Fő a felügyelet

Háromszázhúsz dolgozó veszítheti el állását egyik napról a másikra Magyarország egyetlen opál- és kozmetikaiüveg-gyárában. A dombornyomásos egyedi flaskáiról, a golyvás unicumos palackról, a kecskeméti fütyülős barackpálinkás üvegről, a színezett illatszeres-üvegcsékről, üveg csecsebecsékről ismert, 112 éves múltú Tokodi Üveggyár Kft. (TÜ) 1996-ban egyszer már válságba került. Akkori 108 millió forintos mérleg szerinti veszteségét a Bodáné Cser Erzsébet vezérigazgató és családja tulajdonába került cég a következő évben 21,7 milliós adózás előtti nyereségre változtatta, és az eredményt egyetlen év kivételével egészen tavalyig a pozitív tartományban tartotta. Eközben mintegy 1 milliárd forintot költött korszerűsítésre, megújította egyik kézi hutáját is, de a két automata kemence cseréjére már nem futotta. A múlt évre tervezett 888 millió forintos beruházás - az egyik huta helyett egy negyedannyi energiát fogyasztó új kemence építése - tartósíthatta volna a sikerszériát. A fejlesztéshez 2001-ben odaítélt kölcsön, a Széchenyi-terv két pályázatán nyert támogatás és a 2002. márciusi alapkőletétel után hidegzuhanyként érte a cégvezetést, hogy a 2002 novemberében beadott környezetvédelmiengedély-kérelméről mostanáig, azaz közel ötszáz napja nem döntött a hatóság. "A Raiffeisen Bank Rt. lehívás híján két év elteltével tavaly októberben megszűntnek nyilvánította a beruházási hitelt, a régi, napi 40 tonna kapacitású kemence viszont életveszélyes, a megmaradt három pedig nem elég a nyereséges gazdálkodáshoz, ezért csődvédelmet kértünk" - tájékoztatta a sajtót a múlt héten az 1989-1991 között az egykori KISZ- és úttörő-szövetségi vagyont kezelő alapítvány elnöki funkcióját betöltő Cser Erzsébet, aki szerint a 750 millió forintos energiaszámla felének megtakarítása, vagyis a tervezett beruházás nélkül nincs esély az eladósodás megállítására.

Az államigazgatási jogkörben okozott kár - 1,5 milliárd forint - megtérítéséért már január végén keresetet adott be a Fővárosi Bíróságra a TÜ és a fejlesztés lebonyolítására létrehozott cége, az Új Üveg Kft. Az összeg az elmaradt 1,1 milliárd forintos jövedelemből, a 150 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatás elvesztéséből, a beruházás előkészítésére fordított 200 millió forintból és a leendő üzemcsarnok állapotromlásából tevődik össze. Egy hónapra rá a vezérigazgató mégsem a perbe hívott két környezetvédelmi felügyelőség (köfe) és a főfelügyelőség, hanem Persányi Miklós miniszter számára tett - négy napig érvényes - egyezségi ajánlatot azzal, hogy "320 ember munkahelyének megőrzése és a fejlesztés megvalósítása érdekében" 480 millió forinttal is beéri. A március 2-ai déli határidőig nem érkezett válasz, Cser Erzsébet pedig aznap délután munkásgyűlésen jelentette be, hogy leállítja a gyárat, és kényszerszabadságra küldi a dolgozókat. Bár e hétre ígérte az elbocsátások megkezdését, azóta március 10-ére újabb munkásgyűlést hívott össze. Közben a múlt héten megérkezett Persányi elutasító válasza.

A zöld tárca nem vitatja, hogy elhúzódott az engedélyezési eljárás, de szerinte ezzel nem történt jogsértés. A TÜ viszont azt állítja: képtelenség, hogy a hatóságoknak 388 nap kellett annak kimondására, hogy a cég "jogosult környezetvédelmi engedélyt kérni", miközben kilencven nap az ügyintézési határidő. Csakhogy a napi 60-100 tonna üveg olvasztására képes új kemence a környezetvédelmi törvény szerint kétlépcsős eljárásban engedélyezhető. Először a környezeti hatások előzetes vizsgálatáról szóló tanulmányt hagyja jóvá az illetékes köfe, s ezt követi a technológia részleteit is előíró egységes környezethasználati engedély. A TÜ még 2001 októberében kötött hitelszerződést a bankkal - a 888 milliós beruházás finanszírozásán kívül 400 millió forintos forgóeszköz- és forgalmiadó-finanszírozó kölcsönre is -, de a környezetvédelmi engedélyért csak 2002. november 5-én folyamodott. Addigra már nyert 200 millió forintot a Széchenyi-terv keretében, amely összeget a kormányzat a választások után 150 millió forintra csökkentette.

A környezetvédelmi engedélyezési eljárás azonban nem kezdődhetett meg novemberben, mert a dokumentációt a TÜ nevében beadó EU-Szféra 2002 Kft. - a hatásvizsgálat készítője - csak decemberben igazolta képviseleti jogosultságát. 2003. február 3-án pedig a hatóság hiánypótlást kért - tévesen ugyanis iparterületnek tüntették fel a gyár melletti 1800 fős lakótelepet, márpedig ez utóbbi lakóövezet, amire szigorúbbak a zajvédelmi előírások. A gyár 2002. novembertől, a hatóság viszont 2003. február közepétől, a hiánytalan dokumentációtól számítja az ügyintézésre előírt kilencven napos határidőt. Ráadásul tavaly márciusban új vezetőt neveztek ki az eljáró Észak-dunántúli Köfe élére Gerencsér Tivadar személyében, aki történetesen az EU-Szféra egyik tagjaként jegyezte a tanulmányt.

Az összeférhetetlenség miatt a főfelügyelőség új hatóságot jelölt ki - a Közép-Duna-völgyi Köfét -, amely július 14-én hozta meg határozatát a környezethasználati engedélyre való jogosultságról. Ezt viszont a szennyvíz állítólagos bűzére hivatkozva megfellebbezte a Tokoddal szomszédos Tát község - valójában e beruházás költségén óhajtotta megoldani az Únyi-patak befedését -, ám azt a főfelügyelőség november végén elutasította. Ezzel elhárult az akadály az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás előtt, s maga az engedély Gerencsér ígérete szerint e hét elején meg is lesz, ami a főfelügyelőségi döntés hatósági kézhezvételétől számítva a bűvös kilencven napon belül van. "A környezetvédelmi engedélyek között ez a gyorsak közé számít" - foglalta össze Filotás Ildikó, a beperelt főfelügyelőség vezetője a közel ötszáz nap történetét. A TÜ azonban Lenkovics Barnabás ombudsmannál is kifogást emelt a méltánytalanul hosszúnak vélt ügyintézési idő miatt.

"A panasz első ránézésre is jogosnak tűnik" - nyilatkozta a Magyar Rádió Tizenhat óra című műsorában az állampolgári jogok biztosa. Hivatalánál ugyanis a helybéliek már 1997-ben kifogásolták a gyár zaját, amit utóbb a köfe is jogosnak tartott, s határozatban kötelezte a TÜ-t a határértékek betartására, majd a gyár fellebbezésére a főfelügyelőség tavalyi határozatában kifejezetten sürgette az új kemence megépítését. "Furcsa, hogy ugyanaz a hatóság, amelyik éveken át ellenőrizte, kötelezte, bírságolta a céget, az új kemencére mind a mai napig nem tudta kiadni az engedélyt" - helyezte kilátásba Lenkovics az engedélyezési eljárás vizsgálatát.

Hasonló rémtörténeteket sok cég tud mesélni. Az 1990-es években kezdte például engedélyeztetni salaklerakóját a veszélyes hulladékokat égető Onyx Kft., a jogszabályok időközben szigorodtak, s a dorogi cég ma már csak másutt végeztetheti - nagyobb költséggel - a lerakást. A fővárosi új metró környezetvédelmi engedélyezése közel kilencszáz napot vett igénybe, ugyancsak a fellebbezések miatt. A gyorsforgalmi utakra vonatkozó gyorsított engedélyezést lehetővé tevő törvény ellen pedig több civil szervezet az Alkotmánybírósághoz fordult, miközben az államigazgatást károkozásért egyik cég sem próbálta perelni. A tokodi esetben a helyi érdekeket és állampolgári alapjogokat érintő környezetvédelmi engedélyezési eljárás késői megindítására utal, hogy Réthy Imre, a gazdasági tárca közigazgatási államtitkára is kifogásolta a cégnek írt 2002. szeptemberi levelében: jóval korábban szerzett állami támogatást, mint környezetvédelmi engedélyt.

A külső pénz mindenesetre nagyon kapóra jött volna a cégnek, amelynek megvásárlásakor, 1999-ben a 108 milliós veszteség 429 milliós hosszú és rövid lejáratú hitellel, valamint szállítói tartozással párosult. 2001-ben pedig az utolsó nyilvános mérlegadatok szerint az 1 milliósra fordult nyereség "ára" összesen 856 milliós tartozás volt, igaz, közben az árbevétel is a duplájára nőtt.

SZABÓ GÁBOR