2022-ben az európai uniós országok kormányai átlagosan 1766 eurót szántak fejenként a felsőoktatásra. E szám mögött azonban jelentős eltérések rejlenek országokra bontva. Az Eurostat szerint az egy főre (diákra) vetített pénzügyi támogatás tekintetében az észak-európai országok állnak az élen, mint például Dánia (8024 euró), Írország (5692 euró) és Svédország (4948 euró). A lista legvégén Csehország (115 euró), Horvátország (97 euró) és Görögország (20 euró) áll. Magyarország a középmezőny végén szerepel: az egy diákra jutó kormányzati támogatás mindössze 466 euró, azaz alig 180 ezer forint.
A magyar felsőoktatásban két finanszírozási mód létezik: államilag támogatott (“állami ösztöndíjas”) és önköltséges képzések. Az állami ösztöndíj azonban nem egy diák részére közvetlenül folyósított juttatás: az állam fizeti ki a hallgató után az egyetemnek a képzési költségek egy részét, cserébe a hallgató meghatározott feltételeket teljesít.
Az önköltséges képzések esetében az árak igen magasak: félévenként minimum 200 ezer forinttal kell számolni, viszont egyes képzések félévenkénti ára több millió forintot is meghaladhat. Például a repülőmérnök képzés díja a Debreceni Egyetemen félévente már tavaly is meghaladta a 4,5 millió forintot, hét féléven keresztül, idei adatot nem találtunk. A Semmelweis Egyetem orvosi képzésénél a tandíj (a 2025–2026-os felvételi szabályzat szerint) 3,3 millió forint/félév az orvosi karon (közel 10 ezer dollár). Az átlagos orvosi tandíjak Magyarországon, különösen nem‑EU diákok esetén, jellemzően 12 000–18 000 euró/év (4,6-6,9 millió forint) körül mozognak egyetem és program függvényében. A jogászok esetében a tandíjak félévente egyes szakokon 300–400 ezer forint körül is lehetnek, de vannak ennél drágább szakok is.
A legtöbb intézményben ugyan elérhetőek a tanulmányi ösztöndíjak, ám a mértékük igen csekély. A 2025-ös minimum ösztöndíj havi 8330 forintot jelent, de egyes intézményekben és szakokon akár 80 ezer forintot is felajánlhatnak havonta, természetesen kiváló eredményekért. A legtöbb hallgató, átlagos vagy jó eredményekkel, körülbelül 10-20 ezer havi juttatással számolhat. Fontos azt is megjegyezni, hogy az ösztöndíjak utoljára 2020-ban nőttek, azóta az infláció lényegében eltüntette ezt a pótlékot.
A megélhetési költségek terén a diákok jelentős kihívásokkal néznek szembe. A kollégiumi díjak ugyan viszonylag alacsonyak: akár 10-16 ezer forint/hó vidéken (Szegedi Tudományegyetem), Budapesten drágább, 15-23 ezer forint/hó egy két-három ágyas szoba (ELTE). Egyes egyetemeken az önköltséges hallgatók ennél jóval többet fizetnek, például a Budapesti Corvinus Egyetemen ez az összeg elérheti a havi 80 ezer forintot. Továbbá a kollégiumi férőhelyek száma korlátozott, és a túljelentkezés gyakori, így nem biztos, hogy minden diák hozzáfér a legolcsóbb lehetőséghez.
Albérlet esetén a költségek drasztikusan emelkednek: az Eduline legfrissebb cikke szerint Budapesten 2025-ben a bérleti díjak 270 ezer forint körül mozognak, de a szobabérlés is átlagosan 110 ezer forint havonta a fővárosban. Ez jelentősen megterheli a hallgatói költségvetést, különösen azon fiatalok számára, akik nem kapnak jelentős szülői támogatást.
Mivel a lakhatási költségek magasak, és az állami támogatás alacsony, sok diák kényszerül munkát vállalni tanulmányai mellett. Egyes felmérések szerint ötből négy diák vállal rendszeres- vagy alkalmi diákmunkát az egyetem mellett. Budapesten a legnagyobb a rendszeres munkát végző diákok aránya: a hallgatók 50 százaléka.
Lengyelország: ingyenes oktatás, drága megélhetés
Az Eurostat adatai szerint Lengyelország messze az európai átlag alatt van a hallgatóknak nyújtott pénzügyi támogatás tekintetében (369 euró, kb. 140 ezer forint). A Varsói Bankintézet (WIB) által végzett felmérés szerint egy lengyelországi állami diák havi kiadásai 2025-ben körülbelül 800 euró (310 ezer forint). A szállásköltségek havi 110-140 ezer forintot tesznek ki.
A diákok 46 százaléka családnál vagy barátoknál lakik. Csupán 12 százalékuk használ kollégiumi szállást, ami a korlátozott férőhelykínálatnak tudható be: Lengyelországban 400 ezer kollégiumi férőhellyel van kevesebb a szükségesnél.
Továbbá, Lengyelországban a nappali tagozatos képzések az állami egyetemeken a legtöbb esetben ingyenesek (feltéve, hogy a tervezett tanulmányi időt betartják), és az egyetemek ösztöndíjat is nyújtanak. A nehéz anyagi helyzetben lévő diákok szociális ösztöndíjra pályázhatnak, ha a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a nettó 450 eurót (173 ezer forint). A fogyatékkal élő diákok további ösztöndíjra is jogosultak.
Azonban továbbra is az anyagi problémák az iskolaelhagyás egyik fő oka. A diákok számára a legnagyobb teher a lakásbérlés vagy a kollégiumi díj. A nappali tanulás mellett – a növekvő megélhetési költségek miatt – gyakran muszáj munkába állniuk a hallgatóknak. Egy 270 lengyel egyetem több mint 13 ezer hallgatójának bevonásával végzett felmérés azt mutatja, hogy a diákok akár 80 százaléka is összeegyeztette a munkát a tanulással a teljes tanulmányi ideje alatt, hasonlóan Magyarországhoz.
A horvát rendszer gazdaságos, de hatékony
Horvátországban egyike azon országoknak, amelyek a legkevesebbet költenek a diákok anyagi támogatására, de a rendszerük meglepően hatékonyan működik. Az állami egyetemeken a nappali tagozatos tanulmányok, akárcsak Lengyelországban, ingyenesek, feltéve, hogy a hallgató minden év után legalább 55 ECTS kreditet (európai kreditátviteli- és gyűjtési rendszer, amelyet a hallgatók a tanév során szereznek) gyűjtenek. A tandíjmentesség a tanulmányok időtartama alatt érvényes, egy “bónusz” év lehetőségével.
Azok számára, akik nem felelnek meg a követelményeknek, az egyetemek által meghatározott szabályok szerint kell fizetniük, a részidős hallgatók pedig – részben vagy egészben – fedezik tanulmányaik költségeit. Horvátországban helyi támogatások rendszere is működik: a helyi önkormányzatok finanszírozzák a tandíj egy részét, és saját ösztöndíjakat ajánlanak fel. Az állam két fő ösztöndíjprogramot kínál: a STEM (természettudományi és műszaki tantárgyak, beleértve a biológiát, kémiát, fizikát, matematikát, informatikát, mérnöki tudományokat) hallgatók számára (havi 300-600 euró) és a szociális ösztöndíj (havi 200 euró).
A minisztérium a menzákon elfogyasztott étkezésekért is külön fizet – az ár több mint 70 százalékát fedezi. 2024-ben több mint 100 ezer diák élt ezzel a lehetőséggel.
Ausztria: egyenlő lehetőségek csak elméletben?
Ausztria elsősorban a tudományos ösztöndíjakra összpontosít. Ezek összege a család jövedelmétől és a hallgató tanulmányi teljesítményétől függ. Két félév után 30 ECTS kreditet kell szerezni, hat után pedig 90-et. A hallgatók csak egy félévvel halaszthatják el tanulmányaik befejezését. Az állam nem kínál diákhitelt, de a szülők a gyermek 24 éves koráig igénybe vehetik a családi juttatásokat (feltéve, hogy évente minimum 16 ECTS kreditet szereznek).
A 2022-es inflációs hullám után Ausztria az ösztöndíjak összegét az árszinthez kötötte, de a 2025-ös megszorító csomag eltörölte ezt a mechanizmust. Bár az ösztöndíjak megkönnyítik a szegényebb családokból származók számára a felsőoktatáshoz való hozzáférést, a statisztikák azt mutatják, hogy a munkásosztálybeli családokból származó diákok alulreprezentáltak az egyetemeken.
Spanyolország tüntet az alulfinanszírozott felsőoktatás miatt
Spanyolországban is a fő támogatási eszköz a jövedelemtől és a lakóhelytől függő ösztöndíj, amely fedezheti a tandíjat, a kutatási anyagokat vagy az utazási költségeket. Az állam nem tart fenn állami diákhitel-rendszert: azt csak a bankok csinálják.
További támogatást kapnak a diákok a nemzetközi mobilitás- és a nyelvtanulás, különösen az Erasmus+ program keretében. Ennek ellenére a spanyol oktatási rendszer küszködik. A felsőoktatás elégtelen támogatása társadalmi nyugtalansághoz és tüntetésekhez vezet. Az egyik leghíresebb tüntetés 2024-ban volt Madridban, amelyen több ezer ember vett részt egy diákok, tanárok, családok és szakszervezetek által szervezett közoktatási tüntetésen.
A tüntetés témája az egyetemek állami finanszírozásának hiánya, a szakképzési területeken tapasztalható szakmai gyakorlatok megszerzésével kapcsolatos problémák, valamint a közoktatás növekvő privatizációja volt.
A szegényebb családokból származó diákok számára továbbra is nagy akadályt jelentenek a nagyvárosokban a lakhatás költségei, a tananyagköltségek és a bürokrácia.
Az OECD Education at a Glance 2025 jelentése szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező gyermekek 70 százaléka tanul tovább, de azok körében, akiknek a szülei nem fejezték be a középiskolát, ez az arány 30 százalékra csökken. Az egyetemi végzettségűek Spanyolországban átlagosan 49 százalékkal többet keresnek, mint a középfokú végzettséggel rendelkezők, és akár 76 százalékkal többet, mint az alapfokú végzettséggel rendelkezők.
Mindenki számára elérhető európai oktatás?
Az esélyegyenlőség szlogenjének hirdetése ellenére az adatok azt mutatják, hogy az Európai Unió országainak támogatási rendszerei gyökeresen különböznek egymástól. Magyarország ebből a szempontból ellentmondásos képet mutat: miközben az állam jelentős számban biztosít “állami ösztöndíjas” helyeket, a valós anyagi támogatás mértéke rendkívül alacsony, és a megélhetési költségekhez képest aránytalanul kevés segítséget nyújt. Lengyelországban is hasonló módon ingyenesek a tanulmányok, de sokan még így sem engedhetik meg maguknak. Eközben Horvátország, kisebb költségvetése ellenére, azt mutatja, hogy a hatékony támogatási rendszer több szinten is segítséget nyújt, valamint következetességet és átláthatóságot biztosít.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Ez a cikk a PULSE projekt határokon átnyúló európai újságírói együttműködés részeként íródott. Közreműködők: El Confidencial (Spanyolország), Marina Kelava, (H-Alter, Horvátország), Theo Anders (Der Standard, Ausztria), Agnieska Nowak (wyborcza.pl, Lengyelország), Arató Hedvig (EUrologus / HVG, Brüsszel).
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
