Kis magyar kapitalizmus, avagy a hiányzó tisztesség

Úgy tűnik

Porcelángyár Magyarországon. Törékeny vállalkozói környezet © hvg.hu

, nálunk a kapitalizmus sem úgy működik, mint máshol; hiányzik a „bizalom infrastruktúrája”, amely e társadalmi berendezkedés alapjául szolgál. Legalábbis ezt állítja Szalai Ákos, a Corvinus Egyetem, és Szepesi Balázs, a Rajk és Széchenyi szakkollégiumok oktatója a Kommentár című közéleti és kulturális folyóiratban megjelent, a magyar kapitalizmus állapotáról szóló jelentéstervezetében, amely egyben egy nagyobb, átfogó tanulmány előzetese is.

A magyar viszonyok pontos feltérképezése nélkül semmilyen, a legújabb trendeknek megfelelő importált megoldás nem lehet sikeres – véli a cikk két közgazdász szerzője. Ahhoz, hogy nálunk is ki lehessen alakítani a nyugati országokhoz hasonlóan sikeres, kulturális és szellemi fejlődést és anyagi jólétet hozó, értékteremtő társadalmi formát, először meg kell értenünk, milyen is a magyar kapitalizmus.

A megfelelő gazdasági diagnózis felállításához azonban nem elégséges a hagyományos gazdasági mutatókra (GDP, infláció, munkanélküliség, államháztartási hiány, folyó fizetési mérleg hiánya) támaszkodni, ezek többsége ugyanis elsősorban a múlt eredményeit, hibáit jelzik vissza, és nem mutatják meg az intézményi rendszer állapotát, vélik a szerzők. „Jó gazdasági mutatókat időlegesen lehet kreálni, de ezek jól működő intézményrendszer nélkül csak rövid távon maradhatnak fenn” – mondta el a hvg.hu-nak Szalai Ákos.

A magyar kapitalizmusról még sok mindent nem tudunk – állítja a két szerző. Az viszont az eddigi kutatási eredményekből és a naponta hallott történetek alapján sejthető, hogy Magyarországon a kapitalizmus értékeihez hű, tisztességes gyarapodást sok tényező gátolja: hiányzik az emberek hite, az üzleti partnerekbe vetett bizalom, az állam pedig általában inkább kerékkötője, semmint támogatója a vállalkozásoknak.

A szerzők által az esszében leírt úgynevezett jó kapitalizmus lényege pedig éppen az „együttműködés szabadsága” lenne, amelyről csak akkor beszélhetünk, ha a bizalom infrastruktúrája erős. Vagyis, ha például az üzleti partnerünk állja a szavát, ha határidőre és a megadott áron szolgáltat, ha betartja a fizetési feltételeket, ha az állami szabályozás stabil és átlátható, ha lehet hosszú távra tervezni. Ám mindez – amit talán úgy foglalhatnánk össze, hogy él a tisztesség – egyelőre nem jellemző Magyarországra.

Kutatás, közjó, kapitalizmus

A két éve alakult Közjó és Kapitalizmus Intézet Jelentés a magyarországi kapitalizmusról címmel olyan átfogó elemzés elkészítésébe fogott, amely várhatóan ősszel készül el.  Arra szeretnének választ találni, hogyan lehetne úgy megváltoztatni a magyar gazdaságpolitikát, szabályozást, hogy középtávon már tartósan sikeres, jó kapitalizmus keretei között élhessünk Magyarországon is.

A szerzők úgy vélik, az emberek nem hisznek az értékteremtő vállalkozásban, az üzleti bizalom erősen kapcsolatfüggő, az állami intézmények lomhák, drágák és részrehajlóak. A gyors meggazdagodás látványos sikertörténetei sokszor az állami jövedelmek, privilégiumok megszerzésére vagy tudatlan és ártatlan emberek becsapására, esetleg véletlen szerencsére épülnek. Emiatt viszont a vállalkozást, a gyarapodást az ügyeskedésre alapuló érvényesüléssel azonosítja a társadalom, és gyanakodva tekint rá. A többre vágyó emberek pedig a szorgos értékteremtő munka, a megtakarítás, az innováció, az együttműködés helyett a kapcsolatokban, az ügyességben és a szerencsében bíznak, ezekre építik üzleti vállalkozásaikat.

Az üzleti együttműködést gyakran akadályozza a gyanakvás, az új üzleti kapcsolat kiépítése pedig lassú és drága, ezért ritka. Gyakori, hogy a vállalkozások kényszerhelyzetben vannak: egyrészt a (például beszállítói) szerződések sokszor a jobb pozícióban lévők erőfölényére épülnek, másrészt jogintézményeink működési hibái és hiányosságai miatt gyakran a szerződés betartatását is nehezebben érik el a kisebb vállalkozások. A rendőrség, a bíróság a kisebb tranzakciókkal képtelen érdemben foglalkozni, a jogérvényesítés pedig nagyobb ügyekben is lassú és nehezen kiszámítható.

A szerzők szerint abból látható, hogy Magyarországon rossz kapitalizmus alakult ki, hogy úgy tűnik, sok tehetséges ember nem a – kapitalizmusra jellemző – kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeit keresi, hanem inkább az ügyeskedést, a járadékvadászatot találja kifizetődőnek (amikor valaki a nagyobb haszon reményében inkább politikai privilégiumok szerzésére és piaci erőfölény kiépítésére alapozza tevékenységét), és ezért nem fog vállalkozásba. Ugyanakkor a társadalom többsége az államtól vár segítséget, amit a politikusok szívesen meg is lovagolnak a szavazatszerzés reményében. A legtöbb értelmiségi pedig a felvilágosult szabályozó és gondoskodó intézmények kiterjesztésében bízik.

A magyar társadalom bizalmi viszonyai nem olyan erősek, mint szeretnénk: a környező országokhoz hasonlóan Dél-Európa szintjén mozognak – fejtette ki Szalai Ákos. A két közgazdász által felvázolt program viszont abból indul ki, hogy a bizalom hosszú távon megteremthető  és ebben segíthetnek különböző társadalmi intézmények vagy maga az állam is. Utóbbi ugyanis az állami, jogi intézményekkel (például a tulajdon védelmével, a szerződések kikényszerítésével) erősítheti a bizalom infrastruktúráját, igaz, nem az intézményrendszer jelenlegi formájában.

Szabó Zsuzsanna