A Nemzetközi Energiaügyi Hivatal (IEA) a világ idei kőolajszükségletét napi 80,6 millió hordóra becsüli, ami 2 millió hordóval több a 2003-as, s közel 4 millióval több a 2002-es kőolaj-fogyasztásnál. A fogyasztási hullám és a Közel-Keleten kialakult politikai bizonytalanság az egekig repítette az olaj árát – írja a Forbes magazin.

Az IEA felmérése szerint a kőolaj iránti kereslet az elműlt 16 évben egyszer sem nőtt olyan mértékben, mint idén. Ennek fő oka a kínai gazdaság virágzása. A távol-keleti országnak rengeteg olajra van szüksége rohamosan növekvő autópiacának táplálására. Kína mára a világ második legnagyobb olajfogyasztója lett az Egyesült Államok után, és idén 20 százalékkal több olajat importál, mint tavaly. A három nagy (Egyesült Államok, Japán és az EU) gazdasága pedig most indult először egyszerre növekedésnek ebben az üzleti ciklusban, és ez nagymértékben megdobja olajfogyasztásukat.

A növekvő kereslet önmagában nem is lenne gond, de a kőolajkészletek is megcsappantak az utóbbi időben. Ennek több oka van. Egyrészt logisztikai racionalizálás és költségcsökkentés miatt a vállalatok igyekszenek egyre kevesebb felesleges készletet tartani, az OPEC pedig üzletpolitikai okokból tartja alacsonyan készleteit. Az OPEC 11 tagországa 26 millió hordó olajat termel ki naponta, ami a világ teljes kőolajkitermelésének több mint harmada, így mindenkori üzletpolitikája nagyban meghatározza az olajárakat. Másrészt az olajvállalatok alábecsülték a szokatlanul erős tél miatt kialakult átlagon felüli olajkeresletet, így a hiányt kénytelenek voltak készleteikből kipótolni.

A kedvezőtlen helyzet kialakulásához nagyban hozzásegítettek a világ nagy olajkitemelő országaiban fellépő poltikai bizonytalanságok: az iraki háború, a nigériai polgárháború, a zavargások Venezuelában vagy a gondok az orosz Jukosz háza táján, amely a világ kőolajkészleteinek 2 százaléka felett rendelkezik. Az Egyesült Államok északi-tengeri olajmezői pedig bizonytalanul teljesítenek az utóbbi időben. A fenti okok vezethettek ahhoz, hogy a 2004 eleji 30 dollárról 47 dollárra szökött fel a kőolaj hordónkénti ára, bár a szeptemberi határidős árfolyamok 45 dollár alatt vannak, így a várakozások egyértelműen az árcsökkenés irányába mutatnak, amit indokolhat a dél-iraki olajkitermelés újraindulása. A árak még így sem érték el történelmi csúcspontjukat, 1980-ban mai pénzre átszámítva az olaj hordónkénti ára 80 dollár volt.

A magas olajárak az energia és szállítási költségeken keresztül növelik az inflációt és a kamatlábakat, és megzavarhatják a gazdasági növekedést. Egy dolláros nyersolajár növekedés például évi 280 millió dollár többletköltséget jelent az észak-amerikai légitársaságoknak, és 325 milliót a közúti szállítmányozóknak. Bár a Dallas Fed amerikai nagybank elemzői szerint az esetleges energiaválságok egyre kevésbé veszélyeztetik a fejlett gazdaságokat, mivel a nagyvállalatok már elég tapasztalatot gyűjtöttek ezek kezelésében, és tükröződésük a GDP-ben több évre is elnyúlhat, ami jelentősen enyhíti hatásukat. Végső esetben - ami körülbelül a 60 dolláros hordónkénti ár - az amerikaiak megkezdhetik a Mexikói-öböl partvidékén elhelyezett, 661 millió hordóra rúgó Stratégiai Kőolajtartalékukat.