Műtárgyak bűvöletében

A Balaton védelmét látja el a rendkívüli szennyezések befogadására szolgáló, a Zala egynapi átlagos hozamával megegyező, közel 4 millió köbméter vizet befogadni képes kis-balatoni vésztározó. Csakhogy az eredetileg a szennyvízzel terhelt folyó szűrésére tervezett "műtárgy" mind jelentősebb élőhelyükké válik a költöző és védett madaraknak. A teljes kis-balatoni tározórendszert (lásd térképünket) az 1970-es években tervezték meg, amikor a tóba jutó foszfor közel fele még a Zala vízgyűjtőjéből érkezett. A folyót ezért 1985-ben a 18 négyzetkilométeres balatonhídvégi tározóba vezették, amelyben a víz elalgásodik, s az eredeti tervek szerint a következő, fenékpusztai tározóban érné el a kívánt minőséget. Ebből azonban csak egy 16 négyzetkilométernyi rész, az Ingói-berek lett feltöltve 1993-ban. A befejezés határidejeként az 1995-ös, tizenöt évre szóló balatoni vízgazdálkodási kormányprogram 1999-et, egy 1999-es kormányhatározat pedig 2003 végét jelölte meg. Tavaly júliusban újabb halasztás következett: szeptemberig kellett volna "értékelni és ütemezni" a félkész beruházást. Idén áprilisban június végére tolta ki a határidőt a kormány, de jó, ha az őszre dönteni tud.

A késlekedésnek nem csak pénzügyi okai voltak, hiszen az üzembe helyezéséhez szükséges terelőtöltések, zsilipek nagy része elkészült, a hátralevő munkák az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság vezetője, Nádor István becslése szerint mai áron 5-7 milliárd forintból megvalósíthatóak. Az Ingói-láp azonban az 1955-ben természetvédelmi területté nyilvánított Kis-Balaton fokozottan védett része, amelyet az időközben megerősödött természetvédelmi hatóságok már nem kívánnak a - javuló vizű - Balatonért feláldozni.

A dilemmát az okozza, hogy a balatonhídvégi tározóból távozó - a beérkezőnél mintegy ötször nagyobb - algatömeg az Ingói-láp sűrűjében, fény hiányában, nagyrészt elpusztul, s foszfortartalmával együtt az üledékbe kerül, ahol részben megkötődik, részben az algák szervezetébe beépülő foszfátvegyületekké alakul. Ezek koncentrációja - az alsó tározóba folyó más, ugyancsak szennyezett vizekkel keveredve - 1994 óta nagyobb a Balatonba vezető fenékpusztai zsilipnél, mint a tározó felső bejáratánál, Zalaapátinál. Mindeközben a terhelést nehezen viselő nádas - légi felvételek tanúsága szerint 12 év alatt közel 10 százaléka - pusztul. Somlyódy László és Herodek Sándor egyetemi professzorok vezetésével egy szakbizottság már 1997-ben kezdeményezte, hogy ezért a lápot válasszák el a második ütem többi részétől. 1999-2002 között évi 600 millió, tavaly 490 millió forintot költött a kormányzat az ily módon átalakított második ütemre - az idén a költségvetési megszorítások miatt csak 225 millió jut erre -, ám hat zsilip és egy terelőtöltés a viták miatt nem készülhetett el.