Palackposta

"Extra minőségű termék" - ez olvasható az egyliteres Obolony sör címkéjén, amely igen népszerű ital lehet Kárpátalján, mivel a többi márka, így a Noroc Pils, a Rogany, a Hmilne vagy "az ukrán sörgyárak hagyományai szerint készített" Csernigivszka műanyag palackjai együttvéve sem voltak hozzá hasonlóan gyakoriak a Tiszán úszó, a múlt hét elejére 25 kilométer hosszúra nyúlt szemétszőnyegben. A flakonok, motorolajos dobozok, izzólámpák, mosó- és kozmetikai szeres csomagolások, öngyújtók, kindertojástartók és más hasonló, kidobott holmik szeptember 26-ára virradóra érkeztek Tiszabecsre, miután a folyó egy nap alatt közel 170 centiméternyit áradt följebb, az ukrajnai Técsőnél. Nemzetközi szokás szerint mindhárom országban előszeretettel hagyják a vízparton - vagy éppenséggel kifejezetten odahordják - a felesleges holmit, amiből ezúttal szokatlanul nagy mennyiséget sodort el a víz, döntően az ukrán, kisebb részben a magyar és a romániai partokról.

"Egy tömbben érkezett a szemét, feltehetően hulladéklerakókból" - mondta Rakics Róbert környezetvédelmi helyettes államtitkár a HVG-nek. Az ukrán vízügyi szervek kétnapos késéssel azt a magyarázatot adták a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőségnek, hogy a szemét engedély nélkül lerakott háztartási hulladékból került a vízbe. A tekintélyes mennyiségből - mintegy 2400 köbméter uszadékot halásztak ki a múlt héten Tokaj alatt, 150-et pedig a felső szakaszon gyűjtöttek be - arra lehet következtetni, hogy úgynevezett "tűrt" lerakót mosott el a víz. Az uszadék egy része természetes eredetű - főleg fa -, nagyobb hányada viszont "kultúrszemét", műanyag hulladék. Tekintve, hogy a magyar határon túl számos Tisza menti településen hiányzik a szervezett hulladékgyűjtés, némi hatósági szemhunyással a Tisza és mellékfolyóinak hullámterére is jut belőle.

"Nem tudtuk megállítani és kihalászni a hulladékot, az árhullámmal érkezett uszadékfa és a víz nyomása még a Benk melletti komp tartókötelét is elvitte, kidöntötte a csörlőt tartó oszlopot" - magyarázta a HVG-nek Uray Károly, a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Fetikövízig) vásárosnaményi szakaszmérnöke, hogyan úszhatott a határtól viszonylag messze az egyre jobban szétterülő szennyeződés. Az igazgatóság Tiszamogyoróson és Tuzséron alakított ki olyan, a partról jól megközelíthető helyeket, ahol vészhelyzetek esetén beavatkozhat, s Aranyosapátinál is tervezget egy ilyen - betonozott teret, utat, köteleket rögzítő pontokat tartalmazó - létesítményt. A néhány tízmillió forintos beruházásra azonban egyelőre nincs pénze az igazgatóságnak. Az uszadékot mindenképpen feltartóztatta volna a tiszalöki duzzasztó, más kérdés, hogy az árhullámmal elragadott fatuskók kárt tehettek volna a jelenleg éppen nagyjavítás alatt álló vízlépcsőben. Ezt megakadályozandó az észak-magyarországi vízügyi igazgatóság - valamennyi uszályát bevetve - Tokaj alatt négy hajóval keresztben elállta az uszadék útját, hárommal pedig a bodrogkisfaludi kompkikötőbe szállította a 2-3 méter vastagra duzzadt torlaszt. Innen az általa megbízott Mento Kft. teherautói a bodrogkeresztúri kommunális lerakóba vitték. Az igazgatóság egy motoros kishajóval hullámokat keltve kipiszkálta és ugyancsak uszályokba rakta a part menti növényzeten fennakadt szemetet, amelynek utánpótlása a múlt csütörtökön megszűnt. A tisztogatás 20 millió forintba került - mondta a HVG-nek Csont Csaba, az igazgatóság szóvivője. További mintegy 5 millió forintot költött rá a Fetikövízig - ebből a kárelhárítási ráfordítást (azaz a szemétszedést) a zöld tárca utólag megtéríti, a természetes uszadék kiszedése azonban szokásos vízügyi feladat.

A Tiszán ingyen leúsztatott szemét végül is a megfelelő helyre került, az ártalmatlanítási cechet pedig a feladó helyett a magyar költségvetés állja. Pedig az ukrán kormány deklarálta, hogy magára nézve is követendőnek tartja az EU-tagokra kötelező, úgynevezett víz-keretirányelvet, amely szerint a felszíni vizek minőségét jó állapotba kell hozni, vagy abban kell tartani, s a káros hatásokat adott határidőre mérsékelni kell. Erre az elvre általánosságban már a határvízi egyezmény is utal. Az egyezmény szerint - elvileg - a szennyező fél viseli a kárelhárítás költségeit (lásd összeállításunkat a 104. oldalon). A gyakorlatban viszont a határvízi egyezmény alapján a vízvizsgálati eljárásról készített szabályzat a kommunális szemetet nem is tekinti rendkívüli szennyezésnek, csak azt, ha veszélyes anyagok is kerülnek a folyóba. A kártérítési eljárást azonban ez esetben sem rögzíti. A magyar fél egyelőre nem igényelte a mintegy 20 millió forint megtérítését, viszont az egyezményre hivatkozva kéri a határvízi bizottság ukrán vezetőjét, mérje fel a vízfolyások mentén az illegálishulladék-kezelés mértékét, és tegyen lépéseket a mostanihoz hasonló esetek elkerülésére. Ugyanakkor "minden lehetséges nemzetközi fórumon kifejezzük egyetértésünket, hogy kérésének megfelelően Ukrajna kapjon uniós támogatást a Tisza vízgyűjtőjén elvégzendő környezetvédelmi feladatokra, főleg szennyvíz- és hulladékkezelésre" - mondta a HVG-nek Simonfai György, a magyar-ukrán határvízi bizottság vezetője, a zöld tárca vezető főtanácsosa.

Ukrajnánál óvatosabb az EU-csatlakozási folyamatban előrébb tartó Románia: Bukarest már jelezte Brüsszelnek, hogy átmeneti mentességet kér több uniós környezetvédelmi irányelv alkalmazása alól, méghozzá nem is néhány év, hanem több mint egy évtized haladékot igényelne. A magyar-román határvízi egyezmény tartalmazza ugyan "a szennyező fizet" elvet, de ennek részleteit az ukrán egyezményhez hasonlóan nem taglalja. Az évek óta húzódó ciánper (HVG, 2002. augusztus 31.) bizonytalan kimenetele is indokolja, hogy a magyar diplomácia a károk megelőzését igyekszik elősegíteni. Az ezt szolgáló nemzetközi együttműködés azonban a ciánszennyezés okozta sokk után is csak csigatempóban fejlődik. Jellemző, hogy a Gönczy János tiszai kormánybiztos működése idején előterjesztett vízminőség-védelmi egyezményt szigorú kitételei miatt az érintett Tisza menti országok végképp levették a napirendről, s csak az általánosabb elveket tartalmazó megállapodások előkészítésében vesznek részt. A szennyezés okozta károk megtérítésére ezek nem alkalmasak ugyan, de az uniós és más nemzetközi környezetvédelmi támogatások igénylésére hivatkozási alapként nagyon is megfelelnek.

SZABÓ GÁBOR