Hulljon a férgese?

Az egészségügy reformjáról szóló, a múlt hét végén nyilvánosságra hozott törvénytervezet forró őszt sejtet. Nem nehéz megjósolni, hogy a korábbiaknál is élesebb szakmai és politikai kritikát vált majd ki a tavasszal társadalmi vitára bocsátott szöveg "javított" változata is. Az egészségügyi tárca menetrendje szerint augusztus végén a kormány tárgyalja, ősszel a parlament elé kerül, jövő tavasszal már hatályba is léphet a törvényjavaslat "a térségi egészségszervező szolgálatról és a regionális egészségfejlesztésről" - feltéve, hogy az Országgyűlés elfogadja a múlt hét végén nyilvánosságra hozott legújabb joganyagot. Ez a javított változata "az egészségügyi ellátásszervezőkről" szóló törvénytervezetnek, amely május óta (HVG, 2004. április 24.) járta a szakmai és politikai vitafórumokat. A Radnai György kormánymegbízott - aki augusztus 16-a óta a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára - által vezetett reformiroda produktumában változatlanul maradt az a szándék, hogy tőkeerős cégek vegyék kézbe az egészségügy ésszerűsítését, az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) kapott fejkvótából gazdálkodva küszöböljék ki a gyógyítási folyamat pazarló párhuzamosságait, csökkentsék a drága kórházi gyógyítás arányát az alap- és a járóbeteg-ellátás javára. Mindeközben pedig javuljon a lakosság egészségi állapota.

A nyári hónapokban lezajlott egyeztetések és háttéralkuk eredményeként nem csupán a törvénytervezet címe változott meg, hanem számos ponton a tartalma is. Az eredeti verzió ellen tiltakozó parlamenti MSZP-frakció egészségügyi munkacsoportjának a megnyerése érdekében az új anyagba bekerült a regionális fejlesztések támogatása, az "egészséghez" való hozzáférés országrészek közötti különbségének csökkentése. A tárcánál tett látogatása után ennek fontosságát hangsúlyozta a miniszterelnök is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai, idejétmúlt és igazságtalan rendszerben a fővárosban és annak környékén az egészségbiztosítás 15 százalékkal többet költ egy betegre, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Az MSZP-frakció ahhoz is ragaszkodott, hogy maradjon meg a biztosítás szolidaritásra és kockázatközösségre építő elve - vagyis senki se pottyanhasson ki az egészségügyi ellátás hálójából, még a drágábban kezelhető betegek se -, és hogy az ellátásszervezés még véletlenül se kötelező, hanem csupán választható eleme legyen a törvényjavaslatnak. Míg az első tervezet érthetetlen módon kizárta az irányított betegellátási rendszer (ibr) szervezésében az elmúlt öt évben tapasztalatot szerzett vállalkozásokat, a mostani már nem pusztán számít a közreműködésükre, hanem egyenesen előnyben részesítené őket. Mindez a háttérbe szorításuk ellen - úgy tudni, OEP-es hátszéllel - azonnal lobbizásba kezdett, az Irányított Betegellátók Szövetségét május elején megalakító Somody Imrének köszönhető. A ma már 17 tagot számláló "ibr-klubnak" - amelyhez összesen 2 millió lakos egészségügyi ellátása tartozik - úttörője volt Somody, aki a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ Kht. gründolása révén elsőként próbálkozhatott meg az irányított betegellátási modell gyakorlati megvalósításával.

Az sem tekinthető véletlennek, hogy a klinikák kiemelt szerepet kapnának - jól fejlett lólábként kilógva a paragrafusból - az ellátásszervezésre jelentkező szolgáltatók kiválasztásában. A döntéshozó testületben az OEP főigazgatója, az egészségügyi, az oktatási, a gazdasági és a pénzügyminiszter, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat mellett a szakmában "fideszes végváraknak" tartott egyetemi klinikák szövetsége is voksot kapna. Utóbbi nyári megalapítása eleve azt célozta, hogy tagjaik közhasznú társaság formájában maguk is ellátásszervezőként jelenhessenek meg a felosztásra szánt egészségügyi piacon. Az azonban még nem világos, hogy a változtatások során a koalíciós partner mit kapott. Valószínűleg semmit, mivel a módosítások sokkal inkább a vállalkozók monopolhelyzetét, semmint az SZDSZ által pártolt szolgáltatói versenyt látszanak erősíteni.

A törvénytervezet szerint a hét magyarországi régió (lásd grafikonunkat) mindegyike három-öt szolgálattal köthet szerződést, egyenként 150-450 ezer lakos ellátásának megszervezésére. Területük egybefüggő lesz - figyelembe véve nemcsak a régió, hanem a kistérségek határait is. Ha az egész ország területét ily módon fel lehet osztani, vagyis lesz elegendő érvényes pályázat, 30-35 vállalkozás - a tervezet szerint nonprofit vagy haszonérdekelt cég egyaránt szóba jöhet - veheti koncesszióba legkevesebb tíz, legfeljebb azonban 15 évre a lakosság egészségügyi ellátásának a szervezését. A jogszabálytervezetben felvázoltak szerint a vállalkozás jegyzett tőkéjének az OEP-től várható 5 százalékát kell csupán kitennie. Ennek is csak 30 százalékát szükséges pénzbeli betétként - részben a működési kockázatok fedezésére - tartani. Ebből viszont némi számolás után kiderül, hogy a tervezet elsősorban vállalkozóbarát, hiszen 200 ezer lakos ellátásának szervezéséhez mindössze 140-180 millió forint körüli indulótőke szükséges. Ugyancsak a várható bevétel 5 százalékát kell majd a szolgálatnak működése első évében közelebbről meg nem határozott "egészségfejlesztést szolgáló egészségügyi intézményfejlesztésre" fordítania, illetve további 1 százalékot regionális és központi fejlesztési célok finanszírozására átutalnia.

Az ellátásszervezésre jogot nyerő szolgálatoknak az OEP lakosonkénti fejpénzt fizet, amely összeget még a mindenkori havi minimálbér 1 százalékát kitevő, az egészségmegőrzést honoráló úgynevezett prevenciós díjjal és a munkakezdés költségeihez ugyanennyivel hozzájáruló szervezési díjjal fejel meg. Radnai ceruzája minden bizonnyal vastagon fogott, amikor kiszámolta, hogy a szolgáltatók beruházásai és a regionális fejlesztést célzó uniós pályázati pénzek együttesen - az idei 2-3 milliárd forint központi fejlesztési lehetőséggel szemben - jövőre elérhetik a 60 milliárd forintot. Ehhez ugyanis nemcsak a pályázatok maradéktalan elnyerése, hanem az is szükséges, hogy az ország minden szöglete ellátásszervezők kezébe kerüljön.

Ebben sokan kételkednek, hiszen az egy főre jutó OEP-finanszírozás alapján számolva vannak eleve nyereséges és bizonyosan veszteséges régiók. Mivel eddig valamennyi ibr érdekes módon az átlag felett finanszírozott megyékből került ki, azt nem lehet tudni, lesz-e vállalkozó az országos átlag alatt maradó területekre. Az elmúlt évi adatok alapján egy lakosra durván 60 ezer forint jutott, amiből a kórházi és szakrendelői ellátásra, valamint a gyógyszertámogatásra futotta. Ha csak ezt az átlagot kapná meg egy szervező - márpedig a törvénytervezetben erről van szó -, akkor Budapesten 13 milliárdra rúgna a hiány, Baranya megyében 3 milliárd, Csongrád megyében 1 milliárd forintos lenne a deficit, ami igen gyorsan kórházcsődökhöz vezetne. Ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 4,6 milliárdos, Hajdú-Biharban 3,5 milliárdos megtakarítás mutatkozna, anélkül hogy egyetlen szalmaszálat is keresztbe tennének a szervezők.

"A szolgálatok nem korlátozzák, hanem révkalauzként a megfelelő útra terelik a betegeket" - próbálta megnyugtatni a szabad orvosválasztás jogát féltőket Kökény Mihály. Az egészségügyi miniszter szerint a betegutak lerövidítésével elejét lehet venni a pazarlásnak, mindenkit ott látnak el, ahol az szakmai és pénzügyi szempontból is optimális. A törvénytervezet szövege azonban azt sejteti, hogy a szolgálatok meglehetősen nagy hatalmat kapnak a betegek "terelgetésére". A háziorvos megválasztása lesz az egyetlen - ám vidéken sok helyütt eleve korlátozott - döntési lehetőség. Egy háziorvos csak egy szervezővel szerződhet, így betegei is kivétel nélkül ahhoz fognak tartozni. A beutalási rendet, amelyet az országos egységes szakmai irányelv keretein belül állapíthat meg a szolgálat - így a törvénytervezet -, át lehet ugyan majd hágni, ám korántsem biztos, hogy a más kórházba vagy szakorvoshoz kívánkozó beteg számláját automatikusan ki is egyenlíti az ellátásszervező.

GÁTI JÚLIA