Védett elemek

Érdemei elismerése mellett sem javasolta az ipolytarnóci ősélőhelyet az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi listájára a szakmai bírálatot végző Nemzetközi Természetvédelmi Unió. A döntésben a HVG-nek nyilatkozó hazai szakértők szerint nemcsak az fejeződik ki, hogy a szervezet nem tartja eléggé jelentősnek a több millió éves, részben még feltáratlan ősmaradványokat - állatok és növények vulkánkitörés tartósította lenyomatait -, hanem az a törekvés is, hogy az úgynevezett természeti kategóriában a grémium igyekszik inkább a kevésbé fejlett országok jelöltjeit preferálni. Így már azt is sikerként könyvelheti el a jelölő Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VMNB), hogy az UNESCO Világörökség Bizottság július elején nem utasította el végleg az ipolytarnóci pályázatot, hanem további értékelések lehetővé tétele érdekében csupán elhalasztotta a döntést. Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese - aki a magyar delegációt vezette - elmondta, az UNESCO-bizottság következő, 2005 nyarán tartandó ülésén nem szerepel magyar pályázat, a 2006-os jelölésekről pedig a VMNB idén ősszel dönt, mégpedig tíz várományos közül (lásd táblázatunkat a 87. oldalon). A világörökségi listára - amelyen már 134 ország 788 helyszíne szerepel - 2002-ben kilenc, 2003-ban 24, az idén pedig 34 új helyszínt vettek fel.

"A világörökségi cím, de már a várományosi listán való szereplés is számos előnyt jelenthet, és sokat számít a turisztikai és a fejlesztési pályázatokon is" - magyarázta a helyszínek versenyét és a pozicionálási dilemmákat a HVG-nek Pintér Tamás, a VMNB titkárságának vezetője. A magyar világörökségi helyszínek kezelői 2001 óta mintegy 1,5 milliárd forint turisztikai támogatáshoz jutottak - összegezte Pál Béla, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium idegenforgalomért felelős államtitkára. Ebből infrastruktúrafejlesztésre és marketingre a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával közös pályázaton 245 millió forint támogatást osztottak szét, míg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal kiírt, hasonló célú ökoturisztikai pályázatokon indulók 2002-ben 310 millió, 2003-ban 300 millió forintot kaptak, amiből látogatóközpont létesült Aggteleken, a Fertő tónál, a Hortobágyon és Pannonhalmán. A környezeti állapot javítását, a turizmust vonzó rendezvényeket, a szolgáltatások fejlesztését egyéb központi és regionális pályázatok segítették.

Az idei pénzügyi keretek azonban meglehetősen áttekinthetetlenek. Bár az ökoturisztikai pályázati lehetőség megszűnt, megnyíltak az uniós források. Így a nemzeti fejlesztési terv regionális fejlesztési operatív programjában a világörökségi helyszíneknek pályázatonként minimum 250 millió, maximum 600 millió forint adható - az észak-magyarországi és a dél-dunántúli régióban a támogatás elérheti az 1,5 milliárd forintot is. EU-s forrásokra startol rá a VMNB ismeretei szerint a Fertő-táj, Pannonhalma, Pécs, Sárospatak és Tokaj. Zavar támadt azonban a három tárca - a gazdasági, a kulturális, a vízügyi - közös finanszírozásában a világörökségi helyszínek információs táblarendszerére kiírt közbeszerzési pályázatnál: bár a mindössze 70 millió forintos programra már szerződtek, ám a megvalósulás a HVG információi szerint a kormányzati pénzek egy részének zárolása és a maradványok elvonása során veszélybe került. A kulturális tárca a világörökségi értékek bemutatására és fejlesztésére tavaly 50 millió forintot szánt; a minisztériumi átszervezések következtében az idei, ugyancsak 50 milliós előirányzat a VMNB titkárságához került, amiből 10 millió forintot zárolt a kormány.

Nehezít a világörökségi helyszínek védelmét és fejlesztését az átlátható szabályrendszer hiánya is. Nem egyértelmű például, mivel jár a cím elnyerése. Bár az úgynevezett magterületeknek valamilyen védettséget kellene kapniuk, ezek azonban nagy kiterjedésű, műemléki jelentőségű területek (ilyenek például a budapesti helyszínek) vagy éppen a kultúrtájak esetében sokszor nehezen határozhatók meg pontosan, a központi részeket határoló védőzónára pedig egyáltalán nincs ilyen előírás. Ezért is kapott ideiglenes műemléki védelmet az Andrássy út védőzónájaként funkcionáló régi pesti zsidó negyed az ott beindult bontások miatt (HVG, 2004. június 26.). A helyzet kuszaságára utal, hogy bár Magyarország 1985-ben csatlakozott a világörökségi egyezményhez, a VMNB feladatairól szóló rendelet csak 1999-ben jelent meg. A nyolc magyarországi világörökségi helyszín közül hatot máig sem hirdettek ki a Magyar Közlönyben. Nem problémamentes a közzétételhez szükséges helyrajzi számos behatárolás sem: a címet 2002-ben elnyert budapesti bővítés, azaz az Andrássy út és történelmi környezetének feltérképezése még csak most készül, a Margitsziget esetében pedig várhatóan korrekciót kér a magyar bizottság, mivel jelenleg csak a terület déli része tartozik a magterülethez.

A legnagyobb gondot azonban a kezelői testületek és a kezelési tervek hiánya jelenti. De jure sincs kezelői testülete a budapesti világörökségnek, megfelelő kezelési terve is csak a Fertő-tájnak, Pécsnek és Tokajnak van. A szabályozási hiányosságokat pótolhatja a kulturális örökségvédelmi törvénynek még az idei évre tervezett módosítása, de minden bizonnyal ösztönző hatású lesz az is, hogy a magyar bizottságnak 2004 végéig be kell számolnia a Világörökség Központnak az állami feladatok végrehajtásáról, 2005 végéig pedig be kell mutatnia Aggtelek, Budapest, Hollókő és Pannonhalma kezelési terveit.

NAGY ÉVA