A magyarországi bejegyzésű társaságok nem magánszemély tulajdonosait 20 százalékos osztalékadó terheli a részükre fizetett osztalék után. A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény viszont mentesíti az osztalékadó-fizetési kötelezettség alól a belföldi illetőségű osztalékban részesülőket. Ennek következtében a 20 százalékos osztalékadó csak a külföldi osztalékban részesülőket sújtja; kivéve, ha megfelelnek a – Magyarország által is belső jogába emelt – anya-leányvállalati uniós irányelv előírásainak.

Az osztalékadó-mentesség irányelv által előírt legfontosabb feltétele az, hogy a külföldi osztalékban részesülő legalább két éven át folyamatosan legalább 20 százalékos részesedéssel rendelkezzen a magyar leányvállalat jegyzett tőkéjében.

Az osztalékadó ennek következtében jellemzően a magyar tőzsdei cégek és a befektetési alapok külföldi részvényeseit (portfolió-befektetőket) terheli, ugyanis ők azok, akik nem rendelkeznek a mentesség feltételeként előírt legkevesebb 20 százalékos részesedéssel. Természetesen az osztalékadókulcsot mérsékelik a Magyarország által a kettős adózás elkerüléséről kötött kétoldalú egyezmények is – európai viszonylatban jellemzően 5 vagy 15 százalékra.

A fenti szabályokat nézve, a magyar osztalékadó-szabályozás, tekintettel a belföldiek és a külföldiek közötti egyértelmű különbségtételre mindenképpen diszkriminációnak tekinthető.

A magyar osztalékadó megítélése szempontjából a Római Szerződésnek azok az általános elvei bírnak különös fontossággal, amelyek megkövetelik a tőke szabad áramlását, a letelepedés szabadságát, illetve előírják a hátrányos megkülönböztetés tilalmát az Európai Unión belüli gazdasági tevékenység esetében.

A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság számos alkalommal vizsgálta tagállami adójogszabályok és a fenti elvek összhangját. Gyakorlata abba az irányba mutat, hogy a belföldi és a külföldi (de EU-n belüli) osztalékban részesülők közötti különbségtétel olyan diszkriminációnak minősülhet, amely nem egyeztethető össze a Római Szerződéssel.

A vonatkozó esetjog legfrissebb fejleménye a Denkavit International ügy. Ebben az egyik francia bíróság a közelmúltban kért a luxembourgi bíróságtól előzetes állásfoglalást. A kérelem tárgya annak eldöntése, hogy vajon a Franciaország által a külföldi osztalékban részesülőkre kivetett osztalékadó rendszere összhangban áll-e a Római Szerződés letelepedési szabadságról rendelkező cikkével.

A Denkavit International egy holland társaság, amely francia leányvállalataitól osztalékot kapott, amiből a francia leányvállalat osztalékadót vont le (a kettős adózási egyezmény által mérsékelt adókulccsal).

A Denkavit International a letelepedési szabadság elvéből kiindulva azzal érvel, hogy az EU tagállamai nem alkalmazhatnak különböző szabályokat olyan társaságokra, amelyek egyébként összehasonlítható helyzetben vannak. Ezért sérelmezte azt a különbségtételt, hogy míg ő adót fizetett a Franciaországból kapott osztalékon, addig a francia illetőségű anyavállalatoknak történő osztalékfizetést a francia adójogszabályok mentesítették az adó fizetése alól.

Az Európai Bíróság korábbi esetjogának vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a Denkavit Internationalnak jó esélye van arra, hogy ebből az eljárásból győztesen kerüljön ki. Míg a luxembourgi bíróság csak az adott nemzeti jogszabályhely (jelen esetben egy francia adórendelkezés) közösségi joggal való összhangjáról dönt, várható, hogy a Denkavit International győzelme esetén más tagállamok adófizetői is sérelmezik majd az osztalékadó francia esethez hasonló rendszerét. Így többek között a magyar osztalékadó alanyai is bírósági eljárást kezdeményezhetnének a Denkavit Internationaléhoz hasonló érvekkel.

Bár a magyar parlament már törvényt hozott arról, hogy 2006. január 1-ével megszűnik az osztalékadó, mint adónem, mégis költségvetési hatása lehet annak, ha a 2004. május 1. és 2005. december 31. közötti időszakban befizetett osztalékadót – egy sikeres bírósági eljárás nyomán – az államnak vissza kellene fizetnie.

A Denkavit International esetleges győzelme, és az azt várhatóan követő további perek minden bizonnyal osztalékadó-rendszereik átgondolására fogják késztetni az EU minden olyan tagállamát, ahol a belföldi és külföldi (de EU-n belüli) osztalékban részesülők közötti különbségtétel még fennáll. Mindezek mellett valószínűleg az Európai Bizottság is előbb-utóbb osztalékadó-rendszereik átalakítására szólítja majd fel a tagállamokat.