Bombabiztos, de legalábbis egy esetleges kormányváltás esetén is megálló új privatizációs pályázatot ácsolt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Rt. (BA) 75 százalék mínusz 1 szavazatnyi részvénycsomagjának eladására, egyben a vagyonkezelési jog 75 évre történő átengedésére. Az állami tulajdonos az ügyletnek immár másodszor kénytelen nekifutni, az előző tendert ugyanis - amelyre minden várakozást felülmúló, 390 milliárd forintos árajánlat is érkezett - október 20-án vissza kellett vonnia, miután az elcsúszott egy banánhéjon. A bíróság érvénytelenítette a kiírást, mivel arról az ÁPV nem tájékoztatta a törvényben előírt módon a BA dolgozóit (HVG, 2005. október 1.). A kínos bakit megelőzendő ezúttal nyolc napon át egyeztetett az ÁPV a dolgozókkal, és az új kiírás már foglalkozik a munkavállalók követeléseivel is, ám végül egészen más, ennél súlyosabb tételek épültek be a pályázatba. "Állami kockázati esemény" esetére néhány vaskos garancia került a feltételek közé - úgy tudni, az elbizonytalanodott befektetők kérésére.

Nagyon is komolyan vette a jelek szerint a Gyurcsány-kabinet a BA-privatizációt kezdettől ellenző Fidesz-MPSZ megnyilatkozásait, amelyekben nem hagytak kétséget afelől, hogy kormányzati pozícióba kerülve azon munkálkodnának, hogyan lehet visszavenni a térség legdinamikusabban fejlődő - a ferihegyi utasforgalom tavaly csaknem 30 százalékkal, 6,5 millió fősre nőtt, az adózás előtti eredmény pedig 12 milliárd forintra - repülőterének az üzemeltetését. A kormány mindenesetre a BA privatizációjáról szóló júniusi, mindössze ötpontos határozatához most még hatot toldott. Például azt, hogy ha a BA vagyonkezelői joga csorbát szenvedne eszközei vagy részvényei kisajátítása, államosítása okán, esetleg jogszabályváltozás miatt, a vevőnek visszajár a vételár és ezen felül a "tranzakciós dokumentumokban meghatározandó" megtérülési rátával számított összeg. Eddig ilyen kitétel nem szerepelt, jóllehet precedens már akadt, hiszen a Fidesz-érában éppen egy miniszteri rendelettel fosztották meg a Ferihegyi Utasterminál-fejlesztő és Hasznosító Kft.-t - s ezzel a 2B terminált fejlesztő kanadai befektetőt - a Ferihegyi repülőtér üzemeltetési jogától (HVG, 2002. január 12.). Más kérdés, hogy a helyzetet a mostani kormány sem reparálta, választottbírósági ítéletre vár az ügy.

Ugyancsak kártalanítás jár akkor, ha az üzemeltető fő bevételi forrását jelentő, a légitársaságok által fizetett repülőtér- használati díjakat erőszakolná meg a kormányzat. E díjakat egyébként jelenleg a BA maga állapítja meg, a légi közlekedésről szóló törvény július óta hatályos módosítása után azonban a gazdasági és a pénzügyminiszter közös rendeletével kellene szabályozni. Igaz, a rendeletalkotással nem kapkodtak az érintettek, az eredetileg szeptemberi rendeletalkotási határidőhöz képest még mindig csak a közigazgatási egyeztetésnél tart az ügy. Ezzel hárították el a gazdasági tárcánál a HVG kérdését, miként is teljesül az ÁPV elvárása a díjak csökkentéséről.

Az ÁPV-re ezúttal a lebonyolító szerepe maradt. Bár múlt pénteki közleményében tudatta, hogy döntött az új pályázat kiírásáról, a privatizáció minden lényeges elemét a már említett határozatban rögzítette a kormány. Így azt is, hogy zártkörű legyen a tender, és hogy arra név szerint a brit BAA International Holdings Ltd., a dán Copenhagen Airports A/S, a német Fraport AG Frankfurt Airport Services Worldwide, a szintén német Hochtief Airport GmbH és Hochtief Airport Capital GmbH, valamint az ausztrál Macquarie Airports Holdings (Bermuda) Ltd. kapjon meghívót. Vagyis az az öt jelentkező, amelyik a lefújt tenderen a referenciája, fejlesztési terve és árajánlata alapján a rövid listára került. Bármennyire logikusnak látszik az egyszer már kiválasztott csapat felkérése ajánlattételre, meglehet, hogy az első körben kiesett négy befektető valamelyike méltánytalannak tartja az eljárást. Zártkörű pályázatra ugyanis a privatizációs törvény szerint csak kivételesen kerülhet sor, az ÁPV versenyeztetési szabályzata pedig akkor engedi meg ezt az eljárást, ha az állami vagyon "jellege, jelentősége", valamint annak "leghatékonyabb hasznosításával kapcsolatos feladatok megoldása" indokolja előre meghatározott befektetők meghívását.

Kivételes is a helyzet az állami tulajdonos szempontjából. A remélt rekordbevételt ugyanis még az idén a büdzsében akarják látni, ráadásul a késlekedés ronthatja a ferihegyi esélyeket, mivel a régió más repülőterei - például a pozsonyi - is eladósorba kerültek. A nagy sietségre jellemző, hogy az ÁPV külön ukázba kapta, hogy a pályázati kiírás megküldésétől számított - általában szokásos - harminc napnál rövidebb határidőt szabjon meg az ajánlatok beadására. Így a pályázóknak november 14-éig kell ajánlatot tenniük, vagyis ha minden jól megy, az eredeti menetrendtől mindössze 12 nappal maradna el az ÁPV az új forgatókönyv szerint. A kérdés akkor már csak az: tartják-e meseszerű ajánlataikat a befektetők? A félbemaradt tranzakcióban esély volt a 390 milliárd forint feltornázására is, minthogy a kiírás szerint a vevőjelöltek nem mehettek volna az első körben megajánlott vételár alá, most azonban elölről kezdődhet a licit.

Aligha javít a pozíción az, hogy a pályázatokban a dolgozók követeléseivel is foglalkozniuk kell a befektetőknek. A vevőnek kötelezettséget kell vállalnia egyebek között arra, hogy a hároméves kollektív szerződést annak lejártáig nem mondja fel, ezalatt nem csökkenti a béren kívüli juttatásokat, és mindez érvényes marad az esetleg kiszervezett dolgozókra is. Ezenfelül értékelési szempont lesz a létszámra vonatkozó terv és például a munkavállalói részvényprogram. "Ennél konkrétabb foglalkoztatási garanciát vártunk" - indokolta a HVG-nek Csorba Attila, a Légiközlekedési Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke, miért nem állapodtak meg az ÁPV-vel a kiírást megelőző egyeztetések során. Bár az egyik, neve elhallgatását kérő főprivatizátor szerint leginkább azon bukott meg az egyezség, hogy az eddig is ügyesen manőverező repülőtéri szakszervezetek - amelyek szeptemberben már 1,3 milliárd forintot sajtoltak ki bér és azon felüli juttatások formájában az ÁPV-ből (HVG, 2005. szeptember 17.) - a dolgozók egyéves jövedelmének megfelelő bónuszt kértek. A 12 milliárd forintra becsülhető tétel mellett továbbra sem mondtak le a dolgozói részvényszerzésről, bár Palkovics Imre, a helyi szakszervezeteknek besegítő Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke ezúttal már csak 10 százalékos követelésről beszélt a HVG-nek. "Megkérhetik az árát azok, akik a bizonytalanságba ugranak" - érvelt Palkovics. A sztrájk lehetősége mindenesetre a szakszervezetek kezében van. Lapzártánkkor még csak a követeléseik jogi véleményeztetésénél tartottak.

VITÉZ F. IBOLYA