Szesztestvérháború

A nulla akármennyivel megszorozva is nulla marad - e matematikai törvénybe ütközött a múlt héten az Európai Bizottság (EB), amikor egész halkan (nem közösségi jogszabályjavaslatban, csupán helyzetjelentésben) megpendítette: a szeszes italokra vonatkozó jövedékiadó-rendszert hozzá kellene igazítani az inflációhoz. Az áfához hasonlóan az EU-ban a jövedéki adóztatást is némi közösségi szabályozás bástyázza körül, ami csak a megadóztatandó termékcsoportok definícióját, valamint a rájuk kivetendő legkisebb adószintet tartalmazza. A jövedékiadó-minimumot legutóbb 1993-ban határozták meg; e szerint a borra egyáltalában nem kötelező ilyet kivetni, a sörre 9 eurócent, az úgynevezett közbülső termékekre - például likőr - 45 cent, az égetett szeszes italokra pedig minimum 2,2 euró a jövedéki adó literenként.

Brüsszel szerint 1993 óta a hivatalos statisztikák alapján az EU-ban a fogyasztói árak átlagosan mintegy 24 százalékkal emelkedtek, az adóminimumokat legalább ennyivel volna időszerű növelni. Ezzel a kormányok zöme elvileg egyet is értene, előrelépni mégsem lehet, mert a hagyományosan magas alkoholadót alkalmazó tagállamok - mindenekelőtt Svédország, Finnország, Nagy-Britannia és Írország, valamivel mögöttük Dánia és Hollandia - csak akkor egyeznének bele a kulcsok inflációs kiigazításába, ha a borok adómentessége megszűnne. A 25 tagú EU-ban jelenleg 12 ország (köztük Spanyolország, Portugália, Olaszország, Ausztria és Németország), termelőit védve, nem vet ki jövedéki adót a borra, míg Franciaország hektoliterenként 3,4 eurót, Magyarország pedig 3,2 eurót számít fel. Ezzel szemben 1 hektó bor jövedéki adója a négy legmagasabban adóztató tagállamban meghaladja a 200 eurót.

A borok adómentessége sajátos módon a bortermelő országokban az uniós agrárpiacon védettségben nem részesülő sörök és más italok adószintjét is lehúzta, amióta az EU luxembourgi bírósága több ítéletében kimondta, hogy a tagállamok a jövedéki adóval nem terelhetik a fogyasztókat más, helyettesítő termékek felé, kivált úgy nem, hogy azzal burkoltan az importtermékeket büntetnék. Következésképpen az EU szinte kettészakadt: az északi sörtermelő országokban a bort, sört, égetett italokat olykor tízszer-hússzor nagyobb adók sújtják, mint a déli bortermelőkben. Bár a hivatalos forgalomban ez nem érezteti hatását - mivel az importitalokat a célország szabályai szerint adóztatják -, a szeszadók ilyen mértékű különbsége remek táptalaja az illegális kereskedelemnek. A turistáknak pedig olykor a hatóságok zaklatásait kell eltűrniük - állítja az EB, amelyhez tömegével futnak be lakossági panaszok, például olyan brit polgároktól, akiknek csomagtartóját a franciaországi Calais erre rendszeresített szupermarketjeiben végrehajtott kiadós bevásárlás után a Csatorna túlpartján saját hatóságaik kutatják át a "személyes szükségleteket" meghaladó mennyiségű sörös- és borosrekeszek után kutatva.

Az európai borlobbi erejét többször megtapasztalva az EB egyelőre csupán a minimális kulcsok inflációs korrekcióját veti fel, hozzátéve, hogy 24 százalékos emelés esetén hét tagállamban, köztük Németországban és Csehországban nőne a sör jövedéki adója, ugyancsak hétben - köztük Magyarországon - a likőröké, borpárlatoké, háromban pedig (például Szlovákiában) az égetett szeszeké. A tényleges kulcsok esetleges közelítéséhez Brüsszel egyelőre a kormányok és érdek-képviseleti szervek véleményét igényli, megjegyezve, hogy a zavarok kiküszöböléséhez a magas adókkal operáló tagállamoknak is mozdulniuk kell - mégpedig lefelé. Ez viszont az egészségügyi szervezetek tiltakozásába ütközhet, noha a magasan adóztató kormányok saját bevallásuk szerint is főleg költségvetési megfontolásokat követnek - a magas adók csupán a csempészek közérzetét javítják. Kevéssé valószínű, hogy az uniós szeszadóügy egyhamar nyugvópontra jut, hiszen adózással kapcsolatos döntésekben az új EU-alkotmány is fenntartja az egyhangú szavazás követelményét, s most már nem 15, hanem 25 tagállamnak kell konszenzust találnia.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL