Véglegesen csődöt jelentett a Jukosz

A csőd bejelentését a cég hitelezői szorgalmazták, akik július 25-ei gyűlésükön döntöttek úgy, szerintük kivitelezhetetlen a Jukosz megmentését szolgáló terv, és ezért elkerülhetetlen a gazdasági bűncselekmények miatt nyolcéves börtönbüntetését töltő Mihail Hodorkovszkij nevével fémjelzett magánvállalat felszámolása.

A hivatalos adatok szerint az orosz bíróságok által 27 milliárd dolláros büntetéssel és adóhátralékkal sújtott Jukosz 491 milliárd rubellel (1 rubel = 7,50 HUF) tartozik hitelezőinek. A vállalat élére kinevezett csődbiztos, Eduard Rebgun által kért szakvélemény szerint a Jukosz összes tulajdona legfeljebb 581 milliárd rubelt ér, s az összes aktívum eladása, majd a még le nem rótt adóhátralék kifizetése után legfeljebb 417 milliárd rubel marad, ami nem elégséges a hitelezői igények kielégítésére.

A Jukosz menedzsmentje szerint a cég 750-1200 milliárd rubelt ér, ám a bíróság ezt a véleményt megalapozatlannak minősítette. A Jukoszt ugyan 2004 végén megfosztották legnagyobb kitermelő vállalatától, a Juganszknyeftyegaztól, a cég változatlanul jelentős termelési kapacitásokkal rendelkezik: a vállalat tulajdonában van a Szamaranyefytegaz és a Tomszknyefty, illetve öt jelentős oroszországi olajfinomító. Moszkvai értesülések szerint a színfalak mögött komoly harc folyik a nagy értékű cégek megszerzéséért, ám valós eséllyel csak az állami tulajdonban lévő olajipari cégek, illetve a Kremlhez közel álló magánvállalatok pályáznak a Jukosz-hagyatékra.

A szovjet időkben komoly gondokkal küszködő, Hodorkovszkij által rendbe tett Jukosz újabb nehézségei 2003 nyarán kezdődtek, amikor a hatóságok őrizetbe vették a vállalat moszkvai vezetőit. Hodorkovszkijjt - aki elmenekülhetett volna a letartóztatás elől – 2003 végén tartóztatták le, és tavaly ítélték nyolcéves börtönbüntetésre. Bár a Jukosz – hasonlóan a többi orosz olajipari vállalathoz – minden bizonnyal valóban követett el szabálytalanságokat, a Hodorkovszkij elleni fellépés hátterében minden bizonnyal elsősorban politikai és gazdasági megfontolások álltak. A többi orosz oligarchával ellentétben ugyanis Hodorkovszkijnak komoly politikai szándékai voltak, s ezért Vlagyimir Putyin orosz államfő számára is veszélyessé vált az akkorra már komoly parlamenti befolyást szerzett Jukosz-vezér.

A Jukosz elleni fellépésben ugyancsak szerepet játszott az, hogy Hodorkovszkij – a Kreml akarata ellenére – magántulajdonban lévő olajvezetéket akart építeni az egyik fő fogyasztó, Kína felé. Oroszországban még jelenleg is állami monopóliumnak számít a csővezeték-építés, így Hodorkovszkij a gazdasági fronton is szembe fordult az orosz politikai elit akaratával.

Németh András / MOSZKVA