Besült befőtt

Bár éppen a múlt héten akadt végre bérlője a bő egy éve már tulajdonost kereső nyíregyházi EKO Konzervipari Kft.-nek, összességében kudarccal végződött az állami tulajdonú Limpex-csoportból egykor leválasztott konzervgyártó leánycégek menedzselése és működtetése. Az előző kormány idején, 2001-ben különösebb koncepció nélkül eladogatott négy vállalat tulajdonosai - miután több milliárd forintnyi veszteséget halmoztak fel - sorra bedobták a törülközőt. Legelőször a Szegedi Konzervgyár Kft. úszott el: az ingatlan területén már semmi nem emlékeztet konzervgyártásra, helyén egy üvegipari cég, a Szilánk Rt. tevékenykedik. Tavaly a kelet-európai piacon sűrítettparadicsom-nagyhatalomnak számító, egykori hatvani Aranyfácán Konzervgyár Kft. eszközeivel termelő Aranyfácán 1934 Kft. ellen indult felszámolási eljárás. Az idén a három egykori állami gazdaságnak juttatott Nagyatádi Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Konzervgyár Kft. adta meg magát, majd az állami kézben maradt nyíregyházi EKO Konzervipari Kft. végelszámolásáról döntöttek.

Az állami és a magántulajdonosoknak tehát egyaránt beletört a bicskájuk a konzervgyártásba, amit a szakmában a mérsékeltebb elemzők a dollárnak az exportőröket általában sújtó gyengélkedésével és az olcsó EU-import beáramlásával magyaráznak. A vérmesebbek szerint viszont mindez csak gyorsította a folyamatot, mert a piacon egyáltalán nincs esélyük a néhány milliárd forint árbevételre kalibrált, kis üzemméretű gyártóknak.

A legkacskaringósabb utat alighanem a hatvani Aranyfácán járta be. Az egykor állami tulajdonú cég felszámolása még 2002-ben kezdődött el, de az új tulajdonos által alapított Aranyfácán 1934 Konzervgyár Kft., majd az Aranyfácán Kereskedőház Rt. hamarosan szintén ugyanerre a sorsra jutott. Az állami Aranyfácán gépsorait és a márkanevet 2001-ben megvásárló társaság, a magánszemélyek gründolta Józsa Center 2001 Kft. viszont továbbra is üzemel - csak tavaly óta Aranyfácán Product Kft. néven futtatja legújabb konzervgyártó társaságát. Igaz - mint Szabó Zsolt, a Józsa Center ügyvezetője a HVG-nek elmondta -, pénzügyi nehézségeik miatt az idén legfeljebb 10-15 ezer tonnányi zöldséget tudnak feldolgozni, jóllehet a piaci igényekre alapozva ennek a kétszeresére is volna lehetőség.

Pedig az Aranyfácán privatizációja után az új tulaj jól kezdett: a cég a 2002-es 2,9 milliárd forint után 2003-ban már 4,1 milliárd árbevételt könyvelhetett el. Csakhogy ez sem fedezte a kiadásokat. A veszteségért Szabó leginkább a gyenge dollárt és a lengyel piac drasztikus szűkülését, valamint az EU-piac változásait kárhoztatta. Magyarország a maga 130 ezer tonnás paradicsomkvótájával háttérbe szorult, és nem bírta az árversenyt sem a konkurensekkel. Így az Aranyfácán mérleg szerinti eredménye 2003-ra 25 millió forint nyereségből 877 millió forint veszteségbe fordult.

Az Aranyfácánt a bankok is szorongatták, a 2003-as mérleg szerint a CIB Bank Rt. 1,5 milliárd forint, az Erste Bank Rt. 290 millió forintnyi hitelt nyújtott a mindössze 3 millió forint jegyzett tőkéjű cégnek. A pénzintézetek rátették a kezüket a fedezetül szolgáló készletekre, a késztermékből befolyt bevételekre. Ráadásul az alapanyag-beszállítók is mozgolódni kezdtek, leginkább a hatvani Agrár-flóra 2004 Szövetkezet, amely 2003-ban 540 millió forintnyi zöldséget szállított az Aranyfácánnak. A termelési és értékesítési szövetkezet (tész) egykori igazgatósági tagja, Lóczi László úgy kalkulál, az Aranyfácán több mint 200 millió forinttal maradt adósuk, s szerinte a cég "szisztematikusan készült a termelők kisemmizésére". Ő így értelmezi, hogy a cég 2003-ban csúcsra futtatta a termelést és persze a felvásárlást is, majd pedig rendre halasztódott a kifizetés. A beszállítók arra is ráálltak, hogy a Józsa Center újabb cége, az Aranyfácán Kereskedőház Rt. fizessen a késztermékeladásból - ám tavaly novemberben ez is bedőlt. Most mindenesetre a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság nyomoz az Agrár-flóra ismeretlen tettes ellen, csalás gyanújával tett feljelentése miatt. Szakértő vizsgálja egyebek között azt a felvetést: vett-e fel hitelt a cég a felvásárolt áru kifizetésére, s ha igen, mire fordította? Illetve hogy a termelőknek fizetségül felajánlott készterméket egyidejűleg felajánlotta-e fedezetként más hitelezőnek? A könyvvizsgáló a 2003-as mérlegben súlyos vagyonvesztést állapított meg (a saját tőke negatívba fordult, mínusz 767 millió forintra), folyamatos fizetésképtelenségről tesz említést, hozzátéve, hogy a beszámoló nem ad valós képet a cég pénzügyi, vagyoni és jövedelmi helyzetéről. A Kerszi Kft. felszámolóbiztosa, Vancsa Mária - aki mindhárom aranyfácános cég felszámolásában eljár - úgy becsüli, a cégek mintegy 2,5 milliárd forint tartozást halmoztak fel. "Vagyona egynek sincs" - válaszolta a hitelezők esélyeit feszegető kérdésre Vancsa.

Nem jutottak messzire az egykori Limpex-cégek állami tulajdonosai sem. A nyíregyházi EKO Konzervipari Kft. a gyárat 2001-ben 2,2 milliárd forintért megszerző Regionális Fejlesztési Holding Rt. kezében dőlt be. Idén márciusban különös megoldást, "reorganizációs célú végelszámolást" ötlöttek ki a tavaly már közel 600 millió forint veszteséget összehozó cég - amely ez év március végéig 1,9 milliárd forint árbevétel mellett 419 millió veszteséget termelt - átmenekítésére. Ennek lényege, hogy az EKO jogutód nélkül megszűnik, ugyanakkor eszközeit valahogy mégis egyben kellene tartani, hogy azokat egy esetleges vevő tovább működtethesse - s ezzel a helyi termelőktől megvásárolhassa az alapanyagot.

Nagyjából ez a feladata a végelszámolást végző Budapest Investment Rt.-nek. Bár az EKO megvételére eddig még nem akadt vállalkozó, a gyár a szezon végéig mindenképpen működik, hiszen a Grenex Kft. és hat tész konzorciuma kibérelte az üvegeskonzerv-gyártó sort. Nemcsak az eljárás különös, hanem az az igyekezet is, amivel az állam a cég segítségére sietett: külön kormányhatározatban vállalt garanciát 1,8 milliárd forintnyi hitelre. Igaz, e nélkül a hitelező Raiffeisen Bank Rt. - amely februárban felmondta a kölcsönöket - megkezdte volna a végrehajtást, azaz a jelzáloggal terhelt ingatlan, eszközök és a készletek értékesítését. Más kérdés, hogy az ágazat magántulajdonos szereplői szerint a garancia kimeríti az EU-ban tiltott állami támogatás fogalmát. A felszámoló Budapest Investmentnél arról számoltak be, hogy az eredetileg mintegy 3 milliárd forint adósságállományból 1 milliárdot már lefaragtak, és a vagyon fedezi a kötelezettségeket.

Nem bízhatnak viszont ebben a Nagyatádi Konzervgyár Kft. hitelezői, akiknek a társaság összesen mintegy 2,6 milliárd forinttal tartozik. Sárközi Árpád felszámolóbiztos úgy nyilatkozott, hogy a tavaly már csak vegetáló cég eszközeit jövő tavasszal akarják eladni. A gyárat ugyanis végül visszaadta az a három egykori állami gazdaság, amely 2001-ben állami stafírunggal és a tetejébe kedvezményes hitellel vehette meg (HVG, 2004. február 14.), így azt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó Agrárgazdasági Vagyonkezelő Rt. menedzselgette. Eszközeit egyelőre a szigetvári konzervgyárat is működtető Schenk és Társa Kft. bérli, a felszámoló pedig a működéshez nem szükséges berendezéseket árusítja. A nagyatádi gyár egyben ugyanis nem volt kelendő, privatizációját hiába hirdették meg tavaly augusztusban.

Nem vonzó befektetési célpont mostanság a konzervipar, hiszen az ágazat tavalyi árbevétele mintegy ötödével csökkent, s a legnagyobb szereplők sem virítanak, a Globus például az első negyedévben 7,1 milliárd árbevétellel 459 millió veszteséget produkált. Bizonyára a Kecskeméti Konzervgyár Rt. sem váltotta be a céget két éve megvásárló Univer reményeit: tavaly veszteséget könyvelt el, és felmerült a cég eladása is. A vevő a tulajdonostárs Schepp József lett volna - aki mellesleg az egykori Limpex vezérigazgatója volt -, ám az üzlet nem jött létre. Schepp viszont alapított egy új céget, amely most bérli az rt gyártósorainak nagy részét - részben tehát saját magától.

VITÉZ F. IBOLYA