A felügyelet honlapján közzétett összefoglaló szerint a pénzügyi szolgáltatások piaca egyre sokrétűbb: új termékek, szolgáltatások jelennek meg, s a korábban ismert határvonalak az egyes intézménytípusok között esetenként eltűnnek.

A különböző intézményi kereteken belül végzett azonos tevékenységek azonban egymással összevethető tevékenységek: ilyen a befektetéskezelés is, ami lényegében a befektetési alapkezelést, a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosításokhoz kapcsolódó eszközalapok kezelését, a magánnyugdíjpénztárak, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak számára végzett vagyonkezelést és az egyéni portfoliókezelést fedi le.

Nem jól tájékoztatnak a befektetési díjakról

A felügyelet a portfoliókra terhelt költségeket és azok elszámolását vizsgálva megállapította: az alapkezelők csak a kezelési szabályzatban feltüntetett költségeket terhelték  a befektetési alapokra. Ugyanakkor, bár a befektetési jegyek esetében valósul meg a legtisztább formában a költségek bemutatása és
érvényesítése, az ügyfeleket terhelő befektetési költségek elkülönítetten és egy számban kifejezve nem jelennek meg. A befektetési jegyek tulajdonosai a megtakarításaikat terhelő befektetési díjakról az időszakos tájékoztatás keretében közvetlenül, automatikusan és elkülönítve nem értesülnek.

A PSZÁF tanulmánya szerint az egyéb ügyfelek, pénztárak, biztosítók, valamint az egyéb intézményi és magánügyfelek díjazására a negyedévente fizetendő alapdíj volt a jellemző, amihez esetenként sikerdíj is társult. Az utóbbiakat ugyanakkor a befektetéskezelők igyekeznek a szerződésben alapdíjra váltani, bevételeiket ezáltal tervezhetőbbé és kiegyensúlyozottabbá tenni.

A felügyelet esetenként azt tapasztalta, hogy a sikerdíj alapját képező többlethozamot nem a szakmai benchmark alapján határozták meg, hanem a befektetéskezelőtől független pénzügyi mutatóhoz, például az inflációhoz kötötték. Ebben az esetben - kedvező pénz- és tőkepiaci környezetben - sor kerülhetett sikerdíj kifizetésére olyan esetben is, amikor a befektetéskezelő ténylegesen a piaci hozamszint alatt teljesített.

Túl alacsony és túl magas alapkezelési díjak

Az alapkezelési díjak a vizsgált intézményeknél többnyire hasonló mértékűek voltak, de a nem saját csoporthoz tartozó pénztári vagyonkezelési díjak piaci szintje jellemzően alacsonyabb volt. Pénzügyi csoportok esetén a saját csoporthoz tartozó portfoliók magasabb díja viszont a csoporton belüli jövedelemtranszfer miatt egyfajta speciális megtérülést biztosít.

A pénztári vagyonkezelésnél előfordult, hogy ennek egy részét más csatornán, például működési költségek támogatása címen visszajuttatták az adott pénztárhoz. Ez azonban a PSZÁF szerint nem segíti a díjazás átláthatóságát, s a tagok előtt rejtve maradó díjstruktúrát eredményez.

A vizsgálati jelentés szerint az is előfordult, hogy a befektetéskezelők az alapdíjakon és sikerdíjakon túl egyéb, náluk felmerült befektetési költséget nem terheltek a portfoliókra. A felügyelet szerint azonban nemcsak a kirívóan magas pénztári vagyonkezelési díjak, hanem a kirívóan alacsony díjak is külön figyelmet érdemelnek. Ez utóbbi esetben ugyanis felmerül a megcélzott profitszint kevésbé transzparens, átlátható módon történő biztosítása, például a tranzakciós költségek révén.  

A vizsgálat szerint nem egységes a gyakorlat akkor sem, amikor a befektetési alapkezelő az általa kezelt portfolió számára saját kezelésében lévő alapok jegyeit vásárolja meg. Egyes esetekben a befektetési alapkezelő ugyanazon tevékenység után kétszeresen is díjban részesül (portfoliókezelési/vagyonkezelési díj + alapkezelési díj), ami nem méltányos az ügyfeleivel szemben, míg más alapkezelők a saját maguk által kibocsátott, portfoliókba helyezett befektetési jegyeket kiemelik a díjszámítás alapjából. Ehhez hasonló eset, amikor a biztosító által kínált befektetési egységekhez kötött életbiztosítások portfoliói befektetési jegyeket tartalmaznak, mivel ekkor a biztosított megfizeti e biztosításhoz kapcsolt díjak mellett a befektetési jegyek nettó árfolyamába beépült alapkezelési díjat is.

A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetében a vizsgálat szerint az ügyfeleket terhelő több típusú díj, befektetési díj, átváltási költség, vételi-eladási árfolyam különbözete, illetve a kezdeti költségek jelentős mértékben megterhelik az elért hozamot.

Nem egységes a tranzakciós díjak terhelése

A tranzakciós költségek portfoliókra történő terhelése nem egységes módon történik. Ilyen tranzakciós költségek elsősorban a részvények, illetve a portfoliók zömét alkotó állampapírok esetében merülnek fel. A tranzakciós költségek portfolióra történő terhelése alapvetően kétféle módon történhet: a tranzakciós költséget "ráaktiválják" a részvényre, azaz a vételi-eladási árfolyamot megterhelik, s így a nettósított árfolyam lesz az ügylet árfolyama. A másik esetben a befektetés-kezelő a brókeri jutalékot külön számlázza. A két módszer között - a nettó teljesítménymérést illetően - nincs különbség, ám az utóbbi alkalmazásakor a kiszámlázott brókeri díjakkal is nettósítani kell a hozamot - olvasható a vizsgálatról készült összefoglalóban.