Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Még a köztársasági elnök is a Nap felívelő pályájáról, meg reményteli nyugalomról beszélt újévi köszöntőjében. Az ember mindig reménykedik, hogy a dolgok megváltoznak, jobbra fordulnak, különösen, ha nagyon akarjuk. A válságból is ki fogunk lábalni, úgy kiváltképpen, ha hiszünk ebben. Hiszen ez a dolgok természete: gazdasági ciklusok jönnek és mennek. Egyszer fent vagyunk, másszor lent. Most nagyon lent vagyunk, azaz – hacsak meg nem változik a gazdaság történelmi távlatokban regisztrált természete – akkor most már a felfelé haladás következik. Az akaraton és szorgos munkán kívül türelem, ha úgy tetszik, reményteli nyugalom kell hozzá. De lehet, hogy sok türelem.
1. Vagyonvesztés, szegényedés
Ha valaki figyelmesen olvasta a gazdasági életről szóló elmúlt hónapokban született híradásokat, tudhatja, hogy Magyarország külkereskedelmi mérlege igen jelentős pozitívumot mutatott az év vége felé. És ennek elsődleges oka, hogy a belső kereslet igen jelentős csökkenése miatt az import jobban esett, mint ez export. Ebből két dolog következik: egyrészt a magyar gazdaság számára meghatározó exportpiacokon bajok vannak, másrészt idehaza sem a cégek, sem a fogyasztók nem akarnak költekezni.
Igazából nem is tudnak, mert a szabadon elkölthető jövedelmek drasztikusan csökkentek, hitelhez jutni pedig nehéz, ráadásul a további eladósodás most egyáltalán nem vonzó. Sok helyütt csökkentették a fizetéseket, vagy elbocsátásokba kezdtek. Ehhez társult, hogy az adósságok, különösen a devizahitelek igen nagy terhet róttak az adósokra, ami megviselte a családi kasszákat. A szegényedés az elmúlt évben mind a lakosság, mind pedig a foglalkoztatás igen jelentős hányadáról gondoskodó kis- és közepes vállalatoknál is nyilvánvaló volt. Utóbbi annak a rémét is előre vetíti, hogy a lakosság szegényedési folyamata ott, ahol a háttérben nincsenek nagy tartalékok vagy garanciák, tovább folytatódhat.
Felültünk a fogyasztás csábításának. Fizetjük az árát © Müller Judit |
A munkanélküliségtől a fogyasztói hozzáálláson át a bizonytalan hitepiacokig (Oldaltörés)
2. A munkanélküliség növekszik
A válság hatására a vállalatok kénytelenek voltak csökkenteni kapacitásaikat, ami értelemszerűen elbocsátásokkal is járt. Mivel az állam ezzel egy időben kényszerült csökkenteni méretét, a munkanélküliség további utánpótlást kapott. A világ nagy részén alkalmazott anticiklikus gazdaságpolitika miatt az állami beruházások képesek voltak mérsékelni a munkanélküliség gyors növekedését, nálunk azonban a költségvetési hiány csökkentése nem tette lehetővé ezeket az akciókat annak ellenére, hogy a foglalkoztatás növelése kulcskérdés Magyarország boldogulásában. A versenyszektor és az állami szféra versengő leépülése hatványozottan nehézzé tette a munkaerőpiac stabilizálását, ami önmagában is nagy eredmény volna 2010-ben. A foglalkoztatás általános színvonalának növekedése pedig egyenesen heroikus teljesítményt jelentene.
3. Megváltozott a fogyasztók hozzáállása
A jövedelmek csökkenése, illetve a fogyasztók félelme attól, hogy a jövedelmük a tavalyihoz hasonló mértékben csökkenni fog, például azáltal, hogy elveszíthetik az állásukat, rövid idő alatt jelentős változásokat okoztak a fogyasztói szokásokban. Az amúgy is nagyon árérzékeny magyar piacon előbb a megvásárolt termékek mennyiségét fogták vissza a fogyasztók, majd elkezdődött a kevésbé költséges árukra való átállás. Ez pedig összességében a forgalom csökkenését eredményezi.
4. A bizonytalanság megmarad a hitelpiacokon
Nem csak arról van szó, hogy a jelenlegi helyzetben az emberek már nem szívesen vesznek fel hitelt, a bankok pedig csak kemény feltételekkel adnak kölcsön. A hitelválság nyomása a világgazdaságban még egyáltalán nem tűnt el. A válságot generáló okok nem szűntek meg. A kormányok a világ fejlett országaiban megmentették ugyan a financiális szektort, hogy a pénzintézeti bukások ne rántsák magukkal az egész gazdaságot, de a világ durván egy évi GDP-je ment veszendőbe. A banki termékekkel folytatott kereskedelem átláthatatlan rendszere sem változott meg, s a befektetések várható hozamát illetően ezután is jobbára matematikai formulákat pörgető szuperkomputerekre kell hagyatkoznunk, miközben a mérgező papírok sorsáról elég keveset tudhatunk. A bizalmatlanság a transzparencia javulásáig és a keményebb nemzetközi pénzügyi felügyelet kialakításáig kísérteni fog nemcsak bankok és hitelezők, hanem bankok és bankok, valamint kormányok és bankok között is. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy nem fog visszatérni a hitelbőség.
A válságkezelés árától a választásokon át a korrupcióig (Oldaltörés)
5. A válságkezelés visszaüt
Egy sor országban, köztük uniós tagállamokban a válságkezelés során hatalmas összegeket költöttek el gazdaságélénkítésre, aminek az árát meg kell fizetni. A költségvetési hiányok sokfelé hatalmasra duzzadtak, néhol igen magasra kúszott az államadósság GDP-hez mért aránya. Ez pedig költségvetési válsággal fenyeget még az olyan erős országokban is, mint például Nagy-Britannia vagy Olaszország, a kisebb gazdaságokról, például Írországról vagy Görögországról nem is beszélve. Az uniós piac egyensúlyi bizonytalanságai pedig közvetlenül érintenek bennünket, hiszen ezer szállal kötődünk a térséghez.
6. Nem hoznak enyhülést a választások
Sokan abban reménykednek, hogy a választások kurzusváltást eredményeznek, ez pedig stabilabb gazdaságpolitikához, s fellendüléshez vezet. Csakhogy Magyarország a nemzetközi pénzügyi szervezetek köldökzsinórján függ. Még ha a hiánycél lazítására engedélyt kap is az új kormány, akkora mozgástere nem lesz, hogy a gazdasági körülményekben jelentősen érzékelhető változásokat teremtsen. Aligha várható ugyanis, hogy rövid távú előnyökért kockára tegyék a frissen megszerzett hatalmukat egy új „száznapos programmal”, bárminek is nevezzék majd, s eközben szembeszálljanak az ország pénzügyi biztonságáért szavatoló nagy nemzetközi szervezetekkel. Ezért nem lesznek nagy munkahelyteremtő állami beruházások, nem lesz a munkanélküliséget gyorsan csökkentő tömeges állami munkaerő-felvétel, nem lesz új, államilag támogatott gáláns lakásfinanszírozási program, és elmarad a többi jóléti intézkedés, ahogy valószínűtlen a belső kereslet erőteljes élénkítése is. Persze lehet, hogy az egészet rákenik majd az elődeikre, de ez aligha vigasztalhat bárkit is, aki fellendülésre vágyik végre már.
7. A sötétség lassan oszlik
A köztársasági elnök újévi beszéde már szóba került a bevezetőben, hát zárjuk egy másik utalással. Sólyom László felhívta a figyelmet a tűrhetetlen korrupcióra és az oktatásügy fontosságára is. A válság elleni stratégiai küzdelemnek ezek igen fontos harcterei. Sajnos 2010-ben még nem várhatjuk, hogy a korrupció egy csapásra eltűnjön, s azt sem lehet remélni, hogy az oktatás alkalmazkodóképessége jelentősen megjavul, s képes lesz a munkaerő-piaci igényeket jól kiszolgálni, ahelyett, hogy a feszültségek egyik fő újratermelője maradna.
MZ
