a figyelmet Pászthy Bea. Hozzátette, hogy a mentális egészséget leginkább három tényező befolyásolja: a gyerek szűk családi és genetikai háttere, az iskolai környezete és a társadalom, vagyis a társadalmi közeg, amelyben él. Pászthy Bea szerint utóbbi manapság igen kiszámíthatatlan, bizonytalan, ez pedig a gyerekekre is nagy erővel hat.
Hajtanak, teljesítenek, kiégnek
Az ellátórendszer állapota miatt a szakemberek is szenvednek. A konferencián többen is beszéltek arról, hogy a családok magukra vannak hagyva, állami finanszírozású terápiás lehetőségek ugyanis alig vannak – ezért sokszor a magánellátásba küldik azokat a gyerekeket, akiknek a szülei az állami ellátásba jelentkeztek be. Tudják: fontos dolog edukálni az embereket, a családokat, hogy aki bajban van, kérjen segítséget, de tény, hogy sokszor nincs kihez fordulni.
A UNICEF egyik fiatal nagykövete, Galambos Anna az iskolai mókuskereket említette elsősorban, amikor a saját és a korosztálya nehézségeiről beszélt. Elmondta: az oktatási rendszer óriási nyomást helyez rájuk, hogy jó jegyeket szerezzenek, hogy sikeresen tanuljanak tovább.
Ezt a tapasztalatot Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus előadása is alátámasztotta. Ő a gyerekkori kiégés nevű pszichológiai jelenségről beszélt, vagyis arról, hogy a gyerekek a teljesítési kényszer hatására folyamatos stresszhelyzeteket élnek át. Egy általa hivatkozott tanulmány szerint ez a gyerekek 60 százalékát is érintheti.
A fiatal nagykövet azt is hangsúlyozta, hogy egy olyan életkorban kell túlteljesíteniük az iskolában, amikor sokszor a testükkel sincsenek jóban, az érzéseik is csapongóbbak, a közösségi médiában pedig folyamatosan másokhoz hasonlítgatják magukat. És ez sokkal, de sokkal veszélyesebb, mint elsőre gondoljuk. Gondot jelent, hogy a közösségi média illúziója hat a gyerekek testképére, és gondot jelent az is, hogy sokan túl korán és túl nagy mértékben szoknak hozzá a képernyőhöz.
D. Tóth Kriszta, a UNICEF jószolgálati nagykövete elmondta: nemrég anyagot gyűjtött egy témába vágó cikkhez, amelyben bölcsődei dolgozók meséltek a tapasztalataikról. A többi között arról, hogy látják, hogy a szülők a bölcsődés korú vagy akár a még fiatalabb babák elé odateszik a mobilt, a tabletet, hiszen „az megnyugtatja őket”. A baj csak az, hogy a képernyő az idegrendszerre is hat, sőt még a szülő-gyerek viszonyra is. Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiátere szerint a képernyő durván befolyásolja a gyerekek alvásának a minőségét. A képernyőfény ugyanis gátolja a melatonintermelést: ha ki is kapcsoljuk, legalább egy órába telik, mire az agyunk utolér minket.
A legfontosabb kérdés mégis az, hogy a képernyőhasználat mégis mitől veszi el az időt. Nagy Péter szerint különösen pici korban fontos, hogy a képernyőzés a szülő-gyerek kapcsolat, az együtt töltött idő helyett zajlik-e. „Ilyenkor nem arra kell gondolni, hogy a szülő oktatja a gyerekét, csupán arra, hogy beszélgetnek, kommunikálnak egymással. Ez önmagában szükséges ahhoz, hogy a gyerekek fejlődjenek a társas kapcsolatok terén” – magyarázta.
Mit tehetünk?
A szakemberek egyetértettek abban, hogy szükséges az otthoni képernyőidő csökkentése. Nem szigorú szabályokat javasolnak, hanem könnyen betarthatóakat: például bevezethetjük otthon, hogy a konyhában vagy a nappaliban nincs okostelefonozás. De csak akkor, ha ezt a szabályt mi is hajlandóak vagyunk betartani. Nem kérhetjük a gyereket kevesebb telefonozásra, ha mi is mindig a kütyüink előtt ülünk, még akkor sem, ha azokat leginkább munkára használjuk.
Van ugyanis összefüggés a szülők és a gyerek szokásai között: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság gyermekvédelmi főosztályvezetője, Somogyi Ákos említette meg azt az adatot, hogy ha a szülő az átlagosnál több időt tölt a telefon vagy a monitor mögött, akkor a gyereke is az átlagosnál többet bújja a telefont.
A konferencia egy pontján arra kérték a jelen lévő pedagógusokat, szakembereket, hogy tegyék fel a kezüket, ha adtak már le jelzést a gyermekvédelmi jelzőrendszerben. Sokan jelentkeztek és meséltek arról, mit léptek, ha kiszúrtak egy segítségre szoruló gyereket.
Ha az állami ellátórendszer romokban is van, reményre ad okot, hogy még mindig szép számmal vannak szakemberek, akik a konfliktusokat is vállalva igyekeznek harcolni a veszélyeztetett családban élő gyerekek érdekeiért.
Senki számára nem lesz meglepetés a tanács, hogy szülőként hogyan segíthetünk a gyerekeinknek: beszélgessünk velük.
Ne csak az iskolai kötelező feladatokról és a mosásról, hanem csak úgy, egy tea fölött vagy séta közben. Valójában ezekben a helyzetekben tanulnak meg a fiatalok kapcsolódni, beszélgetni, vitázni, felelősséget vállalni, hibázni. A gyerekek és a fiatalok arra vágynak, hogy meghallgassák őket és komolyan vegyék a problémáikat. Nehéz megállni, de sokszor tanácsra sincs szükségük, csupán arra, hogy érezhessék, valaki végighallgatja a gondolataikat, és nem nézik le őket azokért.
Egy nap a gyerekek és fiatalok mentális egészségéről című konferencia
Facebook / UNICEF Magyarország
Mi is jelen lehetünk, ha érzékeljük a bajt
Az úgynevezett „biztonságos ember” fontosságáról beszélt Frankó András, a Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője is, aki azt a több mint 400 ezer gyereket képviselte a konferencián, akik alkoholista (vagy más függőséggel élő) családban élnek. Frankó András elsősorban alkoholbetegségről beszélt: úgy véli, ki kell mondani, hogy a legsúlyosabb drog az országban az alkohol, aminek súlyos népegészségügyi következményei vannak.
A Fogadó már évek óta kiadványokkal, konferenciákkal, gyerekeknek szóló honlappal, videókkal igyekszik megüzenni a függő családokban élőknek, hogy nincsenek egyedül. Frankó András arra is felhívta a figyelmet, hogy milyen fontos, hogy azok a felnőttek, akik tanárként, barátként, szomszédként találkoznak a gyerekkel, ne fordítsák el a fejüket, ha érzik rajta, hogy rosszul van.
Frankó szerint változó, hogy az alkoholista szülők mellett élő gyerekek milyen körülmények között nőnek fel, de rengeteget számíthat, ha van mellettük egy biztonságos ember, aki úgy figyel rájuk, mint senki a családjukban. Frankó felidézte, hogy találkozott egy hasonló hátterű, képzésben lévő szakemberrel. „Elmesélte, hogy hárman voltak otthon, nagyon elhanyagolták őket, nem kaptak eleget enni. Érdekes módon a szomszéd néni, akinek szintén volt három gyereke, mindig túl sokat főzött – volt, hogy véletlenül csinált plusz harminc darab palacsintát” – mondta Frankó, és hozzátette: „nem volt olyan fájdalom, amit ez a szakember gyerekként ne élt volna át, de egy kicsattanó, egészséges felnőtt lett belőle – ami nem elhanyagolható mértékben köszönhető ennek a szomszédnak.”
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP / Phototek / Thomas Trutschel
