A szövetkezeti üzletrész az 1980-as évek végén, az első tulajdonosireform-kísérletek során keletkezett, amikor a...
A szövetkezeti üzletrész az 1980-as évek végén, az első tulajdonosireform-kísérletek során keletkezett, amikor a szövetkezetek vagyonának egy részét ekként nevesítették a tagok között. Az üzletrészek birtokosai - szemben a gazdasági társaságokéval - a szövetkezetekben nem rendelkeznek tulajdonosi jogosítványokkal, és üzletrészük névértéke nem is jelzi a szövetkezet teljes vagyonából való részesedésüket. A tag kilépése vagy halála esetén az üzletrész értékét nem kell kifizetni, az viszont örökölhető, másra átruházható, azaz külső üzletrésszé válik. Tulajdonosaik ugyanakkor elvileg részesedhetnek a szövetkezet gazdálkodásának eredményéből; mivel azonban erről a tagok döntenek, és az idő múlásával egyre nagyobb lett a külső üzletrészesek aránya, osztalékfizetésre alig akadt példa. 1992-ben azért váltak fontossá az egyes üzletrészek, mert a szövetkezetek vagyonának 80 százalékát a tagok között ebben a formában kellett felosztani és nevesíteni. Az üzletrész-tulajdonosok ekkor kaptak egyszeri lehetőséget arra is, hogy üzletrészüket természetben kikérve egyénileg vagy csoportosan kiválhassanak a szövetkezetből.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
