Mindenki egyért

Megingathatja néhány építőipari vállalkozás pozícióját a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) vizsgálati szériája, amely során közbeszerzési eljárásokon elnyert állami megrendelések körülményeit kutatja. Legalábbis ha az első ügyben múlt héten kirótt rekordnagyságú, 590 millió forintos bírsághoz hasonló szigort alkalmaznak a versenybírák. A Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság Fiumei úti székházának - amelyet hivatalosan a jövő héten adnak át - nettó 4,55 milliárd forintos felújítását elnyerő Baucont Építőipari Rt.-t és az alvállalkozóként bevont nyíregyházi székhelyű Épker Építőipari és Kereskedelmi Kft.-t kartellmegállapodás miatt 227-227 millió forintra, a Bauconttal közös társaságot alapító Kész Kft.-t pedig 136 millió forintra büntette a versenytanács. "Nincs prekoncepciós eljárás az építőipari cégek ellen" - szögezte le a HVG-nek Tóth Tihamér, a GVH elnökhelyettese, a versenytanács elnöke, bár igaz, hogy két magasépítő beruházás mellett a hivatal a fővárosi Bartók Béla úti felújítást, valamint a kormányváltás után kiírt néhány autópálya-tendert is vizsgálja.

"Az a bírság nem bírság, amelyik nem viszi el a profitot" - utalt Tóth Tihamér az elrettentőnek szánt büntetésekre, amelyekkel két éve próbál operálni a GVH (HVG, 2003. január 4.). A 2002-ben 33 milliárd forintos forgalmával negyedik legnagyobb építőipari cég, a szegedi székhelyű Kész Kft. - amelynek fő tulajdonosa, Varga Mihály, 5,5 milliárd forint becsült vagyonával a 32. leggazdagabb vállalkozó a Magyar Hírlap toplistáján - nyereségének csak ötödét vinné ugyan el a bírság, a beregi árvízi újjáépítésben is részt vett Épkernek viszont 4 milliárd forintos árbevétele mellett még a 100 millió forintot sem érte el az adózás előtti nyeresége. A bírság megnyesegetné a profitját az 1997-ben alapított Baucont Rt.-nek is, amely árbevételét 1999-től 2002-re megtizenötszörözve 8,3 milliárd forintot könyvelhetett el, s a közbeszerzési eljárásokon különösen sikeresen szerepelt. 2002 első háromnegyed évében például a nyertes cégcsoportok rangsorában csak a Strabag és a Siemens előzte meg.

A Szecső testvérek (Attila és Béla) tulajdonában álló Baucont felívelésének hátterében a piaci szereplők részben a jól irányzott "személyzeti politikát" látják. A cég felügyelőbizottságában (fb) megfordult például Papcsák Ferenc, aki a Fidesz-éra ÁPV Rt.-jének is fb-tagja volt, vagy Sárhegyi Zoltán ügyvéd, aki a Bártfai Beatrixszal közösen jegyzett ügyvédi irodája, valamint az érdekeltségükbe tartozó Z.I.B. Consulting Tanácsadó Rt. révén több mint 2 milliárd forintnyi megbízáshoz jutott a sztrádaépítések lebonyolításával megbízott Nemzeti Autópálya Rt.-től (HVG, 2002. július 20.). Az "üstökös" 270 millió forintos nyereségéből telne ugyan a bírságra, ám a jövő héten újabb ügyben citálják a versenytanács elé: a Kaposvári Egyetem hallgatói központjának 3,7 milliárdos beruházása kapcsán, ahol a Fiumei úti székház pályázatához hasonló összejátszást gyanít a hivatal. Az ügyben a "gyanúsítottak" között szerepel egyébként a 13 milliárdos forgalmú Középület-építő Rt. (Közév) is, amely - tavaly erősítette meg fb-jét Valenta Lászlóval, az előző kormány belügyminiszterének volt kabinetfőnökével (HVG, 2004. január 17.) - a nyugdíjbiztosító építkezésével kapcsolatban vétlennek találtatott.

A GVH kartellkommandója 2002 decemberében csapott le a Baucontra és a Közév Rt.-re, s a hajnali razzia során olyan megállapodásokra, illetve tervezetekre bukkantak, amelyek kőkemény kartellezésre utaltak a Fiumei úti épület felújítására 2002 januárjában kiírt közbeszerzési eljárás során. A négy pályázó közül nyertes Baucont nem jelölt meg egyetlen alvállalkozót sem ajánlatában, versenytársai közül kettő végül mégis részt vett az építkezésben. A megvalósításra a Baucont és a Kész közös céget hozott létre Baucont-Kész Kkt. néven, amely számlázott az alvállalkozóként bevont Épkernek. Ez önmagában nem volna törvénysértő, ám a GVH szerint az ajánlattételi szakaszban egyeztek meg a szereplők, és ezzel lényegében kiiktatták a versenyt éppen a közpénzek legcélszerűbb és legtakarékosabb felhasználására feltalált közbeszerzési pályázaton. A GVH eddigi gyakorlatában példátlan megállapodást talált: a Baucont és az Épker a végső ajánlattételt megelőzően megegyezett abban, hogy ha bármelyikük nyerne, akkor a vesztest kárpótolja pénzzel, vagy alvállalkozóként bevonja az építkezésbe. Bara Zoltán, az eljáró versenytanács elnöke a határozat írásos közlése előtt konkrétumokat nem kívánt elárulni, a HVG értesülése szerint azonban 100 millió forintos nagyságrendű kárpótlásról volt szó. A vizsgálat kezdetén még a Közév Rt. is a "gyanúsítottak" között szerepelt, ám végül a GVH csak annyit állapított meg: a Baucont-Épker páros kísérletet tett a Közév bevonására, ez azonban nem volt sikeres, így a Közév nem követett el jogsértést. László András, a Közévet képviselő ügyvéd elzárkózott a HVG kérdéseitől, de közölte, a cég sem ajánlatot, sem pénzt nem kapott.

A versenytanács szerint a megállapodásba később bevonták a Kész Kft.-t, amely ennek ellentételezéseként visszavonta jogorvoslati kérelmét a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, ahol a tendert támadta meg a szegedi cég. A kiíró Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) ugyanis alkalmasnak találta a Kész Kft.-t, de végül csak a másik három cégtől kért ajánlatot. A Kész Kft. azonnal cáfolta, hogy bármilyen megállapodást kötött volna, s közleményben tudatta: azért vonták vissza a jogorvoslati kérelmet, mert "belátták", hogy az alaptalan. 2001-ben ugyanebben az összeállításban már versenyzett a négyes az ONYF-nél, az akkor eredménytelennek nyilvánított eljárásban a Kész adta a legjobb árajánlatot, időközben viszont megváltoztak valamelyest a kiírási szempontok, és a jogsérelmet az ajánlattevők számának háromra korlátozása okozta, márpedig ezek nem támadhatók. A Kész arra is hivatkozott, hogy nem volt alvállalkozója a Baucontnak. Tény, hogy közös társaságot hoztak létre Baucont-Kész Építőipari Kkt. néven, amelynek "fő projektje" - mint a Baucont 2002-es mérlegbeszámolójából kiderül - a Fiumei úti építkezés, s amely felett a meghatározó befolyást a Baucont gyakorolja, ezért leányvállalatként kezelte konszolidált beszámolójában.

Az építőipari vállalkozások közös projekttársaság-alapítása egyébként egyáltalán nem ritkaság, a piacon már csak szerény, hatvanfős létszáma alapján is inkább mérnökirodának tartott Baucont pedig rendre ezt teszi. Például a Kipszer Rt.-vel és a Közév Rt.-vel a Fővárosi Levéltár építkezésére 2002-ben alakította a BKK Építő Kkt.-t, a Magyar Építő Rt.-vel pedig a szegedi tanulmányi és információs központ kivitelezésére hoztak létre közkereseti társaságot. A Kész érvelése szerint azonban a Baucont jóval a nyertessé hirdetése után kezdeményezett tárgyalást vele a megvalósításról. A kkt-t mindenesetre az áprilisi eredményhirdetés után, 2002 júniusában jegyezte be a cégbíróság. A Kész álláspontja szerint a versenyhivatal "meglehetősen prekoncepciósnak tűnő eljárásában egy soha létre nem jött megállapodást valós tényként kezelt, és ezt közvetett bizonyítékokkal kívánta igazolni".

A versenybírák mindenesetre elegendőnek ítélték a bizonyítékot ahhoz, hogy a GVH története során a legmagasabb bírságot szabják ki a három cégre a versenytársak közötti, versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás miatt. A versenytanács a verseny tisztaságát súlyosan sértő cselekménynek minősítette a közbeszerzési eljárás során történt összejátszást, piacfelosztó magatartást, így szokatlanul nagy, a maximálisan kiróható bírság durván felét, illetve negyedét szabta ki a cégekre. A plafon ugyanis az adott évi, érintett piaci forgalom 10 százaléka lehet, vagyis mindegyik vállalkozás esetében a beruházási érték tizedéből, 455 millió forintból indult ki a GVH.

Más kérdés, hogy a Fővárosi Bíróság előtt megáll-e majd a mamutbírság. Az elmarasztalt cégek ugyanis, amint kézhez veszik az írásos indoklást, felülvizsgálatot kérnek, ahogy ezt egyébként a nagyobb összegű büntetéseknél rendre megteszik. A tét ebben az esetben a szokásosnál is nagyobb, ha a bíróság helyben hagyja a versenytanácsi marasztalást, előfordulhat, hogy öt évre kizárják a céget a közbeszerzésekből. Eddig viszonylag jó a GVH statisztikája: 1997 és 2002 között hozott 642 határozat mintegy harmadát támadták meg az érintettek, s a 115 jogerősen befejezett ügyből 28-ban ítélt a GVH-tól eltérően a bíróság. Ugyanakkor a kirótt bírságok harmadát-negyedét eltúlzott mértékűnek találta, ezért mérsékelte.

VITÉZ F. IBOLYA