Szűréshatárok

Bár a rég megszokott, bársonyos vizű, 21 fokos tó fogadja a látogatót Siófokon, kevés a fürdőző a strandon, gyér a forgalom a vendéglátóhelyeken. Ami nem csoda: két közvélemény-kutatás eredménye is igazolja, hogy az idegenforgalmat nem a víz minősége vagy a szintje befolyásolja leginkább. A külföldiek - akik az alacsony árak miatt választják úti céljukul a Balatont, s több mint 40 százalékuk tervezi, hogy visszatér - kifogásai inkább a strandok felszereltségére, például az illemhelyek színvonalára vonatkoznak. A hazai lakossági vélemények ez utóbbiról azonosak a külföldiekével, de a zöldtárca megbízásából tavaly felméréseket készítő Medián Kft. adatai szerint a megkérdezettek egyharmada elsősorban mégis a magas áraknak tulajdonította a vendégszám visszaesését. A víz minőségét csak 13 százalék tartotta első helyen említendőnek, s főleg azoknak volt rossz a véleményük róla, akik sosem fürödtek benne. Az alacsony vízszintet 21 százalék említette az első helyen a kifogások sorában. A legfurcsább az, hogy az 1200 megkérdezett 85 százaléka szerint az alacsony vízszint rontja a tó vízminőségét, holott éppen fordított a helyzet: a sekély víz kifejezetten jót tett a tónak, a vízét szűrő-tisztító nád - amely alapvetően szárazföldi növény - is megerősödött.

Még a csapadékos időjárás is kedvez a vízminőségnek, ugyanis távol tartja a vendégeket a fürdőhelyektől. Ez az idén eddig bevált: a környezetvédelmi felügyelőségek és a tisztiorvosi szolgálat által rendszeresen vizsgált 28 strand közül 24 vize kiváló, a többié megfelelő volt június közepén. Más lapra tartozik, hogy a strandok kotrása évek óta elmarad. A Balaton Fejlesztési Tanács megbízásából 2002 végén készült tanulmány szerint a vizsgált 35 strand közül mindössze hét volt jó állapotú, 16 helyen 6-19 centiméteres, tizenkettőn pedig még vastagabb iszaprétegen kellett átgázolniuk a fürdőzőknek. Sajátos módon a strandjaikat amúgy egyre drágábban bérbe adó önkormányzatok nem nagyon törik magukat e közérzetjavító fejlesztésekért: 1999-2002 között a beadott 2269 regionális (infrastrukturális, turisztikai és természetvédelmi) pályázatból mindössze 26-ban kértek támogatást kotrásra. Pedig a kifogásolható strandokon - 2002-es árakon - összesen 570-900 millió forintra lett volna szükség e célra.

Az algáknak sem kedvezett az eddig viszonylag hűvös, olykor szeles idei nyár: a tömegükkel arányos klorofillkoncentráció tekintetében a Balaton egésze kiválónak mondható, beleértve az eddig "veszélyeztetett" Keszthelyi-öblöt is. Mi több, az idén már kevesebb itt az alga, mint a szomszédos Szigligeti-öbölben, jelezve, hogy már nem feltétlenül a Keszthely mellett befolyó Zala a Balaton fő szennyezője. Az algák szaporodását - az időjáráson kívül - elsősorban a foszfor szabályozza, amelyből a Vituki Rt. megfigyelései szerint a zalaegerszegi szennyvíztisztító 1991-es üzembe helyezése óta már több mosódik be a partról a csapadékvízzel, mint amennyit a Zala és a patakok szállítanak; az elmúlt években a Balaton összesen körülbelül évi 80 tonna foszforterhelést szenvedett el, feleannyit, mint a kilencvenes évek átlagában. Nem okozott tehát különösebb kárt, hogy a kormány nem fejezte be a múlt év végi határidőre a Kis-Balaton úgynevezett második ütemének a kiépítését (lásd Műtárgyak bűvöletében című írásunkat a 78. oldalon).

Az ezzel kapcsolatos egyeztetések még akkor sem gyorsultak fel, amikor a vízügyi, a környezetvédelmi és a természetvédelmi ágazat egyazon tárca irányítása alá került. Csak tavaly szeptemberben vett lendületet az egyezkedés, amikor a minisztérium újabb állásfoglalásra kérte a szakbizottságot. Erre támaszkodva múlt pénteken Haraszthy László természetvédelmi, Rakics Róbert környezetvédelmi és Varga Miklós vízügyi helyettes államtitkár jelenlétében végre megállapodtak a területi hatóságok szakemberei. "Azt kívántuk, hogy a második ütem területén ne az elsőhöz hasonló »algás tó«, hanem változatos - vizes, zsombékos, félszáraz - parti zóna alakuljon ki. Másrészt kikötöttük, hogy a madarak költése idején ne engedjék rá az árvízi hozamokat az Ingói-lápra, amelynek vízszintjét a tározó többi részénél alacsonyabban tartanánk, s ne hirtelen emelkedjen árvízkor a vízszint, továbbá hogy a nádasok védelmében minimális legyen az áramlási sebesség" - említette az érvényre juttatott természetvédelmi szempontokat a HVG-nek Balogh László, a Balaton-felvidék Nemzeti Park igazgatója. Egy újabb zsilip módot ad arra is, hogy a rossz minőségű Zala-víz érkezésekor a meder vonalában, s ne a tározóban szétterülve áramoljon át a folyó. A "házon belüli" egyezség után vélhetően néhány hónapon belül megszülethet a második ütem befejezéséről szóló - ezúttal talán végleges - kormányhatározat is.

A strandolókat aggasztó vízszint is emelkedésnek indult. A hét elején a balatoni vízmércék szerint 82 centiméteresre nőtt vízállás ugyan még mindig alacsonyabb az üzemelési szabályzatban júniusra "előírt" 85 centiméteres minimumnál, de épp három éve volt utoljára ilyen magas a tó (lásd grafikonunkat). A vízpótlás kérdése ezzel egyelőre lekerült a napirendről. Bár a lehetőségeket a zöldtárca megbízásából elemző - és bármilyen mesterséges beavatkozást elvető -, Somlyódy László akadémikus által vezetett szakmai bizottság tovább vizsgálja egy távlatilag netán szükségessé váló vízátvezetés kockázatait. "Ahhoz, hogy el lehessen dönteni, van-e értelme a mesterséges vízszintemelésnek, előbb azt kellene tudnunk, hogy az utóbbi két évinél hosszabb ideig tartó és alacsonyabb vízállás rontja-e a víz minőségét - eddig épp fordítva volt -, s ha igen, nem nagyobb-e ennél a rizikónál az idegen víz bevezetésének ökológiai kockázata" - mondta az akadémikus a HVG-nek. Az alacsony vízállás hatásainak vizsgálatára több egyetem, szakmai intézet egy mintegy 300 millió forintos, hároméves kutatási programot állított össze, amelynek finanszírozása a nemzeti kutatás-fejlesztési program őszre várható pályázati döntésén múlik.

A Balatonba érkező víz mennyisége alapvetően a csapadéktól függ, emberi beavatkozással ma csak csökkenteni lehet a vízszintet. Ahhoz, hogy árvíz kockázata nélkül tartani lehessen a magas vízállást, meg kell akadályozni a tó közel 6 ezer négyzetkilométeres vízgyűjtő területéről esetenként lezúduló csapadéktömeg okozta "túlcsordulást", vagyis képessé kell tenni a Sió-csatornát nagyobb tömegű víz gyors levezetésére. A kormány határozata szerint 2007-ig vissza kell állítani a csatorna eredeti, másodpercenként mintegy 80 köbméteres vízátbocsátó kapacitását, ami a növények betelepedése miatt jelenleg csak 50 köbméter körüli. A korábbi üzemelési szabályzat szerint az előírt maximumot meghaladó vízállások esetén megnyitották a siófoki zsilipet. Erre legutóbb 2000 áprilisában került sor, a duzzasztó azóta zárva tart, kizárólag a Sió városi szakaszának átöblítésére eresztettek le jelentéktelen mennyiségű vizet - mondta a HVG-nek Fejér Vilmos, az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője. A tavaly januárban életbe lépett új üzemrend alapján az igazgatóság akár egész évben 110 centiméteres vízállást tarthatna - amennyiben a természet ezt lehetővé tenné. Amíg azonban a Sió medrét nem teszik rendbe, ezzel a lehetőséggel csak korlátozottan lehet élni.

SZABÓ GÁBOR