Amíg meleg...

"Közpénz felhasználása nélkül sikerült biztosítani a vállalatcsoport jövőjét" - ezt, azaz az adófizetők pénzének kímélést tartotta a legfontosabbnak Baranyi Imre, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) igazgatósági tagja a múlt héten a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. (DDV) és a vevő Donbassz-Duferco konzorcium a hitelező bankokkal folytatott héthavi huzakodás után az állami részvénycsomag átruházása, azaz a privatizáció zárásakor. Bár a vételár sovány - az ÁPV 79,5 százalékos pakettjáért 444 millió forint -, ennél fontosabb, hogy a 17,3 milliárd forint tőkeemelés mellett az ukrán-svájci vevő átvállalta a cég közel 60 milliárd forintos hiteleit, garantálta a 8400 dolgozó öt évig tartó foglalkoztatását, továbbá 72 milliárd forintnyi beruházást, és 1,3 milliárd forintot szán regionális fejlesztésre is.

Ez a privatizációs mérleg valamivel jobban fest, mint az Orbán-kormány idején megbízott The Boston Consulting Group Kft. által 2002-ben felvázolt szcenárió. A fennállásának legsúlyosabb válságát élő, abban az évben közel 10 milliárd forintos veszteséget összehozott és tőkéje megfelezésére kényszerült vasmű magánosítása a tanácsadó cég becslése szerint 10 év alatt 62-114 milliárd forint állami forrást emésztett volna fel. Ennyire taksálta ugyanis a Dunaferr megmentésének és felfejlesztésének 165-225 milliárd forintos összköltsége és a befektetőtől elvárható pénzügyi kötelezettség különbségét, amelyet az államnak kellett volna vállalnia.

Apró kavicsnak látszik a gépezetben az éppen a privatizációs szerződés aláírása előtti napokra időzített bejelentés, miszerint a Dunaferr 49,9 százalékos tulajdonában álló energiaellátó EMA-Power Kft. 2,5 milliárd forint kinnlevőség miatt felszámolási eljárást kezdeményezett a vasmű - mint az adós DDV-leány Dunaferr Energiaszolgáltató Kft. kezese - ellen. Nagyobb pánikot nem okozott az 50 százalékban az amerikai El Paso, 0,1 százalékban a Transelektro Rt. érdekeltségébe tartozó cég mozgolódása, ami az előzmények ismeretében nem csoda. A Dunaferr az EMA-Power követelését megalapozatlannak tartja, viszont több rendben is perben áll vele, s nagyságrenddel többet követel tőle, mint az a vasműtől.

Nagyobb vihar kerekedhet viszont az Európai Bizottság (EB) esetleges vizsgálódásából. A testület tájékoztatást kért a DDV privatizációjáról, adósságrendezéséről, azt tisztázandó, történt-e adósságelengedés, s élvez-e a cég a továbbiakban állami garanciát. A történetben ez volt eddig is a legneuralgikusabb pont, a hitelező kereskedelmi bankok ugyanis minél több kölcsöntől meg kívántak szabadulni. Az augusztusban már-már kútba esni látszott ügylet végeredményeként az összesen 60 milliárd forint hitelből, amiből 28,6 milliárd forint az állami tulajdonú bankok - a Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB) és az Export-Import Bank Rt. (Eximbank) - által garantált kölcsön, 18,3 milliárdot a vevő előtörleszt a kereskedelmi, illetve állami tulajdonú bankoknak. A pénzintézetek további 15 milliárd forinttól is megszabadulnak, tekintve, hogy az MFB által garantált összeg - miután az érintett pénzintézetek a kölcsönöket nem kívánják meghosszabbítani - kényszerhitellé alakul; azt az MFB piaci kamatozásúvá alakítja át, és 14 évre átütemezi. Ugyanakkor az Eximbank által garantált exportfinanszírozó hiteleket a kereskedelmi bankok jövő március végéig meghosszabbították.

A garantőrből hitelezővé váló MFB állami bank ugyan, de mivel a kereskedelmi bankokkal azonos kondíciókkal adja a kölcsönt, ez nem tekinthető tiltott állami támogatásnak - legalábbis a Pénzügyminisztérium támogatásokat vizsgáló irodája nem tartotta annak . Ettől még az EB a maga versenyszempontú ellenőrzése során más megállapításra is juthat. Ha ez történik, az eset lavinát indíthat el a kelet-európai acélpiacon, mivel az utóbbi években eladott, kivétel nélkül eladósodott cégek privatizációjánál jellemzően állami bankok játszották a főszerepet, mint például a csehországi NovaHut vagy a romániai Sidex esetében.

Továbbra sem felhőtlen a szocialista többségű dunaújvárosi önkormányzat és az ÁPV viszonya. Például a két héttel ezelőtti rendkívüli közgyűlésen a helyhatóság képviselője nem szavazta meg a privatizációs tranzakció lezárását, annak viszonzásául, hogy az ÁPV megfeledkezett az 1998-ban kötött egyezségről, miszerint az önkormányzat egy-egy képviselőt delegálhat az igazgatóságba és a felügyelőbizottságba. Egyelőre nem tudni, nagy vesztes marad-e a város. Az önkormányzatnak 15 százalékos DDV-részvénycsomagja van, amiért az ÁPV-től vagy annak névértékét, vagy bizonyos üzletrészeket várt volna cserébe (HVG, 2003. január 3.). Most ezt kéri a Donbassztól is, és Kálmán András polgármester bízik benne, hogy október közepére megalkudhatnak. Nem lesz könnyű; a névértéken 4 milliárd forintos pakett ugyanis a 444 milliós vételár alapján 83 millió forintra zsugorodott. Ezzel együtt a HVG értesülése szerint a Donbassz legutóbb már hajlandó lett volna 2,1 millió dollár kifizetésére. Ezzel csaknem annyit adott volna az önkormányzati 15 százalékért, mint a 79,5 százalékos ÁPV-csomagért. A Dunaferr tavalyi vagyonértékelése egyébként még a vételárnál is kisebb összeget mutatott. Ezen valamelyest javíthatott, hogy a világpiaci áremelkedés következtében az idei évet minden eddiginél jobb, 17 milliárd forintos eredménnyel zárhatja a Dunaferr.