Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
A magánnyugdíjpénztárak megcsapolását a kormánypárti politikusok azzal indokolták, hogy működésük drága, kevés a hozamuk, s csak a pénztárak menedzsmentje jár jól a jelenlegi rendszerben. Az érvelés sántítani látszik, de legalábbis homályos. A pénzre azonban, amelyet ezekkel az érvekkel szabadítanak fel, a büdzsének nélkülözhetetlen szüksége van.
A parlament előtt fekvő költségvetési tervezet egyik sarokpontja a magánnyugdíjpénztári befizetések jövő év végéig tartó átterelése az állami tb-rendszerbe. Ez 2011-ben 360 milliárd forint többletbevételt eredményez. Sőt, a költségvetés készítői már azzal is számoltak, hogy e felett a felhalmozott pénztári vagyonból további 540 milliárd forint is a büdzsé kiegyensúlyozását szolgálja majd.
A magánnyugdíjpénztári pénzek megcsapolását azonban nem a költségvetési igényekkel indokolták a kormánypárti politikusok, hanem éppen a nyugdíjmegtakarítások megmentésének szükségességével. A magánnyugdíjpénztárak jelenleg rendkívül magas működési költségek mellett is kockázatosabban és pazarlóbban működnek, mint az állami intézményrendszer – állították a Fidesz vezérszónokai a magán-nyugdíjpénztári befizetésekről és a költségvetési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános parlamenti vitájában. Szatmáry Kristóf szerint a magánnyugdíjpénztáraknak akkor lenne létjogosultságuk, ha az állami nyugdíjrendszernél magasabb éves hozamot tudnának garantálni, az intézetek ezzel szemben összességében mindössze 1 százalék alatti hozamot tudnak felmutatni az elmúlt 12 évről.
Selmeczi Gabriella szerint pedig a jelenlegi rendszerből kizárólag a magánnyugdíjpénztárak szűk vezetősége profitál, míg a 3,2 millió tag rosszabbul jár, mintha az állami nyugdíjrendszerbe utalná a járulékát, ezért a jövőben meg kell teremteni annak a törvényes lehetőségét, hogy az átlépni kívánók veszteségek nélkül térhessenek vissza az állami rendszerbe. A fideszes képviselő azt is hangsúlyozta, hogy a magánnyugdíjpénztárak a befizetések 5 százalékát működési költségként, további 0,8 százalékát pedig vagyonkezelői díjként számolják el, így a pénztártagoktól évente összesen mintegy 40 milliárd forintot vonnak el.
Ezekkel az érvekkel azonban mintha nem volna minden rendben. A magánnyugdíjpénztárak hozamát először is nem lehet közvetlenül összevetni az állami ellátás hozamával, ugyanis utóbbinak nincs ilyenje, hiszen az elosztó-kirovó rendszerben a folyó befizetéseket azonnal az ellátások fedezésére fordítják. Később ezért az érvek módosultak, s már az állampapírhozamokkal vetették össze a magánnyugdíjpénztárak eredményeit, azt állítva, hogy utóbbiak rosszabbul szerepeltek. Arról azonban, hogy állampapírhozamok milyen viszonyban vannak az állami tb-ellátással, semmiféle szó nem esett. Nyilván elég nehezen lehetne kimutatni, hogy a nyugdíjpénztári tagok magánbefektetései által növekvő állampapír-vásárlás hogyan javította volna a büdzsé helyzetét, s ezen keresztül hogyan javította volna a nyugellátások minőségét általában és az egyes emberek esetében, akiknek névre szóló számláik vannak a magánnyugdíjpénztárakban. (Mellesleg a magánnyugdíjpénztárak nagy állampapír-vásárlóknak számítottak eddig is.) Ha mégis össze szeretnénk hasonlítani az almát a körtével, akkor tény, hogy a magánnyugdíjpénztárak még a válság okozta igen jelentős visszaeséssel együtt is reálhozamot értek el az elmúlt 12 évben, a harminc különböző portfolió 1 és 3 százalék közötti hozamot mutatott ki. Ezeket az állami nyugdíjrendszer kifizetéseihez mérve kiderül, hogy a magánnyugdíjpénztárak szerepeltek jobban.
A magánnyugdíjpénztárak elleni érvelés másik alaptétele a túlságosan drága működésükről szólt. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) nemrégiben felmérte a nyugdíjpénztári tagok díjterhelését. Míg Selmeczi Gabriella szerint ez (a fentiek szerint) összesen 5,8 százalék (a befizetésekre vetítve), addig a PSZÁF tanulmánya a következő összefoglaló megállapítást tette:: „Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összességében elmondható, hogy az összes nyugdíjpénztári vagyon átlagos díjterhelése fokozatosan és folyamatosan csökkent: 2009-ben egységnyi pénztári vagyonra esően a magánnyugdíjpénztárak átlagában 1,12%-os, az önkéntes nyugdíjpénztárak átlagában pedig 0,97%-os volt.”
A felmérés (amelynek teljes szövege itt olvasható el) többek között azt is megállapította, hogy az elmúlt tíz évben a pénztárak mindkét ágának vagyonarányos díjterhelése számottevően csökkent. Ennek fő oka az volt, hogy „a vagyon méreteit jellemzően követő befektetési díjakkal szemben a működési alapból fedezett költségek nagy része fix költségként, vagy forgalomarányosan viselkedik, maga az ezekre a célokra eszközölt levonás pedig a tagdíj stabil arányában van meghatározva”. Mivel a vagyon folyamatosan felhalmozódik, a folyó évi tagdíjfizetéseknek a pénztári vagyonhoz viszonyított aránya csökken, másrészt a levonásokból fedezendő teljes költségtömeg is kisebb ütemben nő, mint a vagyonérték.
Mivel a befizetésekre vetített és az összvagyonhoz mért működési és vagyonkezelési költségek szintén nem vethetők össze közvetlenül, ezért nehéz volna megmondani, hogy a Selmeczi Gabriella által említett értékek magasak vagy alacsonyak. A politikus szerint Nyugat-Európában vannak pénztárak, amelyek 0,2 százalékos költségszint mellett működnek. Hogy e pénztárak mérete mekkora, azaz a befizetések volumene lehetővé teszi-e, hogy a működés fenntartása zavartalan legyen-e e költségszint mellett, arról semmit nem hallottunk. De ez most már alighanem lényegtelenné is válik, hiszen a nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott szerint a „luxushasznot” lehetővé tévő 0,8 százalékos vagyonkezelői kulcsot meg fogják szüntetni. Hogy milyen számítások alapján, az egyelőre nem világos.
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Összefoglaló a kedvezményes konstrukciók feltételeiről: mire, milyen feltételekkel lehet igényelni ilyen forrást?
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
Az idénymunkásokat foglalkoztató vállalkozásoknak kihívás a szabályok szigorodása.