Visszaperelt ítéletek

"Teljes mértékben elégedett vagyok az ítélettel. A tét számunkra dupla vagy semmi volt. Ha nem ez a döntés születik, vissza kellett volna fizetnünk a jogerős ítélet alapján már behajtott követelésünket az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek " - mondta a HVG-nek Sipos Péter, a Cenzus-C Ingatlanforgalmazó és Tanácsadó Kft. tulajdonos-ügyvezetője a Legfelsőbb Bíróság (LB) múlt heti, cége számára kedvező felülvizsgálati ítéletéről. Ennek lényege, hogy az ÁPV-nek a konszernjogi felelősség alapján igenis helyt kell állnia az egykor közvetlen irányítása alatt volt, a Szolnoki Tejipari Vállalatból 1993-ban Szolnoktej Rt.-vé alakult, majd 1996-ban fizetésképtelenség miatt felszámolásra ítélt cég egykori tartozásaiért. Így hat hitelező, valamint a Szolnoktejjel szembeni egyes követeléseket megvásároló Cenzus-C összesen több mint 100 millió forintot megtarthat.

Az LB öttagú ítélőtanácsának - amelyet a polgári kollégium elnöke, Murányi Katalin vezetett - elsősorban abban a jogi kérdésben kellett állást foglalnia, vajon a mögöttes felelősség érvényesíthetőségéhez elegendő-e, hogy egy részvénytársaság olyan tulajdonosi helyzetben van, amellyel bármilyen döntést rákényszeríthet az általa irányított társaságra - amihez a szavazati jogok legalább 75 százalékát kell birtokolnia -, vagy csak az olyan döntésekkel okozati kapcsolatban álló tartozásokért felel, amelyeket irányítóként ténylegesen meghozatott. Ez a száraz "jogászkodásnak" tűnő különbségtétel valójában százmilliós-milliárdos követelésekről hivatott dönteni.

Tavaly augusztusban az Állami Számvevőszék jelentése az ÁPV konszernjogi felelősségre alapított, mögöttes irányítói kötelezettségét 72 céget érintően összesen 46 milliárd 189 millió forintra becsülte, de a sajtóban az LB döntését megelőzően napvilágot láttak százmilliárdos becslések is. Csakhogy Wellmann György szóvivőnek, az LB polgári kollégiuma elnökhelyettesének adatai szerint 2003 márciusáig a lehetséges 72 hajdani állami vállalat hitelezői közül mindössze 21-nek a tartozásait próbálták 4 milliárd forint értékben peresíteni. Márpedig eséllyel csak az 1995. június 16-át követő öt évben lehetett bírósághoz fordulni, korábban ugyanis az ÁPV (egyik) jogelődje, az Állami Vagyonügynökség nem részvénytársasági formában működött, így vele szemben nem érvényesíthető a csak rt-k közt értelmezhető konszernjogi felelősség. 2000. június 16-ával pedig az akkor hatályos szabályok szerint már elévültek a követelések.

A 4 milliárd forintnyi peresített követeléshez még 10-12 milliárd forintos késedelmi kamat adódhat, így a lehetséges tét összesen 15 milliárd forintra rúg. Ezzel szemben a vagyonkezelőt konszernjogi perekben megbízottként képviselő Köteles ügyvédi iroda névadója, Köteles György szerint reálisan már legfeljebb 1,3 milliárd forintos tőkekövetelés megítélésében reménykedhetnek a felperesek, amit még háromszor ekkora összegű kamat terhelhet (a késedelmi kamat a jegybanki alapkamat kétszerese volt, amit lineárisan számolnak, nem kamatos kamattal). Ennyit csak akkor kellene kifizetnie az ÁPV-nek, ha a folyamatban lévő ügyeket mind elveszítené; a vagyonkezelő szempontjából optimista becslések szerint az ÁPV akár 2 milliárd forint körüli számlával is megúszhatja a konszernpereket.

Az állami vállalatokkal szembeni követelések jelentős részét már rég nem az eredeti jogosultak, beszállítók, hitelezők próbálják érvényesíteni, hanem az ő követeléseiket megvásárló, úgynevezett faktoráló társaságok vagy magánszemélyek. Egy részüknek nincs is engedélye e tevékenységre a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől (PSZÁF), de erre a szerződéseket érvénytelenné tevő okként eddig az ÁPV képviseletében sikertelenül hivatkoztak; a polgári bíróságok csak annyit jegyeztek meg, hogy az engedély nélküli követeléskezelőkkel szemben legfeljebb büntetőeljárást lehet kezdeményezni. A múlt héten immár véglegesen pernyertessé vált Cenzus-C Kft. - mint Sipos hangsúlyozta - csak eseti jelleggel foglalkozott faktorálással, a Szolnoktej követeléséhez is egy másik cég révén jutott. Igaz, az ugyancsak Cenzus névre hallgatott, és Sipos Péter érdekeltségébe tartozott, de nem kft, hanem rt volt, s tavaly szeptemberben felszámolás miatt törölték a cégnyilvántartásból.

A faktorálás nagy kockázatú üzletág, ugyanakkor hatalmas nyereséggel kecsegtet. Piaci információk szerint a követeléseket a felszámolási eljárások során mindössze 0,1-3 százalékos árfolyamon is meg lehet szerezni, s ha sikerül például az ÁPV-hez hasonló fizetőképes szervezettel vagy személlyel szemben érvényesíteni a tartozást, a tőkeösszeg mellett annak a 2-3-szorosát "hozó" kamatban is reménykedni lehet. Az egyik legjelentősebb per a Csepeli Csőgyár "hagyatéka" körül zajlott: a KFB Kft. nem hivatalos információk szerint mindössze 10 millió forintért jutott a 2,3 milliárd forint tőkeértékű, kamatokkal már 6-7 milliárd forintra rúgó követeléshez. Ez az ügy azonban végül a faktorálás kockázatára lett példa, a követelésvásárló cég ugyanis elbukta, sőt még 31 millió forint ügyvédi költséget is fizetnie kellett volna az alperes jogi képviselőjének. Más kérdés, hogy az ügyvédi iroda azóta is bottal ütheti megítélt munkadíjának a nyomát, ugyanis a verdikt kihirdetését követően hirtelen a faktoráló társaság vált fizetésképtelenné, és számolták fel.

A követeléseladások legfurcsább és egyben messze legnagyobb összegű típusa az, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) az eladó, s az adó- vagy járulékköveteléseket az új jogosult végső soron a kincstáron próbálná bevasalni. Ezt az esetek döntő többségében lehetetlenné tette az LB idén márciusi, minden ítélkező fórumra kötelező erejű jogegységi döntése, amely némileg leegyszerűsítve azt mondta ki, hogy a követelés megvásárlója csak az adótartozás eredeti kötelezettjével szemben léphet fel a siker reményében; a mögöttes felelőssel, például az állami tulajdonost képviselő ÁPV-vel vagy gazdasági társaságok különben korlátlan felelősséggel tartozó tagjaival szemben kizárólag akkor, ha velük szemben személy szerint is hoztak fizetésre kötelező adóhatósági határozatot. A követelések megvásárlói jogosultként az APEH helyébe léphetnek ugyan, de az adóhatóság közhatalmi jogait nem gyakorolhatják.

"Sok ezer ítélet hatályon kívül helyezése, végrehajtásának felfüggesztése, illetve a jogszabályoknak megfelelő új ítéletek meghozatala várható" - jósolta az Önadózó című szaklap júniusi számában Károly Mihály esztergomi ügyvéd, aki elsőként nyert pert az LB előtt a márciusi jogegységi döntésre hivatkozva. A konkrét ügyben Schiller József dorogi munkást képviselte, aki balszerencséjére vállalta, hogy negyedmagával beltag lesz egy betéti társaságban (a beltag teljes vagyonával felel a társaság tartozásaiért, míg a kültag csak vagyoni betétje erejéig). A Palatinus Bt. felszámolását 1995-ben éppen az APEH kezdeményezte, amelynek 3,38 millió forinttal tartozott már a kis cég. Követelését az adóhatóság 1999-ben, majd 2000-ben két részletben a Magyar Követeléskezelő Rt.-re engedményezte.

Mivel a beltagok korlátlanul és egyetemlegesen felelősek, a faktoring cég Schillert is beperelte, s nyert a városi, majd a megyei bíróság előtt is. A több mint 3 millió forint behajtása a többgyermekes, lakótelepen élő családot teljesen tönkretette volna, így nekik szó szerint életmentő volt az igencsak tekintélyes összetételű jogegységi tanács - vezetője Lomnici Zoltán, a LB mostani elnöke, az előadó bíró Lomnici elődje, Solt Pál volt, a tagok közt szerepelt a polgári kollégium elnöke és elnökhelyettese is - állásfoglalása, valamint az ennek nyomán hozott felülvizsgálati ítélet. Károly szerint a korábbi ítélkezési gyakorlat alapján a faktoring cégeknek már perek ezreiben sikerült a jóhiszemű szerencsétlenektől behajtatniuk a mások után járó köztartozásokat, miközben a dörzsöltek időben kiléptek a társaságok tagjai közül. Az ügyvéd által megjósolt nagyszámú perre viszont csak akkor lehet számítani, ha időben kapcsolnak az érintettek: a már jogerős ítéletek ellen perújítási kérelemmel a jogegységi döntésnek a Magyar Közlönyben való április 28-ai megjelenésétől számítva legfeljebb hat hónapig, vagyis október végéig élhetnek.

FAHIDI GERGELY