Noha az Országos Rendőr-főkapitányság figyelmét korábban felhívták a törökbálinti robbanást előidéző Pyro-Technic Kft. szabálytalan ténykedésére, az nem vonta vissza a telephely- és működési engedéllyel sem rendelkező cég forgalmazási jogosítványát, sőt a nyáron gyártási engedéllyel is megtoldotta azt.
Apait-anyait beleadott a törökbálinti Pyro-Technic Kft. (PT), hogy 2001 ősze óta telephely- és működési engedélyt szerezzen a törökbálinti önkormányzattól a két hete felrobbant raktáraira. Az egykori hadiüzem, a Mechanikai Művek Rt. (MM) területén uralkodó kaotikus állapotok miatt ugyanis az osztatlan közös tulajdonban lévő, 32 hektáros telepnek máig nincs a helyhatóság által elfogadott szabályozási terve (HVG, 2004. augusztus 14.), így egyebek között a PT is építési engedély nélkül bővítette mintegy 80 százalékkal a meglévő raktárait, irodáját. Bár a törökbálinti polgármesteri hivatal adóügyi csoportja felfedte a szabálytalanságot, a cég ezt követően fennmaradási engedélyt kért az engedély nélkül felhúzott épületekre. Csakhogy a szakhatóságok közül Érd Város Hivatásos Tűzoltóságától nem kapott zöld jelzést, miután a helyszíni szemlén kiderült: a raktáraknak nincs tűzjelző rendszerük, a tűzoltók egyazon helyiségben találtak gázpalackot és lakkbenzines üvegeket, a PT pedig nem volt hajlandó bemutatni az ott tárolt pirotechnikai eszközök listáját, és az oltóvízről sem adott megnyugtató információkat - mondta a HVG-nek Vörös János, az érdi tűzoltóság parancsnoka.
A tűzoltóság elutasító szakvéleménye után azonban a cégnek befolyásos protektora akadt. A jó nevű minőségtanúsító társaság, a német TÜV International GmbH tulajdonában lévő TÜV Rheinland Hungária Kft. képviseletében Lengyel János főszakértő - nem mellékesen a PT ügyvezetőjének, Lengyel Gábornak az édesapja - azt állította az önkormányzatnak 2002 februárjában írt levelében, hogy nem a tűzoltóság, hanem a TÜV mint az 1993-ban megszűnt Vegyi- és Robbanóanyag-ipari Felügyelet Kft. (VRF) jogutóda jogosult a szakhatósági vélemény kiadására (a TÜV ugyanis 1993-ban megvásárolta a VRF-et). A TÜV álláspontja szerint pedig, ellentétben a tűzoltóság véleményével, a PT mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak. Az érvelés hatott, és az önkormányzat megadta a fennmaradási engedélyt. Erre az érdi tűzoltóság bekeményített, és a biztonsági előírásokat figyelmen kívül hagyó tevékenység felfüggesztését javasolta az önkormányzatnak. Válaszul a TÜV főszakértője újabb, a korábbinál is határozottabb levélben hangsúlyozta a helyhatóságnak, hogy a "tűzoltóság nem szakhatóság, (...) állásfoglalását nem kell alapul venni". E magabiztos fellépés ellenére a polgármesteri hivatal visszavonta a fennmaradási engedélyt. Ez ellen a PT fellebbezett ugyan a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalhoz, de kérelmét elutasították. A PT ennek ellenére sem zavartatta magát, és telephely-, valamint működési engedély hiányában is folytatta tevékenységét.
Megdöbbenéssel értesült - utólag - a TÜV Rheinland Hungária Kft. vezérigazgatója, Czitán Gábor a történtekről a HVG-től, és kijelentette: nem volt tudomása a levelekről, Lengyel Jánosnak pedig nem volt joga a cég nevében eljárni, már csak azért sem, mert a TÜV-nek soha nem volt szakhatósági jogköre. A TÜV, mint a minőségbiztosítási piac szereplőinek egyike, csupán szakvéleményeket készít megbízói számára.
A PT kapcsolatai nem csupán a papa által szakhatóságként feltüntetett TÜV-vel, hanem - egy, a HVG birtokába került levél szerint - az Országos Rendőr-főkapitánysággal (ORFK) is alighanem kiválóak voltak. A pirotechnikai cég tevékenysége ellen a hajdani hadiüzem maradékából szerveződött, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tulajdonában lévő, 2000 júliusa óta végelszámolás óta álló MM Speciális Védelmi Termékeket Gyártó Rt. (MMS) több ízben is panasszal élt. A társaság nyugalmazott vezérigazgatója, Molnár László szerint megengedhetetlen kockázatot jelentett a pirotechnikai cég betelepülése az MM területére, hiszen 1998 táján - a cég akkor még csupán bérlőként szerepelt - a hadiüzem még nem állította le a robbanóanyagok és -eszközök gyártását. Molnár szerint e két tevékenység nem végezhető egyazon telephelyen (az MMS Rt. raktáraiban egészen idén márciusig több tonna robbanóanyagot, köztük a különösen tűzveszélyes feketelőport is tároltak). Noha a PT kizárólag forgalmazásra kapott engedélyt a rendőrségről szóló 1994. évi törvény alapján az ORFK-tól, az MMS munkatársai mégis égésnyomokat, kiégett tűzijátékeszközöket találtak a pirotechnikai cég raktárai mellett.
Sőt az is előfordult, hogy egy-egy darab a hadiüzem kerítése előtt landolt. Ezeket összeszedték, és tárgyi bizonyítékként be is mutatták az ORFK-nak. Az ORFK Közbiztonsági Főigazgatósága igazgatásrendészeti főosztályának vezetője, Kincses Ildikó alezredes idén januári válaszlevelében a következőket írta: "a kft-vel szemben ez idáig panasz nem érkezett, tevékenységét a jogszabályi előírások betartásával végzi, (...) engedélyét nem kívánjuk visszavonni. Elegendőnek tartjuk felhívni a kft vezetőjének figyelmét arra, hogy a raktárépületek, a bennük tárolt robbanásveszélyes anyagok (...) tűzveszélyesek, ezért a jövőben tartózkodjanak minden olyan tevékenységtől, amely a legcsekélyebb mértékben is veszélyezteti az MM Speciális Rt. biztonságát."
Az ORFK jóindulata odáig terjedt, hogy idén júliusban tűzijátékeszközök gyártására is engedélyt adott a cégnek (az ORFK-t egy tavaly decemberi, a polgári célú pirotechnikai tevékenység felügyeletéről szóló kormányrendelet erre is feljogosítja). Az erről szóló levél birtokában Keller László, Törökbálint szocialista országgyűlési képviselője hétfőn vizsgálatot kezdeményezett Pál Bélánál, a Belügyminisztérium politikai államtitkáránál. A gyártási engedély megadása ugyanis azért is érthetetlen, mert a tűzijátékeszközök készítéséhez a feketelőpor nélkülözhetetlen.
A robbanást követően a PT vezetőinek a rendőrségen tett vallomása szerint nem foglalkoztak gyártással, és nem is tároltak a törökbálinti raktárban feketelőport. Jogszerűen valóban nem is tehették. A feketelőpor tárolását kérvényező, idén július 19-én írt beadványukat augusztus 5-én, egy nappal a tragikus robbanás előtt, a Szolnoki Bányakapitányság ugyanis elutasította. Az indoklás szerint a cég raktározási körülményei nem feleltek meg a műszaki előírásoknak, ráadásul a társaság azt sem közölte pontosan, milyen és mennyi robbanóanyagot kíván tárolni. A PT sajátos módon azzal kívánta alátámasztani kérvényét, hogy az úgynevezett tolóhatású robbanóanyagokat, köztük a feketelőport már korábban is tárolta raktáraiban, és ezt a tevékenységét a jövőben is folytatni kívánja. A robbanást követő rendőrségi vizsgálat során készült vegyi szakvélemény a HVG információi szerint megalapozta az illegális tárolás gyanúját: a helyszínen talált maradványokon katonai robbanóanyagok, TNT, hexogén, valamint a feketelőpor komponenseit mutatták ki. A rendőrség egyébként e héten, lapzártánk után hozza nyilvánosságra a vizsgálat eredményeit.
A PT sietsége persze érthető volt. A tűzijátékpiac legnagyobb eseményére, az augusztus 20-ai állami ünnepségekre - akárcsak tavaly, az idén is - későn, június elején írta ki a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) a pályázatot. A PT, ha a budapesti fő attrakcióra nem is pályázott, de például a tihanyi tűzijáték megrendezési jogát elnyerte, és a HVG információi szerint másutt is szerephez jutott. Igaz, ezek jóval szerényebbek a PT-nek az Orbán-kormány idején megszerzett munkáinál: a céget 2000 és 2001 között a MEH pályázat nélkül szinte valamennyi állami rendezvényen foglalkoztatta, és ez meg is látszott a PT bevételein. Míg 1997-ben csupán 52 millió forint nettó árbevételt könyvelhetett el, 2000-ben 395 millió, 2001-ben 568 millió forinttal gyarapította kasszáját.
MINK MÁRIA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
