Pattra patt

Ezután közösen, de már intézményesített formában pótolják ki a gyógyszerkasszát a kormány és a gyógyszergyártók - lényegében erről állapodtak meg a kormányzati oldallal a gyártók szövetségei múlt szerdán. Az egyezség az idén legfeljebb 12 milliárd forintjába kerülhet a költségvetésnek, a gyártók ugyanakkor 9 milliárddal járulnak hozzá a költségekhez. Vagyis ismét megtoldották a büdzsében eredetileg 239 milliárd forintra beállított, majd a Pénzügyminisztérium (PM) májusi költségvetési beszámolójában már 258,9 milliárdra kalkulált támogatási keretet. A gyógyszerkassza ugyanis vészesen apad, májusban már 45 százaléka elfogyott, s egyes előrejelzések szerint újabb beavatkozás nélkül 290 milliárdig meg sem állt volna az év végéig.

"Kikényszerített döntetlen" - értékelték piaci elemzők a hirtelen tető alá hozott megállapodást: a kormány megengedi, hogy bővüljön a piac, de ezt részben megfizetteti a gyártókkal. Bár a módszer jelentős előrelépés ahhoz képest, hogy a kabinet áprilistól egy tollvonással 85 százalékon befagyasztva a termelői árakat (HVG, 2004. március 20.) 10 milliárd forintot vett ki a gyártók zsebéből, illetve tavaly - ad hoc módon - úgynevezett "egyszeri", összességében 7 milliárd forintos forgalomarányos visszafizetésre késztette őket (HVG, 2003. július 19.).

A mostani, részleteiben mindmáig titkos megállapodás eredményeképpen az idei év végéig nem változnak a patikai gyógyszerekért - legyenek a társadalombiztosításból támogatott vagy szabad áras készítmények - a betegek által fizetendő térítési díjak, amire Medgyessy Péter miniszterelnök az EP-választások előtt ígéretet tett. Az árhibernálás terhein azonban ezúttal megosztoznak a gyártók a kormánnyal: az előbbiek visszaállhatnak a befagyasztás előtti, márciusi termelőiár-szintre, a támogatás pedig olyan mértékben emelkedik, hogy ne változzék a térítési díj; a vény nélkül kapható gyógyszerek esetében pedig - lapzártáig nem részletezett - kompenzációt kapnak a gyártók. Ha lehet, a kormányfői akaratnál is súlyosabb kényszer volt a gyors alkura, hogy az Alkotmánybíróság (AB) május végi döntése következtében - amellyel egyebek között hatályon kívül helyezte a befagyasztásról szóló kormányrendeletet - június 30-a után gyakorlatilag érvényes árak nélkül maradt volna a piac (HVG, 2004. május 29.).

Az alkotmánybírósági zakó után azonban a kormány nem adta fel: az elvérzett kormányrendelet helyett képviselői indítvány nyomán magát az ártörvényt módosította a parlament; igaz, abban már a taláros testület útmutatásának megfelelően konkrét időtartamot, illetve bizonyos feltételeket szabva. Ennek értelmében a kormány kilenc hónapra fagyaszthatja be a gyógyszerárakat a piac "egyensúlyának fenntartása" vagy "átmeneti zavarainak elhárítása" érdekében. Gumiszabálynak nevezte e passzusokat Fekete Tibor, a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének szóvivője a HVG-nek, arra hivatkozva, hogy az nem objektív mérőszámokhoz köti a feltételeket. Fekete szerint a beavatkozáshoz elég a kormánynak - ahogy mindig is szokta - a tényleges igényeknél kisebb gyógyszerkasszát terveznie, máris felborul az egyensúly. Továbbá aligha nevezhető átmenetinek a kilátásba helyezett kilenc hónapos hibernálás. A gyártók képviselői levélben kérték a köztársasági elnököt, méltányolja alkotmányos aggályukat, ám hiába. Mádl Ferenc a végső határidőig hezitált ugyan a paksaméta felett, de aztán hétfőn végül úgy döntött, nem kér előzetes normakontrollt az AB-tól, nem gördít akadályt az ellenszavazat nélkül elfogadott szöveg kihirdetése elé. A gyártók szövetségei ismét az AB-hoz fordulnak, legalábbis közülük három hétfőn ezt közleményben tudatta.

Jó és értelmes egyezségnek nevezte a megállapodást Kökény Mihály miniszter, amely kiszámítható gyógyszerpiacot eredményez. A következő két évben a gyógyszerkassza 5-5 százalékkal bővül, a gyártók pedig vállalták, hogy a támogatott orvosságok termelői ára 2005-2006-ban csak abban az esetben változhat - akkor is csak évente egyszer -, ha az euró "ára" 6,25 százalékkal eltérne az idén június 1-jei 251,24 forintos árfolyamtól. A kiszivárgott hírek szerint azonban nem a ténylegesen felhasznált 2004-es gyógyszer-támogatási keret, hanem a most kalkulált, csaknem 270 milliárd forint lenne a vetítési alap. Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Rt. elemzője szolid, 8-9 százalékos volumennövekedéssel és változatlan támogatási szintekkel számolva 316 milliárd forintra taksálta a HVG-nek a jövő évi támogatási igényt. Fekete értékben évi 16-17 százalékosra tette a piacbővülést a HVG-nek, a gyártók azonban egybehangzóan állították, megbízható idei adatok híján nem kalkulálható, mire lesz elég a jövő évre ígért 284 milliárd forintos gyógyszerkassza. Csak valószínűsíthető, hogy a gyártóknak a mostaninál mélyebben kell majd a zsebükbe nyúlniuk, még ha a várható túlköltés egy részét a lapzártakor körvonalazódott szerződés szerint az állam viseli is. Fő szabályként a gyógyszerkassza túlcsordulását - a 2003. július-2004. június közötti időszak átlaga felett - ugyanis a gyártóknak közösen kell fedezniük, mégpedig forgalomarányosan.

A szabad áras készítményeknél azonban nincs korlát, azok árát a jövő évtől a piac alakíthatja. Az árbefagyasztást még élvezték, a mostani szórásból viszont kimaradtak a kórházak. Az összesen évi mintegy 60 milliárd forintnyi készítményt vásárló egészségügyi intézmények - mint Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke a HVG kérdésére elmondta - attól tartanak, hogy a gyártók majd rajtuk igyekeznek behozni a patikaszereken elszenvedett veszteségeket. A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház 6 milliárd forintos költségvetésének például 6,5 százalékát teszik ki a gyógyszerek, de akad olyan speciális profilú kórház, amelynél a 10 százalékot is meghaladja. Igaz, a kórházak működését az állam nem a gyógyszerkasszából, hanem egy másik zsebből finanszírozza.

Bár az egészségügyi miniszter június 22-ét jelölte meg határidőként - addig az egyes gyártókkal alá kellene írni a végleges, konkrét szerződésszöveget -, hétfő délután még teljes volt a káosz. "Már csak a technikai részletek vannak hátra" - hárították el a HVG érdeklődését az egészségügyi tárcánál, ahol zárt ajtók mögött tárgyaltak a gyártók képviselőivel. Pedig nagyon is alapvetőnek tűntek a "részletek"; délután még az sem volt világos, ki a szerződő fél. Kökény a kormányszóvivői tájékoztatón az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt nevezte meg, mások a tárcát tudták aláírónak, vagy éppen a kormány elnevezést szerették volna látni a szerződés szövegében. A gyártók jogászai pedig - amint azt a 7,5 órás tárgyalás végére elérték - inkább az államot, amellyel egyáltalában köthető magánjogi szerződés, és amelynek legalább van "megfogható" képviselője a PM személyében. A gyártók egyébként hétfőn láthattak először konkrét szerződéstervezetet, azaz bő egy nappal az aláírási határidő előtt. A töméntelen mennyiségű tisztázatlan kérdés miatt a határidőt csütörtökre csúsztatták, annyi azonban már eldőlt, hogy a kormány garantálja: ha valamilyen kormányzati intézkedés miatt változik az össztámogatási igény, a térítési díjak ebből adódó kipótlását nem a cégekkel fizettetik meg.

Továbbra is levegőben lógott az a kérdés, miképp árazzák be a szerződést esetleg aláírni nem kívánó cégek gyógyszereit (a keretmegállapodást jegyző érdekképviseletek a 182 gyártó közül mindössze 80-at tömörítenek). A tárgyalások során az is felmerült, hogy a renitenseket ismét megbünteti a tárca, 85 százalékos szintre beállítva az ő termelői áraikat - gyakorlatilag ugyanúgy, mint az AB által egyszer már elmeszelt kormányrendelet alapján tette.

VITÉZ F. IBOLYA