Nyomdahiba

Egy héten belül két, egymással ellentétes állásfoglalást is kiadott a Pénzügyminisztérium (PM) arról, mekkora az általános forgalmi adó (áfa) kulcsa a könyvnyomtatásra. Az első szerint a normál, azaz a 25 százalékos adókulccsal kell számlázniuk a nyomdáknak (HVG, 2004. június 5.), a második szerint meghatározott feltételek mellett a kedvezményes, tehát 5 százalékos mérték alkalmazandó.

A bonyodalom az áfatörvény május 1-jétől hatályos, EU-jogharmonizációs célú módosításaiból származott. Pontosabban abból, mi minősül termékértékesítésnek, és mi szolgáltatásnak. A törvény betűje szerint az utóbbi látszólag egyszerű: szolgáltatásnyújtás ugyanis minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, ami nem számít termékértékesítésnek. A kérdés tehát az volt, hogy a kinyomtatott könyv átadásával a nyomda terméket állít-e elő, vagy pusztán szolgáltatást nyújt? A könyv áfája január 1-jétől 5 százalék lett a korábbi 12 százalék helyett, azt azonban nem részletezi az áfatörvény, hogy a termék mely technológiai fázisokban tekintendő könyvnek. Ha a könyvnyomtatás szolgáltatásnak számítana, az 5 százalékos kulcs semmiképpen sem lenne alkalmazható rá, a törvény melléklete ugyanis kizárólag termékeket sorol e mérték alá.

"A PM évek óta kötötte az ebet a karóhoz, hogy a nyomda a könyv előállításával szolgáltatást nyújt a kiadónak" - mondta a HVG-nek Bódis Béla, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) könyvvizsgálója. Szerinte a tárca "régi" álláspontja annak ellenére sem igazolható, hogy a nyomdák statisztikai besorolásuk szerint szolgáltatók. A vámtarifaszám szerinti besorolás alapján ugyanis egyértelműen termék szerepelt a nyomdai számlákon. Május 1-je előtt az áfázásban ez mégsem okozott gondot, mert az akkori szabályok szerint a könyvnyomtatásra rá lehetett fogni, hogy bérmunka, ami termékértékesítésnek számított.

"Kétségtelen, hogy a PM ingadozott egy ideig" - ismerte el a HVG-nek Vámosi-Nagy Szabolcs, a tárca helyettes államtitkára. Amit azzal magyarázott, hogy az áfatörvény májustól - kötelező jelleggel és szó szerint - átvette az uniós áfadirektívák termékértékesítési definícióit. E szerint ezentúl kizárólag az építési szerződés alapján végzett bérmunkát tekintik termékértékesítésnek. Minden más - a teljesítéshez szükséges anyagok megrendelő általi rendelkezésre bocsátásával végzett - tevékenység szolgáltatás. Ezért jutott első megközelítésben a PM arra, hogy a könyvnyomtatás is szolgáltatás, azzal érvelve, hogy az "alapanyagot", azaz a kéziratot a kiadó produkálja. Ez viszont kivágta a biztosítékot a kiadóknál, ők ugyanis az MKKE-hez hasonlóan az áfatörvény főszabályára hivatkoztak, miszerint a termékértékesítés "birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése". Márpedig a könyv birtokba vehető, a nyomda átengedi azt a kiadónak, az pedig az áfatörvény szerint sem számít, hogy a kiadó nem azonnal, hanem csak később fizet. Vámosi-Nagy elmondása szerint a PM több menetben egyeztetett az igazságügyi tárcával, mire végül megszületett a könyvkiadók és a nyomdák számára kedvező döntés. E szerint termékértékesítésnek (tehát 5 százalékos áfakulcsúnak) minősül a könyvnyomtatás, ha a nyomda saját papírt használ fel. Abban az esetben viszont, ha a kiadó adja a papírt (ami egyébként nem jellemző a szakmára), szolgáltatásról, tehát 25 százalékos kulcsú tevékenységről van szó.

Mindez harmonizál az uniós szabályokkal is, amit az is bizonyít, hogy a nyomdák és a kiadók Nagy-Britanniában, Ausztriában, Csehországban és Olaszországban is azonos, kedvezményes kulcsokat alkalmaznak - hangsúlyozta Bódis. Szerinte egyébként az eltérő áfamértékek elsősorban a havi áfabevallást teljesítő nyomdáknál okoztak volna gondot. Nekik ugyanis a kiadók javarészt hatvan napon túl fizetnek. Ez azzal jár, hogy gyakran a még be sem folyt bevételekből kell leperkálniuk az adóhatóság részére az áfát. Ugyanez a veszély nem fenyegeti a kiadókat, miután ők bizományosi elszámolásban vannak a terjesztőkkel. A kiadók számára az jelentett volna extra - időleges - forráshiányt, ha a nyomdák bekeményítenek, és lerövidítik, illetve betartatják a fizetési határidőket. Ez viszont kivédhető lenne azzal, ha például egy másik uniós tagállamban lévő nyomdával dolgoztatnának. Hiszen ilyenkor még áfakellemetlenség, átmeneti likviditási nehézség sincs, minthogy a közösségen belül általában áfa nélkül bonyolódik az ügylet. A PM megváltoztatott álláspontja révén egyébként a kiadók is nyertek. Kevesebb iparűzési adót kell ugyanis fizetniük, miután a termékvásárlás összegével csökkenthető az iparűzési adó alapja, míg a szolgáltatáséval nem.

A központi büdzsé számára az áfa-visszaigénylés miatt nagyjából közömbös, hogy a könyvnyomtatásnál 5 vagy 25 százalékos-e az adómérték, a piaci szereplőknek viszont egyáltalán nem mindegy, ha pénzük akár átmenetileg is állami számlákon dekkol. Ugyanakkor a könyvnyomtatással kapcsolatos PM-álláspont kiterjed a (termékként) 15 százalékos kulcsú újságokra és folyóiratokra is: azaz ha a papírt a nyomdák adják, 25 helyett 15 százalékos áfát számolhatnak fel a lapkiadóknak, így azok nyerhetnek valamicskét az iparűzési adón.

MOLNÁR PATRÍCIA