Ray Kroc, a McDonald’s étteremlánc nagymestere (nem ő alapította, de ő tette világbirodalommá a céget) azt vallotta: „Amíg zöld vagy, növekszel, ha megértél megrohadsz!” Személyes üzleti filozófiája, úgy látszik, nemcsak a fast food piacon hódít, hanem minden más iparágban; ma már közhely, hogy aki nem növekszik, meghal. Magyarországon elsősorban az olajiparban vannak követői és hívei e nézetnek. Így például az amerikai menedzserirodalmat jól ismerő Csák János, aki 1999 és 2001 között volt a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. fő stratégája és vezérigazgatója, de szemlátomást hasonló nézeteket vall a helyébe lépett Hernádi Zsolt-Mosonyi György kettős is.
Míg más energetikai ágazatokba elsősorban multinacionális befektetők érkeztek, az olajipar nemzeti nagyvállalatai – védelmi, országstratégiai és hasonló megfontolásokból – eddig gyakorlatilag érintetlenek maradtak a globálisan áramló tőke befolyásától; a Mol Rt. részvényeit is tőzsdei privatizáció révén jegyezhették le a befektetők. Ugyanakkor a régió egyes cégei kölcsönösen kiszemelték egymást: a Mol már bevásárolta magát a Slovnaftba, de szemet vetett a lengyel PKN-re is - és viszont. Az osztrák OMV pedig MOL-részvényekkel gazdagította portfolióját.
Ma már az a kérdés, vajon a Balti-, a Fekete- és az Adriai tenger háromszögében melyik cég lesz a főkutya, a lokális multi. A dolgok jelenlegi állása szerint erre jó eséllyel az osztrák OMV és a magyar MOL pályázhat. Amikor a MOL megtette az INA részvénycsomagjára több mint félmilliárd dolláros ajánlatát, nemcsak a részvényárfolyamok, hanem a jövő lehetséges birodalmának határai is feltűnhettek az igazgatóság tagjainak lelki szemei előtt.
Az esetleges túlfizetés miatti félelmek következtében a MOL-ajánlat nyilvánosságra hozatala után a részvények csütörtökön délután 2,7 százalékot veszítettek értékükből, pénteken viszont már drágultak - miután a befektetők alaposabban értékelték az ajánlat részleteit. A MOL jegyzése pénteken dél tájban 1,7 százalékkal magasabban állt, a részvény 5290 forintot ért, délután fél négykor pedig 1,35 százalékkal magasabban, 5270 forinton lehetett vásárolni.
A MOL hazai növekedési lehetőségei korlátozottak, és Horvátország könnyű belépést enged számára egy fejletlenebb, de gyorsan fejlődő régióba – írja az AP-DJ üzleti hírszolgálat elemzőkre hivatkozva. „A magyar vállalatnak megvan a szükséges készpénze, és több sikertelen akvizíciós kísérlet után áhítozik a sikerre" – olvasható a hírügynökség értékelésében. A MOL azzal, hogy biztos bázisra tesz szert az INA-ban, dél-kelet Európa legnagyobb olajtársaságaként pozícionálhatja magát az olajfeldolgozásban és az elosztásban. „Összességében a MOL számára az előnyök nagyobbak, mint a túlfizetésből fakadó hátrányok" – vélekedik Günter Faschang, a bécsi Vontobel alapkezelője, aki nézetét az INA gyors térségbeli növekedési esélyére alapozza. Egy másik, magát megnevezni nem kívánó olajipari elemző szerint „a MOL számára jelenleg ez volt az egyetlen megragadható növekedési lehetőség".
Az elemzők úgy látják, hogy az OMV-nek az akvizíció nem ennyire lényeges, mivel az osztrák cég az elmúlt kilenc hónapban 1,2 milliárd eurót költött akvizíciókra, és a megszerzett cégek integrálása felemészti a forrásait. Más kérdés, hogy az OMV esetleges horvátországi kudarca megkérdőjelezheti a cég terjeszkedési stratégiáját, ezért az OMV – hogy a jelenlegi napi 100 ezer hordónyi feldolgozói kapacitását tervének megfelelően 2008-ra 160 ezerre növelhesse – agresszív stratégiát kell, hogy megvalósítson a feldolgozói fázisban.
Ami a túlfizetést illeti, a Raffeisen Bank pénteki értékelése szerint az INA egynegyede mintegy 260 millió dollárt ér. A 2003. évi bevételek alapján az eladásra felkinált rész értéke 404 millió dollár a legkedvezőbb forgatókönyv alapján is, vagyis mintegy 20 százalékkal kevesebb a MOL 505 millió dolláros ajánlatánál. Az INA tőkeértéke 2,02 milliárd dollár, nem sokkal kevesebb a MOL 2,5 milliárd dolláros tőkepiaci értékénél. Az elemzők ezen adatok alapján kételkedtek benne, hogy helyes volt-e a MOL ajánlati ára: a túl magas ár ugyanis a részvények értékének csökkenéséhez vezethet. A MOL válaszul közölte, hogy a tisztában van az INA értékével, amit más ajánlattevők esetleg nem ismertek fel a maguk teljességében.
A Vontobel elemzője sem aggódik a magas ár miatt: „Amennyiben 100 millió dollárral túlfizet, ez a MOL piaci tőkeértékének mintegy 5 százaléka, ami nem olyan sok. A részvények esetleg csak 5 százalékkal esnek emiatt. Ezt a csökkenést én a vételi esély árának szoktam nevezni" - mondta Faschang. Az AP-DJ beszámolójában kitér arra is, hogy a MOL-nak nem okoz fejfájást az INA részesedéséért való fizetés, részben pénzügyi helyzete, részben a nemrégiben aláírt 600 millió eurós hitelszerződése miatt, illetve azért sem, mert akár 1 milliárd dollárhoz is hozzájuthat a deficites gázüzletág tervezett eladásából.
Az ajánlat felért egy odadobott kesztyűvel a közép-európai olajpiac többi lokális matadorjának. Ha hagyták – a horvát kormány a vételi ajánlatról a jövő hét közepén dönt –, hogy a magyar cég terjeszkedjen, az valóban jelentős lépés lehet a MOL számára a dominanciához vezető úton. Hogy aztán a jószándékkal kikövezett, ám pokolba vezető útra lépnek-e az INA részleges megvásárlásával a cég vezetői, vagy mennybe menesztik őket, az már a részvénypiac ítéletén múlik. Ön melyik forgatókönyvnek ad nagyobb esélyt?