Lemerített telep

A korábban beígért szupermodern, "multifunkcionális ipari park" helyett valóságos romhalmazt hagyott hátra a törökbálinti Mechanikai Művek Rt. (MM) ipartelepén a Dicső Gábor nevével fémjelzett, magánszemélyekből - köztük van Dicső kontraxbeli üzlettársa, Gavin M. Susman is - és részben általuk jegyzett amerikai, valamint német cégekből álló befektetőcsoport. A 40 hektárnyi, osztatlan közös tulajdonban lévő területen a kilencvenes évek elején becsődölt Kontrax-birodalom vezérének 1999-es színre lépésével kezdődött a háborúskodás az ottani hetven-nyolcvan társtulajdonos és az elmúlt években sűrűn nevet és tulajdonost váltó Dicső-féle cégformációk között (HVG, 2001. május 12.). A jelek szerint a csatározás azonban már nem tart sokáig. A szakhatóságok közül Érd Város Hivatásos Tűzoltósága ugyanis néhány hete ultimátumot adott a telep ingatlankezelőjének: ha az év végéig nem a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően alakítja ki az úgynevezett tűzivíz-hálózatot, visszavonja a szakhatósági engedélyt, ezt követően pedig - az ipartelep sorsát megpecsételve - az odatelepült cégek működési engedélyének bevonását javasolja a törökbálinti önkormányzatnak. Vörös János, az érdi tűzoltóság parancsnoka a HVG-nek megjegyezte: nem a telep bezárása a céljuk, hiszen tisztában vannak azzal, hogy több száz munkahely szűnne meg, de miután a folyamatosan változó tulajdoni összetételű és vezetésű vagyonkezelő cégtől évek óta nem tudják kicsikarni a tűzvédelmi előírások betartását, nincs több haladék.

A Mechanikai Művek Rt. 97 százalékos részvénycsomagját 1999 végén vette meg a Dicső Gábor által mindössze egy hónapja tulajdonolt társaság, a Finsbury Kft. (amely villámgyorsan gazdát cserélt) az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-től. A javarészt kárpótlási jegyekkel kiegyenlített, 450 millió forintos vételár szerénynek tűnt a Mechanikai Művek 800 milliós jegyzett tőkéjéhez és mintegy 32 hektáros ingatlanához képest. Igaz, a vevő a cég több százmillió forintos adósságának lefaragását és a hozzávetőleg 400 millió forintra becsült környezeti kár felszámolását is ígérte. A tucatnyi társtulajdonost pedig a telkek értéknövekedését eredményező ipari park kialakításával kecsegtette (HVG, 2000. március 18.). Az új tulajdonos azonban nem sokáig bajlódott az MM-mel: a cég 2001-ben végelszámolás, majd 2003-ban felszámolás alá került - hasonlóképpen leányvállalataihoz. Mielőtt azonban az MM bedőlt volna, könyv szerinti értéken 700 millió forintra taksált ingatlanvagyonát több cégáttéten keresztül átpumpálták az MM Ipari Vagyonkezelő Kft. nevű, majd 2002 óta TT Vagyonkezelő és Ingatlanforgalmazó Kft. néven futó cégbe (ez utóbbiban a Dicső famíliából már csak Dicső Beáta képviselteti magát a felügyelőbizottságban, Dicső Gábor pedig már korábban az energiabizniszbe lendült át). Az is hamar kiderült, hogy az ipari parkból sem lesz semmi. A "vagyonkezelő vagyonkezelőjének" - a közművek működtetésére a TT vezetésével ugyanis 2001-ben egy újabb cég, az MM Ingatlanüzemeltető Kft. jött létre - ügyvezetője, Bordás Szilvia a HVG-nek írásban eljuttatott válaszában közölte, hogy az ipari park megépítését a szabályozási terv hiánya akadályozza, amelynek elkészítése viszont a törökbálinti önkormányzat feladata volna. Az önkormányzat ugyanakkor visszadobta a labdát: azért nem tudták elkészíteni a tervet, mert a Dicső-féle cég, illetve annak reinkarnációi évekig képtelenek voltak megegyezni tucatnyi tulajdonostársukkal a terület rendezéséről. A szóban forgó kistulajdonosok még Dicsőék előtt, az állami tulajdonú Mechanikai Művektől vásároltak összesen mintegy 8 hektárt, és szerintük a vagyonkezelő társaság a területrendezést az ő rovásukra hajtotta volna végre.

A helyzet tavaly augusztusban, az ugyancsak az MM területén működött pirotechnikai üzem felrobbanásával vált drámaivá: miután nem volt meg a tűzoltáshoz szükséges víznyomás, ideiglenes megoldásként lajtos kocsikkal és a Fővárosi Vízművek közeli víztároló medencéjéhez rohamtempóban kiépített csatlakozás segítségével oltották a tüzet (HVG, 2004. augusztus 21.). Pedig vízhálózatból, mint kiderült, kettő is van az ingatlanon. Az egyiket (amelyre a tűzoltóság engedélye szól) még az 1950-es években építették, ám időközben úgy elöregedett, hogy elszivárog a víz a lyukakon. A tűzoltóság ezért öt éve abban állapodott meg az akkor még Dicső által irányított MM-mel, hogy a cég új vízhálózatot épít. Erről a véget nem érő egyeztetéseket a tűzoltóság a TT Vagyonkezelővel folytatta, amely a telepen működő cégektől beszedett, egyenként 300 ezer forintnyi hozzájárulásból meg is építette a hálózatot - csakhogy szabálytalanul. A hálózat a tűzoltáshoz szükséges 1,5-6 bar víznyomás helyett csupán 0,2-0,3 barnyit képes produkálni, így annak üzemeltetését az érdi tűzoltóság máig nem hagyta jóvá.

Az egykori ipartelepet mára néhány hektár híján felparcellázták, és négyzetméterenként átlagosan 6-7 ezer forintért eladták. A telekértékesítésből több mint 1 milliárd forintot kaszálhatott a kusza hátterű befektetőcsoport. Ami biztos, hogy ebből mintegy 400 millió forintot az anyacég adósságainak kifizetésére fordítottak, amelynek azonban még így is 40 millió forintos mínusza keletkezett. A parcellázásból befolyt pénzből azért maradt bőven, ami feltehetően az eredeti privatizátorokat gazdagította; az ugyancsak hozzávetőleg 400 millió forintos környezeti kár felszámolására ugyanis nem tettek félre egyetlen fillért sem, ezt a cégbírósági dokumentumok szerint Dicső az anyacég vagyonát megöröklő - immár szintén felszámolás alatt álló - kft-kre testálta. Az írmagnak megmaradt vagyonkezelő a kármentesítést sem tekinti feladatának, mivel - ahogy a cégvezető a HVG kérdésére fogalmazott - "társaságunk nem rendelkezik az ipartelepen környezeti kárral terhelt ingatlannal". Ami a parcellázások befejezése után vélhetően igaz is.

Az értékes, az M1-es, M7-es autópályák, az M0-s körgyűrű, valamint a budaörsi bevásárlóközpontok szomszédságában található törökbálinti ipartelep megmentése ezek után alighanem a kutyaszorítóba került kistulajdonosokra várna. Miután most már nyakukon a kés, az elmúlt hetekben kiizzadták magukból a telek megosztását lehetővé tevő szabályozási tervet, amelyet várhatóan novemberben hagy jóvá az önkormányzat. Ezt követően alig egy hónapjuk marad rá, hogy eleget tegyenek a tűzoltóság előírásainak. Ez nem lesz könnyű. Először el kell számolniuk a TT-vel, hogy átvehessék az új, ám szabálytalan vízvezetéket. Annak helyrepofozása után pedig vagy a Fővárosi Vízműveket kellene meggyőzniük, hogy vállalja annak üzemeltetését, vagy szélsebesen maguknak kellene egy szolgáltatócéget alapítaniuk a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelő hálózat működtetésére. Kérdéses azonban, képesek lesznek-e a "kicsik" dűlőre jutni egymással és a TT-vel, és akár - újabb - milliókat áldozni e célra.

MINK MÁRIA