Forrásbőség

"Ásványvízforrás eladó a Bakonyban, a Kékkúti forrás közelében" - ez a hirdetés jelent meg a minap az Expressz Képes Ingatlanban. A vizét gazdasági hasznosításra felkínáló telektulajdonos percenként 2100 literes vízhozamot és literenként 508 milligrammos ásványtartalmat ígér az érdeklődő befektetőknek. Annak azonban, aki a hirdetésre jelentkezik, bonyodalmas bevizsgálási és engedélyeztetési procedúrával kell szembenéznie, ráadásul a szakértők azt is kétlik, hogy a Kékkúti Ásványvíz Rt. Káli-medencében feltörő forrásaitól mintegy 40 kilométerre, Bakonyszücs mellett, a fenyőfői ősfenyves szomszédságában talált vizet a Theodorához lehetne hasonlítani.

"A Kékkúti forrásai a Bakony alatti nagy víztározó medence déli oldalán erednek, az enyémek pedig ugyanennek a medencének az északi kifolyásai" - bizonygatta felfedezését a HVG-nek Grigalek Gábor plasztikai sebész. Grigalek nyolc évvel ezelőtt családi birtoknak vásárolta meg a korábbi tulajdonos által szarvasfarmnak szánt, nádassal körülvett telket, miután azt magánrepülőgépéből letekintve vonzónak találta. Kért is építési engedélyt lovarda létesítésére, ám amikor egy mesterséges tavat alakított ki birtokán, laboratóriumban bevizsgáltatta az általa jó minőségűnek talált vizet, és - mint mondja - sejtése igazolódott.

"A nádas kellős közepén kilenc forrás bugyog" - büszkélkedik Grigalek, hozzátéve, hogy évekkel ezelőtt meg is kereste a Bakony déli oldalán, a Káli-medencében üzemelő Kékkúti Ásványvíz Rt.-t, hogy eladja nekik a területet, vagy megegyezzen velük, hadd szállítson ő is a társaságnak ásványvizet forrásaiból, ám - elmondása szerint - nem kapott megfelelő ajánlatot. A nyolc évvel ezelőtt "jó áron" megszerzett területért ma 65 millió forintot kér a doktor, vagy az ásványvízszakmában megfelelő kapcsolatokat felmutatni képes partnert keres. A Future Clinique Hungary Kft. vezető főorvosaként és többségi tulajdonosaként, valamint a Pest Megyei Kegyeleti és Hamvasztó Szolgáltató Kft. ügyvezetőjeként ugyanis nem érez elég affinitást magában ahhoz, hogy egyedül vágjon bele az ásványvízüzletbe.

"Kizárt dolog, hogy ugyanazt a vizet találták volna meg, mint a Kékkúti" - hárította el az együttműködési ajánlatot a HVG-nek válaszolva Szabó Balázs, a Kékkúti Ásványvíz Rt. jogi igazgatója. A Kékkúti három, egymástól néhány kilométerre lévő forrása is három különböző vízadó rétegben ered, így más-más összetételű vizet hoz a felszínre - érvelt Szabó. Ezért nevezik a cég egyik Theodora ásványvizét Kékkútinak, a másikat Kerekinek, míg a harmadik forrásból palackozott vizet Nestlé Aquarelnek.

"Ha az ásványvíz hasznosítása mellett döntenek, meg kell vizsgálni, nem hat-e az kedvezőtlenül a meglévő vízkitermelésekre, illetve a környezetre" - reagált az új források hírére Tóth Sándor, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályának vezetője. Azt ő sem tartja valószínűnek, hogy a Kékkúti forrásaival minden tekintetben egyező összetételű vízre bukkanhatott valaki a Bakony túloldalán, bár - mint mondta - hasonló ásványianyag-tartalmú vizet az országban nagyon sok helyen lehet találni. Az ásványvíz élvezeti értékét és üzleti sikerét mindazonáltal az összetételén túl sok tényező befolyásolhatja, még a palack külső megjelenése is - fejtegette. "Nagy különbség van két háziasszony főztje között, még ha a recept és az alapanyagok megegyeznek is."

Magyarországon 40-45-féle hazai ásványvíz van forgalomban, így csak magas reklámköltségekkel vagy olcsón előállított új termékkel lehet betörni a piacra - mondta a HVG-nek Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács főtitkára. Némileg megkönnyíti ugyanakkor az újonnan piacra lépők helyzetét, hogy az uniós csatlakozással megszűnt az a szabály, amely szerint csak a literenként legalább 500 milligramm ásványianyag-tartalmú vizek kaphatták meg a természetes ásványvíz elnevezést. Május 1-je óta mindössze annyi az előírás, hogy a víznek kedvező élettani hatása legyen, ásványianyag- és nyomelemtartalma alapján pedig különbözzön a csapvíztől. "Szakmai szempontból nem tartom kedvezőnek a törvényváltozást, mert így a jövőben a minimális mennyiségű ásványi anyagot tartalmazó vizek is ásványvízként hozhatók forgalomba, természetesen ha az egyéb követelményeknek megfelelnek" - osztotta meg aggályait. A jelenleg elismert magyar ásványvizek literenkénti ásványianyag-tartalma egyébként 500 és 2000 milligramm között van, Grigaleké tehát elvileg megüti a mércét.

A természetes ásványvíz minősítést szigorú geológiai, mikrobiológiai és kémiai vizsgálatokhoz köti az Országos Tisztifőorvosi Hivatal égisze alatt működő Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóság. A titulushoz mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy az adott víz mindennemű szennyeződéstől védett vízadó rétegből származik, így eredendően tiszta, emellett ásványianyag-összetételének állandósága is alapvető kritérium. A vizsgálathoz próbafúrással vesznek mintát, amihez a környezetvédelmi és vízügyi hatóságokon kívül az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) engedélye is szükséges. A minősítés beszerzését követően a vízügyi hatóság adja ki a kútüzemeltetési engedélyt, palackozni pedig csak helyben szabad az ásványvizeket, mert a ballonos-tartályos szállítás megváltoztathatja a minőséget. Mivel a természetvédelmi törvény értelmében a hazai források védettnek számítanak, mindenfajta beavatkozáshoz szükség van a természetvédelmi hivatal jóváhagyására is.

G. TÓTH ILDA