Oxigénhiány

Felszámolta hatszáz kocás sertéstelepét a Dobozi Petőfi Szövetkezet, mivel reménytelennek látta, hogy megfeleljen az EU előírásainak. "Legalább 600 millió forintos beruházásra lenne szükség a trágyaelhelyezés és a hígtrágya-kezelés megoldásához, valamint az állatjóléti rendelkezéseknek megfelelő férőhelybővítéshez, ami akkor sem térülne meg soha, ha nyernénk rá pénzt a SAPARD-ból" - indokolta a döntést a HVG-nek Balázs Mátyás, az augusztusi telepbezárásig a disznótartáson 15 millió forintot bukott Békés megyei szövetkezet elnöke.

A történet szokványosnak minősíthető, annyiban azonban szimbolikus is lehet, hogy Balázs egyben a Sertéstenyésztők Országos Választmányának elnöke. Bár a dobozi telep a maga 34 évével még magyarországi viszonyok között is öregecske, kevés olyan hizlaldát lehet találni az országban, amelyik minden EU-s követelménynek megfelelne. Pályázni lehet ugyan a felújításra, de a jelenlegi piaci körülmények között a sertéstartók a szükséges önrész előteremtését is csak állami segédlettel tartják megoldhatónak. Balázs számításai szerint tavaly 10 milliárd forintot vesztettek a termelők a sertéstartáson, ami az - ugyancsak saját adataikon alapuló - 1 kilogramm élő sertésre jutó 290 forint körüli átlagos önköltséget és az első háromnegyedévben érvényes 232 forintos kilónkénti felvásárlási árat 27 forinttal kiegészítő támogatással számolva jött ki. Az átvételi ár december végére 210 forintra csökkent, miközben a takarmányárak az aszály miatt mintegy 12 százalékkal emelkedtek. Az alacsonyabb fogyasztói áraknak a vásárlók elvileg örülhettek volna, csakhogy tavaly az olcsóság ellenére is 28-ról 26 kilóra csökkent az egy főre jutó sertéshús-fogyasztás.

A helyzet azért is drámainak tűnik, mert bár a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) tavaly 19 milliárd forint támogatást juttatott, illetve ígért oda a sertéságazatnak az eredetileg tervezett 11 milliárd helyett, ezzel sem sikerült egyensúlyban tartania a piacot. A tárca az idén 9-10 milliárd forintot szán e célra, ám ennek csak akkor lehet hatása, ha a felvásárlási árak is emelkednek. Erre a szakértők az első negyedévben nem sok esélyt látnak, igaz: az USA-ban megjelent kergemarhakór (HVG, 2004. január 3.) "meghúzhatja" a világpiacot.

A baromfitermelőknek ugyancsak jól jöhet a marhakór, ahogy tavaly a németalföldi állatbetegségek miatt időlegesen megélénkült nyugat-európai kereslet jelentett némi gyógyírt az egész éves panaszokra. A Baromfi Terméktanács tavalyi, első háromnegyed éves adatai alapján a feldolgozók a 2002-es első kilenc hónapinál 2 milliárd forinttal több, 8,7 milliárd forint veszteséget könyvelhettek el, aminek zömét a felszámolás felé haladó, a beszállító termelőknek a hírek szerint 5,5 milliárd forinttal tartozó Hajdú-Bét Rt., illetve a Bábolna Rt. mutatta ki. Rajtuk kívül a negyven cégből 12 vágóhíd volt ráfizetéses. A tenyésztőkkel és termelőkkel együtt az ágazati veszteség a terméktanács becslése szerint tavaly 15-20 milliárd forint lehetett - végleges adatok még nincsenek. Az FVM által ígért 11 milliárd forint támogatásnak csupán kevesebb mint kétharmadát fizették ki, a többi erre az évre húzódik át.

A csirkehizlalóknak duplán is betett a nyári forróság, mivel az állatok a nagy melegben kevésbé hasznosították a takarmányt, ami éves szinten akár 2-5 százalékos árbevétel-kiesést is jelenthet, miközben az aratás után a takarmányárak emelkedése következtében a hizlalás önköltsége kilónként 10-12 forinttal, 8 százalékkal nőtt. Ez termelés-visszaesést hoz az idén, és nem csupán a csirkénél: a kacsa- és a libatenyésztők is 25, illetve 40 százalékos önkorlátozást vállaltak, azaz ennyivel kevesebb állatot nevelnek az idén, abban a reményben, hogy felfelé mozdítják az árakat.

A tejtermelőkre tavaly az FVM kényszerítette rá a termeléscsökkentést, ebben az évben pedig a piac fogja. "2002-ben 1,725 milliárd, tavaly pedig 1,63-1,64 milliárd liter tejet vásároltak fel a feldolgozók" - adott számot az elmúlt évi visszaesésről a HVG-nek Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója. A terméktanácsi tagok által előállított termékek belföldi fogyasztása 3 százalékkal csökkent, jórészt az import miatt, ami már előrevetített valamit a május 1-jei EU-csatlakozás utáni állapotokból. Bár az is igaz, hogy az uniós exportőröknek járó, veszteségfinanszírozó visszatérítés a csatlakozás után megszűnik. A szlovák tej választékgazdagító megjelenése a magyar boltokban csupán ízelítőnek tűnik, mivel az energia év eleji drágulása miatt ott szintén emelkednek némileg a tejárak.

Magyarországon pedig éppenséggel csökkennek - ha nem is az üzletekben. A feldolgozók bejelentették, hogy a literenként 72 forintos tavalyi ár helyett csak 60-65 forintot fizetnek. Mivel a termelők 82 forintos literenkénti önköltséggel számolnak, és a különböző forrásokból összejövő támogatások együtt jó esetben literenként 10 forintot tehetnek ki, itt is borítékolható a veszteség. Ráadásul jóval kevesebb tejre lesz szükség: a tejipari cégek eddig ugyanis a terméktanácsi kasszából fedezett veszteségtérítés reményében vásárolták fel a felesleget. Az összességében durván 30 százalékot kitevő többlettej piaca egyik napról a másikra szűnik meg, a piaci lehetőségeinél 10 százalékkal több alapanyagot senki nem fog felvásárolni, ennél többet úgynevezett puffertermékekbe - például sajtba - fektetni ugyanis egyenlő volna a biztos bukással.

A csőd is elér majd több tejüzemet; azokat, amelyek nem bírják ki piacaik zsugorodását, ami a felesleg exportjának lenullázódása, illetve az élesebb piaci verseny miatt következik be. A feldolgozók száma a higiéniai előírások miatt is csökken: Sirman szerint a terméktanácstag 81 feldolgozóüzem közül hétnek-nyolcnak esélye sincs rá, hogy megkapja az EU-engedélyt, harminc üzem pedig vállalta a fejlesztéseket. Ha utóbbiaknak, illetve a terméktanácson kívüli mintegy húsz üzemnek sem sikerül megkapnia az EU-pecsétet, az is csaknem a piac 10 százalékát jelentené. Ezt a többiek gond nélkül át tudják venni - ahogyan az anyavállalata csődje miatt esetleg megingó Parmalat Rt. részesedését is (lásd A Parmalat-leányzó fekvése című cikkünket a 88. oldalon) -, feltéve, ha azt a más EU-országbeli tejtermelők hagyják. Sirman úgy véli, az eddigieken kívül további veszélyt jelent ugyanis, hogy a magyar fogyasztó inkább árérzékeny, mint tudatos, így nagy sikere lehet a gyengébb minőségű olcsóbb importáruknak.

A gabonatermelők legnagyobb sérelme, hogy a magyar kormány végül úgy döntött, az EU-tól érkező közvetlen támogatást nem csupán a 3,5 millió hektáron termő gabona-, olajosmag-, fehérje- és rostnövényekre, hanem nagyobb területre, 4,48 millió hektárra osztja szét (HVG, 2003. október 4.). Így más ágazatok is kapnak a brüsszeli pénzből, a gabonás gazdáknak viszont emiatt - számításaik szerint - összességében 16 milliárd forinttal jut kevesebb.

E roskadozni látszó agrárgazdaság jellemzéseként a legfinomabb hangot Németh Imre miniszter ütötte meg, aki "ellentmondásosnak" nevezte a mezőgazdaság tavalyi esztendejét, a 120 milliárd forint értékű fejlesztési beruházásokat szembeállítva a "termelők fennmaradásukért folytatott élethalálharcával". Utóbbi folytatódhat az idén is - a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) szerint főként azért, mert az EU-támogatásokat csak az év végén, jövő év elején lehet lehívni, miközben a magyar költségvetés egy sor korábbi támogatási jogcímből kiszállt. A tárca hasonló küzdelme pedig az, hogy úrrá legyen a várható piaci válságokon, illetve hogy a csatlakozásig elkészüljön a kifizetéseket a termelő, az állat és a parcella adatait összevetve kontrolláló integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer. Míg azonban a miniszter az EU-kasszából elvileg érkező 136 milliárd forinton örvendezett, Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára úgy fogalmazott a HVG-nek: "Meghiúsult az a remény, hogy bemegyünk az EU-ba, ahol több évre biztos szabályok vannak; ezzel szemben még ma sem ismerjük mindegyiket." A főtitkár kifejezetten az EU "rosszindulata" számlájára írja, hogy az unió már a csatlakozási szerződés aláírása után csökkentette a tej irányárát - ami azt jelenti, hogy emiatt a mai tagországok gazdáinak járó kompenzációnak csupán a negyede illeti meg a csatlakozókat. Azt viszont a magyar tárgyalódelegáció hibájának tartja, hogy nem vette figyelembe a tárgyalások során: a magyarországi húsmarhaállomány 70 százaléka nem felel meg az EU szabályainak, tehát nem is támogatható.

KELEMEN ZOLTÁN