Vond a tőkét!

"Övék az üzletrész, a legjobb helyen van, gazdálkodjanak vele" - magyarázta egy tévéműsorban a szövetkezeti üzletrészekre vonatkozó kormányzati terveket (HVG, 2005. július 9.) Gráf József. Az agrárminiszter annak apropójából vélte a szövetkezeteknél megtalálni a "legjobb helyet" az üzletrészek számára, hogy a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által bejelentett agrárintézkedések keretében a kormány a korábban az állam által felvásárolt papírokra 49 évre szóló vagyonkezelői joggal kínálta meg a szövetkezeteket. Ha pedig a szövetkezetek olyan anyagi helyzetbe kerülnek, hogy részben vagy egészben meg kívánják vásárolni az üzletrészeket, azt is megtehetik. Az állam nem avatkozik bele a gazdálkodásba, lemond a nyereségről, hogy "azt fejlesztési célokra fordítsák" - mondta Gráf.

Az első pillantásra nagylelkű gesztus mögött azonban vélhetően annak felismerése áll, hogy a kormányzati ígéreteknek és a jogszabályoknak megfelelve nem sikerülhet úrrá lenni azon a problémán, amely a szövetkezeti üzletrészek felvásárlását nyilvánvalóan szavazatgyűjtő akcióként megkezdő Orbán-kormány idején keletkezett. Az e célra alapított állami kft a papírokat 2001-től a külső, majd a nyugdíjas üzletrész-tulajdonosoktól, később a felszámolás, csődeljárás vagy végelszámolás alatt álló szövetkezetekben külső üzletrésszel rendelkezőktől és nyugdíjasoktól, összesen több mint 365 ezer embertől vásárolta fel. Az állam az üzletrészekért fölöttébb nagyvonalúan a kibocsátáskori névértéket fizette ki, összesen 64,5 milliárd forintot, amelynek egy részét a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-től (MFB) kapott hitelből fedezte. Az első két ütemben a végrehajtó az MFB Szövetkezeti Üzletrész-hasznosító Kft.-je volt, a felszámolás, csődeljárás vagy végelszámolás alatt álló szervezetek üzletrészeseitől származó papírokat pedig tovább kellett értékesítenie a szintén MFB-s Casa Kft.-nek. A két céget a kormányváltás után az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) 20 milliárd forintért megvette az MFB-től, majd a Casa ellen 2003 végén megindult a felszámolási eljárás.

Az üzletrészek állami felvásárlásával a jogilag működőnek tekinthető 692 szövetkezetben állami tulajdonba került az üzletrésztőke 54 százaléka. "Épp akkor, amikor gőzerővel megindult a SAPARD-támogatások igénylése, így az üzletrész-felvásárlással ezeket a szövetkezeteket gyakorlatilag kizárták az EU-csatlakozás előtti felkészülést segítő uniós pénzek igényléséből" - magyarázta a HVG-nek Nagy-Huszein Tibor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa, a nevét időközben Szövürre rövidítő állami szövetkezetiüzletrész-hasznosító kft volt ügyvezetője. Az ominózus kormányrendelet ugyanis kizárta a SAPARD-ból azokat a pályázókat, amelyekben az állami tulajdoni vagy szavazati arány meghaladta a 25 százalékot. Ezt a barátságtalan gesztust semlegesítette volna az a 2004 tavaszán született kormányhatározat, amely szerint az állam a szövetkezeteknek, illetve tagjaiknak 40 százalékos kedvezményt ad maximum az üzletrészek névértéket kitevő árára. Ráadásul az így számított vételár felét is visszatarthatnák azok a szövetkezetek, amelyek vállalják, hogy ebből az összegből a következő három évben további üzletrészeket vesznek - azaz összességében 70 százalékos kedvezményt kínált a kormány. "Úgy számoltuk, ha ebben a konstrukcióban minden üzletrészt megvesznek a szövetkezetek az államtól, maximum 9,5 milliárd forint folyna be. Reálisan viszont csupán 2-3 milliárdra lehet számítani" - mondta Nagy-Huszein.

Az üzletrészek eladása akkor is végrehajthatatlan lett volna, ha netán befolyt volna a 9,5 milliárd forint. A Szövürnél ketyeg ugyanis 24,5 milliárd forint MFB-hitel, amiből 15 milliárd forintnyi részre nincs állami garancia. Ráadásul az üzletrészekre az MFB jelzálogot tett. Ha a várható bevétel nem éri el a garanciával nem fedezett hitelhányad értékét, a bank nem veheti le az üzletrészekről a jelzálogot, azaz a kft meg sem kezdheti az eladást. Mint ahogyan vagyonkezelési jogot sem adhat - vélik szakértők.

A HVG úgy tudja, az eladási konstrukcióra az ÁPV javaslatot tett az MFB-nek, amely szerint a 10 milliárd forint kormányzati garancián felül az ÁPV 7 milliárd forintra vállalna kezességet, a maradék mintegy 7,5 milliárdot pedig az MFB-nek kellene leírnia. A vagyonkezelési konstrukció felvillantása azonban alapvetően megváltoztatta a helyzetet, s ha az ügyben születő kormányintézkedés nem tér ki a hitelre, akkor még hosszú viták lehetnek az ÁPV és az MFB között. Márpedig az idő szorít. A Szövürnek ugyanis folyamatosan le kell értékelnie (tavaly például 2,3 milliárd forinttal) a birtokában lévő szövetkezeti üzletrészeket. Ráadásul a 2004-ben 2,9 milliárd forint kiadást jelentő kamattörlesztés után idén októberben meg kell kezdenie a tőketörlesztést is, akkor 2,3 milliárd forinttal, jövő januárban pedig már 10 milliárddal. Közben az a veszély is fenyegeti, hogy nem csupán a piaci veszteségek miatt, hanem az eladási kedvezményről szóló kormányhatározat következtében is le kell értékelnie az üzletrészeket. Mindez együtt pedig már felszámolási helyzetbe hozhatja a céget.

Ám kérdés az is, mi lesz a szövetkezetek vagyonkezelésbe vett papírjaival. A készülő egységes szövetkezeti törvény tervezete szerint azokat az üzletrész-tulajdonosok befektetési részjeggyé alakíthatják, betehetik a közösségi, szociális, egészségügyi célokat szolgáló, fel nem osztható alapba, vagy kedvezményes hitelkonstrukcióval felajánlhatják megvételre a szövetkezetnek. A vagyonkezelésbe kapott papírok nyilván a fel nem osztható vagyonba kerülnek - mondta a HVG-nek Pásztohy András, az agrártárca politikai államtitkára. A befektetési részjegy jogosítványai viszont egyelőre homályosak. Ha ugyanis azok megegyeznének a részjegyéivel - amelynek tulajdonosait a szövetkezetnek ki kell fizetnie, ha papírjaikat eladásra kínálják -, borítékolható, hogy ezen az ágon tőkekivonásra kerülne sor. Szakértők szerint viszont ez a papír is inkább az üzletrészhez hasonlítana - így viszont nem látszik értelme az átcímkézésnek.

Tovább bonyolíthatja a helyzetet, hogy a jelek szerint körülbelül 10 ezer ember jogalap nélkül adta el üzletrészét az államnak, s kapta meg érte a piaci ár sokszorosát - állítja Nagy-Huszein. A felvásárláskor ugyanis alapelv volt, hogy csak az 1992-ben és a korábban is működött szövetkezetek vagyonának nevesítéséből származó üzletrészeket veheti meg az állam. Csakhogy akkor lehetőség volt az egyéni és csoportos kiválásra is, amelynek során a búcsút intők eszközöket vittek magukkal, üzletrészüket pedig bevonta a szövetkezet. Sokszor a korábban egyesített szövetkezetek oldották meg így a szétválást - ezekben az esetekben pedig a jogszabály szerint csak a megmaradó szövetkezet tagjainak volt joguk eladni papírjaikat az államnak.

A szavazatszerző szándék mindenesetre a most meghirdetett üzletrészakcióból is kiviláglik. A vagyonkezelésbe adás mellett ugyanis egy 2006-ra szóló ígérettel a már felszámolt szövetkezetek üzletrészeseinek kárpótlását is meghirdette a kormány, a tervek szerint a névérték 30 százalékának erejéig, amire - bár pontos számok nem léteznek, s aggályosnak tűnik a jogosultság bizonyítása is - 20 milliárd forintot szánna. Egy ilyen törvénytervezet azonban szinte biztosan az Alkotmánybíróságon végzi - mivel csupán a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozna, ennek megfelelően diszkriminatív lenne -, így a választások után még a jelenlegi koalíció esetleges győzelme esetén sem lehetne végrehajtani.

KELEMEN ZOLTÁN