Alighanem minden idők legmonumentálisabb összejátszásának leleplezésére készült a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), s ha ez nem sikerült is, azért mintegy 2 milliárd forint bírságot szétosztott az elmúlt két hétben az útépítés krémjéhez tartozó cégek között (lásd táblázatunkat). Pedig kapitális fogásnak ígérkezett, amikor a hivatal kartellcsoportja tavaly tavasszal egy helyszíni szemle során iratokat foglalt le egy sor útépítő vállalkozásnál. A fővárosi önkormányzat és az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság (Ukig) 2001-2002 során kiírt közbeszerzési pályázatainak résztvevőit vizsgálták, s összesen 15 céget vettek górcső alá. Felmerült annak gyanúja, hogy az egyes cégek a közbeszerzési pályázatokat megelőzően nemcsak adott útszakaszok munkáit osztották fel egymás között, hanem évekre szólóan az egész piacot. Vagyis egyszerűen megállapodtak abban, hogy adott tendereken ki mekkora munkákhoz juthat. Végül - bizonyítékok híján - a két évben kiírt, összesen csaknem száz közbeszerzési pályázatnak csupán a töredékére (19 fővárosira és hat országosra) sikerült ráhúzni a kartellezés vádját.

HVG

Egy korábbi kartellügyben tartott helyszíni szemle - a szakzsargonban "hajnali rajtaütés" - során talált rá a GVH néhány útépítő cég vezetőinek azon magánjellegű feljegyzéseire, amelyekből összejátszásra, előzetes megegyezésre következtetett. A versenytanács szerint ezekből előre borítékolni lehetett például, ki fogja felújítani az Erzsébet híd budai lehajtóját vagy a Hűvösvölgyi utat, és mely cégek vesznek majd részt a 61-es főút Kaposvárt elkerülő szakaszának építésében. "Nem találtunk a cégek közötti tételes megállapodásokat a munkák felosztásáról - ismerte el a bizonyítékok hiányosságát a HVG-nek Bara Zoltán, az egyik eljáró versenytanácstag, ám hozzátette: - Nincs is szükség írott szerződésre ahhoz, hogy a versenykorlátozás ténye fennállhasson." Kállai Mária, az eljáró versenytanács elnöke puzzle-játékhoz hasonlította a testület munkáját: "Azt kellett összerakni, mennyire kapcsolódtak a munkák elnyeréséhez a megbeszéléseket rögzítő feljegyzések."

Éppen ezek bizonyító erejét vitatják az útépítő cégeket képviselő ügyvédek. A Hídépítő Rt.-t védő Hegymegi-Barakonyi Zoltán például "finoman szólva aggályosnak" tartja a bemutatott papírokat. Mint kifejtette: a Hídépítő egyik igazgatósági (it) tagja feljegyzésének a másolatára - amelyen egymás alatt sorjáznak a közbeszerzésen meghirdetett munkák, mellettük pedig néhány cégnév szerepel - ugyanis utóbb, tisztázatlan körülmények között kerültek fel más kézírással és tollal egyéb feljegyzések, márpedig állítólag éppen ezek utaltak volna a munkák felosztására. A versenytanács szerint találkozókat és megbeszéléseket rögzített a Mélyépítő Kft. egyik it-tagjának a naplója is, ám az illető erről azt állította, csupán magának irkált fel neveket, illetve a saját gondolatait rögzítette.

De mindenekelőtt arról próbálták meggyőzni a vizsgált cégek a versenytanácsot, hogy nincs abban semmi különös, ha a fővállalkozónak jelentkezők a pályázat benyújtása előtt is és utána is tárgyaltak az alvállalkozókkal. "Amikor egy cég benyújtja a pályázatát, felméri, kikre számíthat biztosan, majd amikor megnyeri a tendert, egészen más pozícióból, nyertesként újabb tárgyalásokat kezd a potenciális alvállalkozókkal" - magyarázta Nadray Katalin, a Betonút Szolgáltató és Építő Rt., valamint az Adeptus Mérnöki, Építőipari és Kereskedelmi Rt. közös ügyvédje. "Nem korlátozta, hanem kifejezetten élezte a versenyt, hogy az útépítők folyamatosan konzultáltak" - csatlakozott véleményével Pongrácz Tibor, a Mota-Engil Magyarország Beruházási és Építőipari Rt. ügyvédje, aki szerint a Mota neve például azért szerepelhetett a feljegyzéseken, mert alvállalkozói szolgáltatásait "felajánlotta fűnek-fának", csakhogy szabad kapacitásait megpróbálja minél jobban kihasználni. Sőt az eljárás alá vont útépítők védői egészen odáig elmentek, hogy a közbeszerzési törvény 2001-2002-ben hatályos passzusát vonták "felelősségre" a "szükséges együttműködésért". Az érintett jogszabály ugyanis előírta, hogy a pályázatban meg kell nevezni azokat az alvállalkozókat, akiket a közbeszerzés értékének 10 százalékát meghaladó mértékben igénybe kívánt venni egy cég. "Ha tehát eleget tettek a társaságok a közbeszerzési törvény előírásának, megsértették a versenytörvényt?" - tette fel a kérdést a tárgyaláson egymás után több védő is.

Vélhetően még ennél az érvnél is kevésbé állta meg a helyét a versenytanács szemében az a magyarázat, hogy az útépítő cégek vezetői nem is alvállalkozói tárgyalások végett jöttek össze, hanem esetleg névnapozni, és csak mellesleg kerülhettek szóba az aktuális útépítési munkák. "Ezek az emberek együtt jártak iskolába, együtt dolgoztak évtizedeken át, érthető, hogy összejárnak" - szólt az egyik érintett cég ügyvédjének válasza arra a kérdésre, miért hívta meg a Strabag Építő Rt. 2002-ben a 4-es út Hajdúszoboszlót elkerülő szakaszának építésével kapcsolatos megbeszélésre az egy cégcsoporthoz tartozó Egút Egri Útépítő Rt. és a Debreceni Magas-, Mély- és Útépítő Rt. (Debmút) képviselőit is, holott köztudott, hogy a két leányvállalat nem vállalkozik egymás területén.

Végül a fővárosi útépítésekben részt vevők közül hárman is (köztük a Vegyépszer Építő és Szerelő Rt.) megúszták a büntetést, és a Városháza összesen 44 pályázatából csak 19 esetében állapított meg jogsértést a versenytanács, azzal, hogy ezek közül hét projekt - ahogy Kállai Mária fogalmazott a határozathozatalkor - "nem produkálta azt az eredményt, amit neki szántak". Ez azonban nem számít enyhítő körülménynek, hiszen a versenytörvény a végeredményre való tekintet nélkül tilt minden olyan megállapodást, amely versenykorlátozó hatású lehet. Így a bírság kiszabásánál nem csupán a jogsértőnek talált projektek 5,8 milliárd forintos összértékét, hanem az összes pályázat 11,6 milliárdját vették alapul.

Az országos kartellgyanúban viszont olyannyira hajthatatlannak bizonyult a GVH minden felsorakoztatott érvvel szemben, hogy a múlt csütörtöki tárgyalást követően kevesebb mint egy óra alatt meghozta a határozatát. Holott a tanácskozáson még az egyes projektek értéke is kérdéses volt, márpedig a kiszabott bírságok kiszámításának az alapja a cégek árbevételének az a része, amit fő- vagy alvállalkozóként a pályázatokon megszerzett munkákból elértek. Végül összesen 13,7 milliárd forint értékű pályázatot talált a GVH jogsértőnek. Annyi bizonyos, hogy alapvetően nem rengeti majd meg az útépítőket a cégenként 7,2 millió és 335,7 millió forint között mozgó bírság összege, hiszen az egyetlen társaság esetében sem közelíti meg a törvény szerint kiszabható maximumot, azaz az éves árbevétel 10 százalékát. Bár az is tény, hogy a jogsértőnek bizonyuló pályázatok értéke jóval magasabb is lehetett volna, ha egyik-másik esetben korábban kezd el vizsgálódni a versenytanács. A 4-es főút Hajdúszoboszlót elkerülő, valamint a 33-as út Debrecen és Füzesabony közötti szakaszának építésére 2001-ben kiírt pályázatot ugyanis eredetileg nem találták gyanúsnak, és mire ezek az ügyek bekerültek volna a vizsgálatba, már el is évültek.

Az elmarasztalt cégek mindazonáltal vitatják a jogsértést, és borítékolhatóan jogorvoslatot kérnek majd a bíróságon. Hogy milyen esélyeik vannak, azt csak találgatni lehet, hiszen az ugyancsak közvetett bizonyítékokon alapuló tavalyi sztrádakartell (HVG, 2004. július 31.) esetében az érdemi tárgyalás még meg sem kezdődött. A GVH akkor ugyancsak az egyik cég it-tagjának határidőnaplójában lelt feljegyzésekre alapozva öt sztrádaépítőre szabott ki csúcsbírságot - összesen több mint 7 milliárd forintot - azért, mert 60 kilométernyi autópálya 128 milliárd forint értékű munkálatait felosztották egymás között. (A mostani szereplők közül öt - a Betonút Rt., az Egút Rt., a Debmút Rt., a Hídépítő Rt. és a Strabag Rt. - a tavalyi sztrádakartellügyben is érintett volt.) Más kérdés, hogy ebből máig nem látott egy petákot sem a versenyhivatal, mivel a cégek megtámadták a határozatot, egyúttal kérték a bírság megfizetésének felfüggesztését a jogerős bírósági ítéletig. Az ügyvédek egyebek között azzal érvelnek mindkét ügyben, hogy az EU-ban, ha csak közvetett bizonyítékokkal tud előrukkolni a versenyhivatal, gazdasági adatokkal kell bizonyítania, hogy a kartell résztvevői nem a versenyhelyzetben megszokott módon viselkedtek. Ilyet pedig szerintük nem prezentált a GVH.

G. TÓTH ILDA, VITÉZ F. IBOLYA