A levegőbe beszélnek

Több mint 12 ezer acélkohót, erőművet, olajfinomítót, papír-, üveg- és cementgyárat érint az EU jelenlegi tagországaiban a jövőre működésbe lépő európai szén-dioxid-kereskedelmi mechanizmus, amelynek első fontos részhatáridejét, március 31-ét a tagállamok többsége lekéste. Eddig a napig ugyanis csak öt kormány (a finn, a dán, az ír, a német és az osztrák) küldte meg az Európai Bizottságnak (EB) azt a dokumentumot, amely bemutatja, az említett üzemek egyenként mennyi szén-dioxid-kibocsátási lehetőséggel gazdálkodhatnak bírságmentesen 2005-2007 között, akár úgy, hogy maguk használják fel kvótájukat, akár úgy, hogy annak egy részét - kevésbé környezetszennyező technológiára áttérve - eladják más vállalatoknak. Az öt éltanulón kívül Nagy-Britannia, Hollandia és Portugália egy-egy előzetes tervezetet juttatott el Brüsszelbe, sőt így tett Lettország is, jóllehet a tagjelölt országoknak megszabott határidő május 1-je.

Az EB-nek három hónapja van rá, hogy ellenőrizze, a nemzeti kiosztási tervek (nkt) megfelelnek-e az uniós jogszabályban előírt kritériumoknak - például tekintetbe veszik-e a piacra várhatóan belépő új szereplőket -, nem részrehajlóak-e egyes vállalatokkal, s nem túl bőkezű-e a kvótaosztogatás. A tökéletlennek ítélt tervet az EB korrekcióra visszadobhatja, de 2004. október 1-jére mind a 25 tagállam nkt-jét véglegesíteni kell ahhoz, hogy a tavaly októberben elfogadott uniós irányelv alapján 2005. január 1-jén elkezdődhessen a "gázkereskedelem".

A kiotói egyezmény szerint az EU 15 régi tagállamának 2008-2012 között az 1990-eshez képest átlagosan 8 százalékkal kell csökkentenie szén-dioxid-kibocsátását, ám ebből az egyes országok eltérően veszik ki a részüket. Az elmaradottabbak - ahol gyorsabb ipari fejlődés várható, mint például Görögország és Portugália - 25-27 százalékkal is növelhetik kibocsátásukat, míg a fejlettebbeknek (így Ausztriának, Dániának, Németországnak) 13-21 százalékot le kell faragniuk bázisévi "gáztermelésükből".

A szén-dioxid-kereskedelem lehetőségével az EU a kiotói kötelezettségek - amúgy költséges - teljesítését kívánja olcsóbbá tenni. Az első, 2007 végéig tartó szakaszban az összes európai szén-dioxid-szennyezés mintegy felét kibocsátó szektorokra, azután pedig másokra, köztük az alumínium- és vegyiparra, valamint a közlekedésre is kiterjedő közösségi előírás alapján a kormányok "szűkmarkúan" - tehát a mai kibocsátási szinteknél alacsonyabban - állapítják meg az éves légszennyezési kvótákat az egyes üzemekre. A remények szerint azok a vállalkozások, amelyek viszonylag olcsón képesek "bezöldíteni" termelésüket, érdekeltek lesznek a gyors és erőteljes korszerűsítésben, mert fölöslegessé vált kvótájukat jó áron eladhatják majd a várhatóan spontán kialakuló szén-dioxid-tőzsdéken a drágábban és lassabban haladóknak. Az EB becslései szerint a 15 tagú EU kiotói kötelezettsége így összesen mintegy évi 3 milliárd eurós ráfordítással megúszható, míg ez a szén-dioxid-kereskedelem nélkül ennek a duplájába kerülne.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL