Egyet köpni, egyet nyerni

Az eddigi legjelentősebb olyan kartellügyben hozott döntést a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa, amikor az összefonódásban érdekelt társaságok egyike jelentette fel önmagát. Két vegyipari multicég, a finn Kemira GrowHow Oyj. és a belga Tessenderlo Chemie SA. között az állatitakarmányfoszfát-piacon Európa-szerte fennálló összejátszás lepleződött le. A takarmányfoszfát európai piacának két vezető játékosa a nyolcvanas évek óta informálta egymást az eladott mennyiségekről és árakról, közösen értékelték a keresletet, felosztották egymás között a piacot. Ha pedig valamelyikük a megállapodásban megszabott kvótánál többet adott el termékéből, kompenzálta a másikat. A titkos szövetséget végül 2003-ban a Kemira GrowHow adta fel Európa-szerte, leleplezve egyúttal a Magyarországon eddig ismert leghosszabb ideje, 1991 óta fennálló kartellt.

A magát feljelentő finn céget a bírság elengedésével jutalmazta a magyar versenyhivatal, pedig közlésük szerint a büntetés akár milliárdos nagyságrendű is lehetett volna. A GVH-bírság plafonja az érintett piaci forgalom 10 százaléka, és annál súlyosabb a büntetés, minél hosszabb időn át szegi meg a versenyszabályokat a delikvens. Az alapul vehető forgalomról nem nyilatkoztak ugyan a HVG-nek az érintettek, de a műtrágya- és takarmánygyártással foglalkozó finn cég árbevétele tavaly meghaladta az 1,15 milliárd eurót (ehhez a magyar Kemira GrowHow 5,1 milliárd forinttal járult hozzá). A műanyagok és vízkezelő szerek piacán is érdekelt Tessenderlo forgalma tavaly - az 1,7 milliárd forintos forgalmú magyar érdekeltségét, a Tessenderlo Chemie Hungária Kft.-t is beszámítva - 2 milliárd euró fölött volt. A vizsgálat megindítása után a belga cég is együttműködött a hatósággal, így az ő, elvileg szintén milliárdos nagyságrendű büntetését 131 millió forintra mérsékelte a GVH.

"Észrevettük, hogy az együttműködésünk a hatályos jogszabályokba ütközik, ezért jeleztünk a hatóságnak. Nem szerettünk volna illegálisan működni" - adott diplomatikus magyarázatot a HVG-nek a történtekre Keld Berg Poulsen, a finn cég magyar leányának, a Kemira GrowHow Kft.-nek az ügyvezető igazgatója. Nehéz azonban elképzelni, hogy az 55 százalékban finn állami tulajdonban lévő Kemira-csoportnak 2003-ig fogalma sem volt arról, hogy törvénybe ütköznek a Tessenderlóval kötött megállapodásai. A beismerő vallomás idején a legjelentősebb esemény a cég életében az volt, hogy az 1920-ban alapított Kemira Oyj. műtrágya- és foszfátgyártó részlegét külön cégbe, a Kemira GrowHow Oyj.-be szervezte ki. Az új részvénytársaságot 2004 októberében vezették be a helsinki tőzsdére, idén májusban pedig az alapító társaság utolsó Kemira GrowHow-s részvényein is túladott, teljessé téve ezzel az elszakadást. Poulsen azonban cáfolja, hogy a különválás és a kartellmegállapodás leleplezése között bármiféle összefüggés lenne. A hűtlenséget valószínűleg keserűbb szájízzel tudomásul vevő Tessenderlo belgiumi sajtóosztálya - arra hivatkozva, hogy még nem kapták meg a hivatalos értesítést - egyelőre nem nyilatkozott az esetről.

A kartellbe tömörült cégeket a GVH évek óta igyekszik rábírni, hogy önként adják fel magukat a hatóságnál. A hivatal 2003 decemberében hirdette meg úgynevezett engedékenységi politikáját, amely szerint a versenykorlátozó megállapodások résztvevőinek a teljes bírságot elengedik, ha a GVH számára addig ismeretlen kartellt elsőként jelentenek fel, a további bizonyítékok fejében 20-50 százalékos mérséklésre számíthatnak az együttműködő cégek. Tavaly júniustól októberig, az emlékezetes, 7 milliárd forintos bírsággal záruló autópálya-kartell tárgyalásának idején még akciózott is a hivatal, 70-90 százalékos kedvezményt ígérve az önkéntes beismerő vallomásokért (HVG, 2004. június 26.). A lehetőséggel ennek ellenére kevesen éltek: tavaly öt ilyen ügy került a hatóság asztalára (amelyben összesen hat cég szolgáltatott be bizonyítékokat), az idén azonban még egy sem.

HVG

Bár a versenytanács történetében másodikként amnesztiát kapott finnek elégedettek a döntéssel, riasztó lehet az első önmagát feljelentő társaság, a Royal Bau Építőipari Kivitelező Rt. példája. A versenyhivatal állítólag diszkréciót ígért a cégnek, tavaly decemberben viszont sajtóközleményben büszkélkedett el az első, az engedékenységi politika jegyében hozott határozatról, amelyben egy 22 lakásos terézvárosi bérház kivitelezésére kiírt közbeszerzési eljárás során összejátszó két céget marasztalt el, a Royal Baut és a Construm Építőipari Kivitelező Kft.-t. A Royal Bau büntetését el is engedték, az együttműködést megtagadó Construmot 16,5 millió forintnyi bírsággal sújtotta a versenyhivatal. A megállapodás szerint a pályázat utolsó fordulójában a Contsrumnak a Royal Baunál kedvezőbb ajánlatot kellett tennie. Ha a bontás után a Construm nyeri a tendert, és a Royal Bau végez a második helyen, akkor a Construm visszalép, így a két cég magasabb áron és jobb feltételekkel kaparinthatja meg a megrendelést. Ha a második helyre nem a Royal Bau érkezik be, a Construm megköti a szerződést. A munkán és a hasznon mindkét esetben 50-50 százalékban osztozott volna a két cég. A feljelentésről és a kartellről Kovács Péter, a Royal Bau vezérigazgatója nem nyilatkozott a HVG-nek, mondván, már így is túl nagy publicitást kapott a téma.

Önerőből azonban a versenyhivatal csak az összejátszások töredékét képes feltérképezni, ezért a kartelleket feladó vállalkozások többet kockáztathatnak, mint a titkukat magukba zárók. Az önfeljelentők ugyanis csak a bírságot ússzák meg, nem mentesülnek az egyéb következményektől, amelyek közül az egyik legsúlyosabb, hogy a közbeszerzésekről szóló törvény szerint öt évre kizárhatják őket a közbeszerzési eljárásokból. Ennél is jobban tarthatnak azonban attól, hogy a besúgókban megrendül a megrendelők és a versenytársak bizalma, így nem veszik be őket a további megállapodásokba, holott az - hiába törvénytelen - a jó pénzt fizető közbeszerzéseknél továbbra is nyerő stratégia lehet.

HERMAN BERNADETT