Eljutnak a csúcsra

Jócskán elmarad a fővárosi közgyűlés által 1999-ben elfogadott ütemtervtől a csepeli szennyvíztisztító-beruházás. A napi félmillió köbméternyi budapesti szennyvíznek csak mintegy a 45 százalékát kezeli az 1966-ban épült dél- és az 1986-ban átadott észak-pesti tisztítótelep, a többi "nyersen" folyik bele a Dunába. Az 1990-es évek eleje óta tervezett, 350 ezer köbméter kapacitású csepeli szennyvíztisztítóval ez az arány 90 százalékra, míg a városatyák által tavaly jóváhagyott 45 ezer köbméteres kapacitású dél-budai teleppel 100 százalékra emelkedne. Kérdés, mikorra teljesülhet ez az EU-ban már 2000-re előírt mutató, amely alól Budapest a csatlakozási megállapodásban 2010-ig kapott mentességet. Az 1999-es tervben 2007-es átadási dátum szerepelt, ma már a szép csöndben 2008-ra tolt határidő is kétségesnek látszik.

Három évig tartott, mire a XXI. kerület önkormányzata beleegyezett a 31 hektáros létesítmény befogadásába a Csepel-sziget csúcsán. De így is kikötött néhány "apróságot": az egészet be kell fedni, s a kerület 3,6 kilométeres, kerékpárúttal és járdával ellátott elkerülő, úgynevezett gerincutat is kiharcolt magának, arra hivatkozva, hogy az M0-s autóút felől érkező, építőanyagot szállító járművek ne terheljék meg a központot. A másik meccs a múlt év végén dőlt el. A Városháza megpróbálta a kapcsolódó főgyűjtő-beruházás részeként elfogadtatni, hogy az Árpád hídhoz közeli Nagyszombat utcától a Petőfi hídig - 6,8 kilométer hosszúságban - kétszer kétsávosra szélesítené a budai alsó rakparti utat. Ezt a forgalmi szempontokon kívül az is indokolta volna, hogy a főgyűjtőnek már nincs hely a meglevő út alatt, mert ott halad az 1,8 méter átmérőjű, a szentendrei kutak vízét a gellérthegyi tározóba továbbító ivóvízvezeték. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a Duna felől az út mellé fektetendő csatorna fölött is közút legyen.

A belbudai utakat állítólag tehermentesítő sztráda ellen azonban több lakossági fórumon is tiltakoztak. A Sólyom László volt alkotmánybírót és Majtényi László korábbi adatvédelmi biztost is tagjai között tudó Védegylet civil szervezet tavaly az UNESCO világörökségi titkárságának és az EU brüsszeli regionális politikával foglalkozó igazgatóságának is írt, kérve az utóbbit, "gyakoroljon nyomást a fővárosi önkormányzatra, hogy tegyen le az útszélesítés tervéről, s az erre szánt összeget a tömegközlekedésre fordítsa". A felszólítást elhárító igazgatóság nyomására nem volt szükség: múlt év végére a Városháza eldöntötte, eláll az új forgalmi sávok kiépítésétől, amelyek miatt egyébként tavaly márciusig húzódott a főgyűjtő környezetvédelmi engedélyének kiadása.

Az útépítés finanszírozásától amúgy is vonakodó EU képviselői szóban már jelezték: valószínűleg hajlandók lesznek a rakpart mellé kerülő főgyűjtő-beruházás részének tekinteni az azt takaró, 7-8 méter széles fásított sétányt és egy új támfalat - mondta a HVG-nek Oszkó Károly, a beruházás lebonyolításával megbízott, fővárosi tulajdonú Enviroduna Kft. ügyvezető igazgatója. A főgyűjtő 9,95 milliárd, a töltés és a támfal 16,01 milliárd forintba kerülne. Maga a komplex beruházás (a szennyvíztisztító és csatlakozó létesítményei) ára pedig 2004. évi áron áfa nélkül 133,6 milliárd forintra becsülhető. Ebből a csepeli gerincút 5 milliárd forint, ez utóbbit teljes egészében a főváros fizetné.

A főváros kezdettől arra számított, hogy e nagyberuházás tetemes részét az EU támogatja majd. A döntés-előkészítés elhúzódása miatt az előcsatlakozási ISPA-támogatást már nem veheti igénybe a város, marad a kohéziós alap, amelynek kerete bővebb, de a pályázatok elbírálására szigorúbb szabályok vonatkoznak, a megkezdett fejlesztést például csak egyetlen alkalommal lehet módosítani a teljes végrehajtási idő alatt. A kormány tavaly áprilisi, úgynevezett keretstratégiájában azonban csak 400 millió euró - 106 milliárd forint - beruházási költség szerepel, amelynek 45 százalékát, 180 millió eurót a kohéziós alap, 40 százalékát a központi büdzsé, 15 százalékát a fővárosi költségvetés állná. "Az EU bizottsága által is elfogadott végleges keretstratégiában immár 257 milliós (64 százalékos) EU-támogatás szerepel, ám a költségeket és a finanszírozási struktúrát ismételten felülvizsgálta a főváros, ezért a végleges számokról új kormány-előterjesztés készül" - mondta a HVG-nek Czéh Tibor, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal főosztályvezetője. Tavaly lobbizta ki Demszky Gábor főpolgármester a kormánynál, hogy a fővárost csak a beruházás 10 százaléka terhelje. Más kérdés, hogy a jelek szerint ez a segítség sem elég, mert a vártnál nagyobb ráfordítást ez évtől az áfatörvény módosítása miatt vissza nem igényelhető forgalmi adó is növeli, amelynek kormányzati átvállalását szintén kezdeményezte a főpolgármester (lásd Késő bánat című cikkünket). A HVG értesülései szerint kompromisszumos megoldás várható: a 31 milliárdos áfa egy részét egy - a korábbi szabályok szerint 2001-ben odaítélt - 25 milliárd forintos állami támogatásra hivatkozva visszaigényelheti majd a beruházó főváros. "A kérdést, a Pénzügyminisztériummal közösen, gyorsan rendezni kell, mert a költségre és a kért uniós támogatásra vonatkozó adatok a kérelem legfontosabb elemeihez tartoznak, amelyek nélkül a pályázatot nem fogják Brüsszelben befogadni" - magyarázta a főosztályvezető.

A szennyvízberuházások terhei a csatornadíjakban is megjelennek. "Jövőre elérhetjük az 50 százalékos tisztítási arányt, ha elkészül a budai Pók utcai szivattyútelepet az észak-pesti szennyvíztisztítóval összekötő vezeték, amelynek 5 milliárd forintos költségéből 3,2 milliárdot a főváros fedez" - mondta a HVG-nek Palkó György, a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. (FCSM) vezérigazgatója. A cég saját erőből is fejleszt: 1,5 milliárd forintot költ a tisztítómű iszapkezelésének korszerűsítésére, de részben az FCSM pénze áll a fővárosi fejlesztések mögött is. A meglevő két szennyvíztisztító 2002-ben befejeződött felújításának az évi 1,3 milliárd forintos költségét például a Városháza állta, ugyanakkor a szennyvíztarifa úgynevezett fejlesztési díjhányadából 2002-ben 1,9 milliárd forintot utalt át a cég a fővárosnak.

Az FCSM részvényeinek 25 százalékát plusz egy szavazatot megvásárló francia-német Veolia-Berliner Wasserbetriebe konzorcium az 1997-ben aláírt privatizációs megállapodásban azt is vállalta, hogy a fővárostól átvett eszközök használata után az amortizációnak megfelelő bérleti díjat fizet - 2002-ben például 1,2 milliárd forintot. A fejlesztési terhek növekedésével a fejlesztési díjhányad és a bérleti díj is nő, 2002-ben az előbbi 14,50 forint, az utóbbi 7,50 forint volt köbméterenként, az idén e két tétel együtt 32,14 forintra, ezen belül a fejlesztési hányad közel 21 forintra emelkedett (lásd táblázatunkat).

Országos összehasonlításban még mindig a legolcsóbbak közé tartozik a fővárosi tarifa, az állami tulajdonú öt regionális víz- és csatornatársaság például 161-417 forintos nettó díjat szed. A szennyvizét teljes egészében, tisztítás nélkül a Tiszába engedő Szegeden 133,40 forint a taksa. A főváros 2001-ben jóváhagyott - átdolgozás alatt álló - pénzügyi terve 2010-ig a csatornadíj évi 11-13 százalékos folyó áras növekedésével, ezen belül egyre nagyobb fejlesztésidíj-hányaddal kalkulált, igaz, ebbe sem az áfakulcs 3 százalékpontos emelését, sem a környezetterhelési díj bevezetését nem számolták bele, amelyek az idén 1, illetve 5,3 milliárd forinttal növelik az FCSM költségeit. A környezetterhelési díjat egyébként a regionális szolgáltatók tarifája még nem tartalmazza, ami év közbeni áremelést valószínűsít.

SZABÓ GÁBOR