Időre megy

Jól megágyazott a gazdasági tárcával és a munkaadókkal a héten újrainduló tárgyalásoknak a vegyipari, a vasas- és a bányászszakszervezet: bejelentették, hogy jottányit sem engednek a három ágazatban több veszélyes munkakörben 1990 óta érvényes 36 órás munkahétből. A munkaidő-rövidítést lehetővé tevő, az egykori Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) által kiadott rendelet megszüntetését a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) szorgalmazza. Az érdekképviseletek bekeményítéséről a tárca az újságokból értesült - mondta a HVG-nek Hatvani György, az energetikáért és az iparért felelős helyettes államtitkár.

A munkaadók és a munkavállalók képviselői idén január közepén, az eredménytelen első fordulót követően abban állapodtak meg, hogy május végéig egyeztetik álláspontjukat, és voltaképpen már csak ennek - a GKM reményei szerint pozitív - végeredményét közlik a tárcával. Ezzel szemben a három szakszervezet - amely a munkaadók képviselői szerint elzárkózott az érdemi megbeszélésektől - sajtóközleményekben tudatta, megalapozatlannak tartja a minisztériumi kezdeményezést, és tiltakozik ellene. A GKM, amely a januári tárgyalásokról készített, a HVG birtokába került emlékeztető szerint a vegyipari cégek kérését méltányolva állt elő javaslatával, úgy érvelt, hogy az ősrégi rendelet életben tartásának sem jogi, sem gazdasági indoka nincs már, miközben az a cégeknek jelentős versenyhátrányt okoz.

Ma már elfogadhatatlan, hogy a vállalkozások heti négy óra munkaidő-kedvezménnyel váltsák ki dolgozóik egészségkárosító anyagokkal való tevékenységét - mondta a HVG-nek Bondár László, a Magyar Vegyipari Szövetség főtitkára. Ez a rendelet megalkotásakor még "elment", hiszen a zömében állami tulajdonú társaságok pénzügyi nehézségekkel, létszámfelesleggel küzdöttek. Így még kapóra is jött a 36 órás munkahét lehetősége, mert elkerülhették a nagyobb létszámleépítést, és megspórolhatták a munkavédelmi beruházásokat. A kilencvenes évek második felétől már magán- (jellemzően külföldi) tulajdonosok kezébe került vegyipari cégeknél azonban beindult a fejlesztés. A BorsodChem Rt. (BC) például 1995-től összesen mintegy 5-6 milliárd forintot fordított az egészségkárosító technológiák lecserélésére, ám ebből nem sok munkerő-piaci haszna származott, hiszen a 2800 munkavállalóból hozzávetőleg kilencszáznak továbbra is jár a heti négy óra munkaidő-kedvezmény. Ami versenyhátrányt okoz, hiszen a BC bérköltségei emiatt 3 százalékkal magasabbak az "indokoltnál".

Hasonlóképp vélekednek a Budapesti Vegyiművek Rt.-nél (BV) is, ahol a mintegy kétszáz alkalmazottnak nagyjából a fele dolgozik kurtított munkaidőben. Ezért "a szükségesnél 10 százalékkal nagyobb a foglalkoztatottak száma, a rendelet pedig a túlórát is tiltja" - érvelt a HVG-nek Zékány József, a BV munkaerő-gazdálkodási vezetője -, holott a cég az elmúlt években 1,5-2 milliárd forintot fordított a biztonsági előírások teljesítésére.

Elsősorban presztízsokokból ragaszkodnak a korábbi vívmányhoz a szakszervezetek, véli Bondár, ám eközben olykor saját tagságukkal is szembekerülnek: akad ugyanis olyan vegyipari cég, amely különmegállapodást kötött dolgozóival, és közös megegyezéssel visszatértek a 40 órás, magasabb jövedelmet jelentő munkahétre - bár kétséges, hogy a kollektív szerződésben rögzített passzus kiállná-e a törvényességi próbát. A vegyipari cégek szerint a rendelet egyébként is olyan rugalmatlan - hiszen csupán heti négy és fél műszakot enged meg -, hogy betartása gyakorlatilag lehetetlen, vagyis egy alapos munkaügyi ellenőrzés nyomán az ország legtöbb ilyen gyárát be kellene zárni.

Alapvetően nem javultak a szakmai becslések szerint összesen mintegy 20 ezer foglalkoztatottat érintő egészségügyi kockázatok a veszélyesnek titulált munkakörökben, így nincs ok a rendelet eltörlésére - állítják ezzel szemben a szakszervezetek, bár képviselőik elismerik, hogy a nagyobb cégekre nem feltétlenül igaz az az állítás. A kisebb, tőkeszegény vegyipari társaságoknál, valamint a kohászati üzemekben manapság is jelentősek a kémiai, gyakran rákkeltő anyagok okozta ártalmak. Olyannyira, hogy a kohászati vállalkozások tulajdonosai nem is ragaszkodnak a rendelet hatályon kívül helyezéséhez: a szinte folyamatos válságban vergődő vas- és acéliparnak ugyanis nem volt forrása a munkavédelmi beruházásokra. Még mindig olcsóbb a 36 órás munkahét fenntartása, mint a milliárdos költségű fejlesztés.

Nem jelent megoldást a gazdasági tárcának az a javaslata sem - állította Paszternák György, a Magyar Vegyipari, Energetikai és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke -, miszerint a rendelet hatályon kívül helyezése után a kollektív szerződésekben rugalmasabban, a cégeknél végrehajtott beruházások függvényében állapíthatnák meg a munkaidőt, vagy akár az idén létrejött új érdekvédelmi szervezetek, az úgynevezett ágazati párbeszédbizottságok (ápb) hatáskörébe utalnák a megoldást. Paszternák szerint ugyanis az utóbbiaknak nincs erre jogi felhatalmazásuk: a jogalkotók egyelőre még nem emelték be az ápb-ket a munka törvénykönyvébe (Mt.). Azoknál a társaságoknál pedig, ahol nem működik szakszervezet, nincs esély kollektív szerződés megkötésére, vagyis a jelenleg mindenkire kötelező IKM-rendelet megszüntetése után semmi nem védené a dolgozókat.

A társaságok ráfordítások nélkül szeretnének jövedelmezőségükön javítani, gyanítja Paszternák, hiszen a visszaállás a 40 órás munkahétre nem feltétlenül járna együtt béremeléssel. A három szakszervezet közül egyébként a bányászokkal tűnik könnyebbnek a megállapodás: ők nem a 36 órás munkahét eltörlése miatt ellenzik a rendelet "hatálytalanítását", hanem a természetbeni járandóságukat, közismertebb nevén a szénpénzüket féltik (ez az idén 24 ezer forint körüli összeget jelent a jogosultaknak). Ez a juttatás ugyanis - ma már kideríthetetlen módon - szintén a vitatott IKM-rendeletbe került be. A Magyar Bányászati Hivatal a bányászatról szóló törvény módosítását javasolja, amelynek egyik passzusába kerülhetne át az IKM-rendelet e szakmára vonatkozó szakasza.

Fő a feje ezzel együtt is a GKM-nek, mivel a rendelet hatályon kívül helyezése jogilag sem egyszerű. Noha a tárca álláspontja szerint az elavult jogszabályt - a rendeletben nevesített Mecseki Ércbányászati Vállalatot például már felszámolták - időközben három másik lényegében kiváltotta. 1996-ban az akkori Népjóléti Minisztérium az egészségkárosító hatásoknak kitett munkavállalók munkaidejét szabályozta az IKM-jogszabálynál precízebben, 2000 szeptemberében pedig az egészségügyi, valamint a munkaügyi tárca hozott az IKM-rendeletnél szigorúbbat a kémiai biztonságról, illetve a rákkeltő anyagok elleni védekezés munkahelyi követelményeiről. A szakszervezetek azonban arra hivatkozva blokkolják a GKM-et, hogy az Mt. egyik passzusa alapján az IKM-rendelet máig hatályos, így a törvényben foglaltakat a minisztérium egy másik rendelettel nem szüntetheti meg.

MINK MÁRIA