Kényszerek és képzetek

Szinte az augusztus végén elkészült zárszámadás - hivatalos nevén a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény - benyújtásáig nőtt az államháztartás tavalyi hiánya, és gyaníthatóan ez ismétlődik meg az idei évben, ha valamelyest visszafogottabban is. Medgyessy Péter miniszterelnök 2002 novemberében a bruttó hazai termék (GDP) 4,5 százalékában jelölte meg a 2003-as hiány plafonját, ami tavaly nyárra 4,8 százalékra módosult. A Pénzügyminisztérium (PM) egészen december közepéig e számmal ámította a pénzpiacot, akkor viszont 5,2 százalékra korrigálta előrejelzését, majd ez év január első napjaiban 5,6 százalékot ismert el László Csaba - akit Medgyessy haladéktalanul menesztett a tárca éléről.

A zárszámadást most benyújtó utód, Draskovics Tibor a tavalyi központi költségvetés 732,4 milliárd forintos, a társadalombiztosítás (tb) pénzügyi alapjainak 348,9 milliárdos deficitjéhez kéri az Országgyűlés jóváhagyását, az előbbi 28,7, az utóbbi 25,9 százalékkal lépte túl a tervezettet - állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ). A pénzforgalmi szemléletben a GDP 5,9 százalékának megfelelő hiány fő okai a remélt adóbevételek elmaradása, a GDP 0,3 százalékára rúgó (81,6 milliárd helyett 137,2 milliárd forintnyi) lakástámogatási többlet, a szociális és kamatkifizetések megugrása voltak. A némiképp más metodikával készülő, úgynevezett maastrichti deficitmutató ennél is nagyobb, 6,1 százalékos hiányt jelez. Az euró bevezetéséhez ezt kell 3 százalék alá szorítania a kormánynak, s erre vállalkozott mind az Országgyűlés által 2003 decemberében elfogadott hároméves programban, mind pedig a Brüsszelnek benyújtott középtávú gazdaságpolitikai tervben; előbbiben 2005-re, utóbbiban 2007-re ígérve ennek teljesülését.

Kozmetikai műtétet hajt végre a zárszámadással az idei államháztartáson is a PM, a központi költségvetés törvényben rögzített 650 milliárd forintos hiányát 685 milliárdra, a tb-alapokét pedig 286,7 milliárdról 327,4 milliárd forintra emelve. Az ad hoc korrekciók gyakorlatát az ÁSZ idei jelentésében is bírálja, megállapítva, hogy "a 2003. évi költségvetési törvény 12-szer, a 2001. és 2002. évi 21-szer módosult", ami "rontja a szabályozás hitelességét, a feladatok és ráfordítások tervszerűségét, átláthatóságát". Azt javasolja, hogy a kormány kezdeményezze az államháztartásról szóló törvény módosítását: a kiadási főösszeg 2,5 százalékában meghatározott eltérés esetén váljék kötelezővé pótköltségvetés készítése (a kormányzati önkényességnek tág teret adó passzust a Medgyessy-kormány 2002 nyarán 5 százalékban határozta meg, hogy a választásokon beígért pénzosztásnak pótköltségvetés nélkül is eleget tudjon tenni).

Az állam gazdálkodását meghatározó legfontosabb törvény renoválásánál is lényegesebb volna azonban, hogy a kormány legalább saját - törvényi támasz nélkül megállapított - előirányzatait betartsa. Az idén ez pénzforgalmi szemléletben a GDP 5,8 százaléka, az uniós előírásoknak megfelelő hiány pedig 4,6 százalék, s bár utóbbiról legfeljebb a jövő évi zárszámadáskor lesz tiszta képük az elemzőknek és a befektetőknek, úgyszólván mindannyian biztosra veszik, hogy azt a PM az idén is túllépi. Legutóbb a GKI Gazdaságkutató Rt. kapitulált: mind ez idáig azt hangoztatta, Draskovics évközi korrekciókkal, tűzzel-vassal kikényszeríti a deficit megfékezését, múlt hétfőn azonban már 4,8 százalékos előrejelzéssel hökkentette meg a piacot. Ami tény: az állami költségvetésben egyelőre nincs meg a fedezete a tervezettnél nagyobb kamatkiadásnak és az év végi nyugdíjkorrekciónak.

Az idei 6,3 százalékos nyugdíjemelést az Országgyűlés 6,8 százalékos országos nettó átlagkereset-növekedést és 5,5 százalékos inflációt feltételezve állapította meg, ám az előbbi az első félévben 7,4, az utóbbi pedig az első hét hónapban 7,1 százalékos volt. Az infláció csillapodását is bekalkulálva 1 százalék körüli utólagos nyugdíjemelés - január 1-jéig visszamenőleg - indokoltnak látszik. A kamatszámla túlcsordulásáért önmagát is okolhatja a kormány: 2003-ban a költségvetés adósságállománya a 2002. évi 9 224,2 milliárd forintról 10 587,7 milliárdra, a GDP arányában 1,9 százalékkal nőtt (tavaly a nettó kamatkiadások előirányzata 656,9 milliárd forint volt, a tényleges összeg pedig 728,3 milliárd forint). Ehhez adódik, hogy a jegybank a kormány által feltételezettnél lassabban viszi le a tavaly novemberben, a forint elleni spekulációs támadás kivédése céljából 12,5 százalékra emelt alapkamatot, amely még mindig 11 százalék.

Az igazság pillanata szeptember 15-én jön el: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt akkorra ígéri, hogy a kormány előáll legújabb makrogazdasági előrejelzésével. Ez egyben a jövő évi adótörvények benyújtásának határideje is, amelyekről legkésőbb november 8-án kell végszavazást tartania az Országgyűlésnek. A színvallás után a kabinetnek a költségvetési törvények átfazonírozására is legfeljebb két hete marad. Ha az uniós szemléletű hiány valóban az elemzők által jövendölt 5 százalék közelében alakul, Gyurcsány - és valószínűleg új pénzügyminisztere - máris képtelenül nehéz döntéssel kényszerül szembenézni. Vagy tartja magát a Brüsszelnek beadott - és az EU-ban kétségekkel kommentált - "menetrendhez", és jövőre leviszi a hiányt 4,1 százalékra (ami pénzforgalmi szemléletben csaknem 2 százalékos, uniós számvitel szerint nagyjából 1 százalékos kurtítást jelent), vagy egy puhább változatot mérlegelve igyekszik eladni a hiány 0,5 százalékpontos mérséklését és a nagyjából 4,5 százalékos deficitet. Ez viszont, a korábbi szemfényvesztéseket is bekalkulálva, egyrészt ismét kikezdheti a gazdaságpolitika hitelességét (és a forintot), másrészt az euró 2010-es bevezetését teszi kérdésessé.

Kikezdheti a befektetők bizalmát a folyó fizetési mérlegnek a tervezettnél nagyobb hiánya is. A kormány balszerencséjére az első félévi adatokat a jegybank szeptember 30-án - vagyis a kormányalakítás napjaiban - fogja publikálni. Mindenesetre Járai Zsigmond elnök már tudhat valamit, mert augusztus 11-én Medgyessynek írt - és hetekkel később kormánykörökből kiszivárogtatott - levelében arra hívta föl a figyelmét, hogy "jelentősen nőtt az ország külső egyensúlytalansága" (ennek ellenére a jegybank monetáris tanácsa augusztus 16-án fél százalékkal csökkentette az alapkamatot). Idén januártól áprilisig a hiány 2,8 milliárd euró volt, csaknem 600 millióval több a 2003 azonos időszakában mért deficitnél.

A külkereskedelmi mérlegnek az idei első félévi 2,5 milliárd eurós (a tavalyit csaknem 400 millió euróval meghaladó) hiánya, valamint az idegenforgalmi aktívum mérséklődése sem támasztja alá azt a kormányzati célt, hogy a fizetésimérleg-deficit - amely tavaly, az újrabefektetett jövedelmeket is bekalkulálva, a GDP 8,9 százaléka volt - legalább 0,5 százalékponttal csökkenjen az idén. Pedig e szimbolikus javulásra igazán szükség volna: a lakosság megtakarítási kedve ugyanis nem javul, így az államadósság fő finanszírozói a makrogazdasági adatokra érzékeny külföldi befektetők maradtak. Idén júliusig a magas kamatszint és a lakástámogatási rendszer megkurtítása ellenére a lakossági betétállomány növekedése csaknem minden hónapban jócskán alatta maradt a hitelállomány bővülésének.

A reálfolyamatoktól elszakadó költségvetés miatt is kapott bírálatot az ÁSZ-tól a kormány, amely az idén még könnyebben ringathatja magát a sikeresen működő gazdaság illúziójába, mint tavaly - akkor ugyanis túlbecsülte a gazdaság növekedési erejét. A 2003-as 2,9 százalékkal szemben az idei első negyedévben 4,2, a másodikban 4 százalékkal bővült a GDP, a beruházások pedig 18,9, illetve 10 százalékos növekedést mutatnak. Szerkezetileg előnyös változásra utal, hogy a feldolgozóipari beruházások az első félévben több mint 25 százalékkal bővültek. Ugyanakkor a lakossági fogyasztás növekedése - bár erről nincs még új adat - lefékeződött (a reálkeresetek gyakorlatilag változatlanok), vagyis az egyensúlytalanságok dacára a gazdaság visszatalált az exportvezérelt növekedési pályára.

A 2005-ös előrejelzésekben szereplő 4 százalékos növekedés által generált jövedelemtöbblet - amelyet Gyurcsány első nyilatkozataiban folyó áron 800-900 milliárd forintra becsül - azonban nem költhető el előre a 2005-ös költségvetésben, már csak az idei túlköltekezés miatt sem. Így bár a tárcák összességében 2300 milliárd forint értékű beruházási és fejlesztési célú pályázattal ostromolják Draskovicsot, ennek a fele sem fér bele a jövő évi büdzsébe. Mint ahogy a társadalmi igazságtalanság Gyurcsány által beígért csökkentésére sem nagyon van fedezet. Gyaníthatóan csak átcsoportosításra futja, például a családi adókedvezmény fokozatos átalakítására családi pótlékká (előbbit 2003-ban 1,5 millió adófizető, utóbbit 2,1 millió szülő vette igénybe).

FARKAS ZOLTÁN